Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-03 / 49. szám

tés van, mindenki deczemberben és januárban fizet. Egyébként is, mintha járszalagon akarnák vezetni a kerületeket. Nincs ok erre. Bizzák csak azokra az egyházközségi gyűlések szervezését. Hegedűs Sándor is helyeselte Czike intenczióit, de az a véleménye, hogy a bizottsághoz utasításnál preczizírozni kell, hogy mit akarnak. Ezért indítványt ad be, hogy az egyházközségi köz-és választógyűlésekre vonatkozó részeket adják ki az egyházalkotmányi bizottságnak a választójog és eljárás külön szabályozása és az egyházközségi közgyűlés szabatos meghatározása czéljából. Szólottak még: Mezey Albert, dr. Baksa Lajos, Fekete Márton az eredeti javaslat, Molnár Béla, Bcirthalos István, Miklós Ödön, Fejes István, Pokoly József Hegedűs indítványa mellett. A zsinat Hegedűs indítványa értelmében határozott. Tárgyalták ezután a presbitérium hatásköréről és tagjairól intézkedő pontokat. A tagokat megjelölő 29. §. felett nem határoztak, hanem ezt a bizottsághoz utasították, elfogadván Bartók püspöknek indítványát, hogy az a presbiteri elv alapján alakítandó át. Kimondották tehát, hogy a presbitériumnak csak választott tagjai lehetnek. A többi szakaszokat egész a 36-ig változatlanul fogadták el. A 28-án, kedden tartott ülésen szintén lényegesebb módosítás nélkül fogadták el a presbitérium hatáskörére, a presbiteri gyűlésre vonatkozó pontokat. Á javaslat ezekre nézve megegyezik a régi törvénnyel. Vitáztak egy ideig a presbitérium feloszlatásának a kérdése felett; de végül is úgy határoztak, hogy erre csak az egyházmegyei közgyűlés illetékes. Kik alkossák az egyházmegyei közgyűlést? ez a kérdés idézett elő az 52. §. tárgyalásánál nagyobb vitát. Nagy Károly, mint a kérvényi bizottság előadój a, a kérvényi bizottságnak elvi álláspontját tüntette fel erre nézve. Két kérvény is érkezett ugyanis a bizottsághoz, a mi felett nyilatkozniok kellett. Egyik a magyar református tanítóké. Ezek az egyházmegyén 2—4 képviselővel óhajtanának résztvenni. Ezeket a tanítóegyletek választanák. Ugyancsak így akarnak bejutni a tanítóegyletek útján az egyházkerületekre, a konventre, sőt a zsinatra is. Erre vonatkozólag az a nézete a bizottságnak, hogy nem szeretné, ha az egyház felsőbb testületeit osztály- és érdekképviselőkből állítanák össze. — A másik kérvény a katekhetáké, a kik újabban vallástanitólelkész nevet nyertek. Ezek azt kérik, hogy mint rendes lelkészek, kiknek csak parókhiális jogaik nincsenek, képviseltessenek presbitériumban, megyén és kerületen. A bizottság úgy vélekedik ezekre nézve, hogy, mint a presbitérium által választott egyének, vegyenek részt a presbitériumban, de az egyházmegyén csak olyan számban, a hány rendes lelkésze a gyülekezetnek van. De az egyházmegyei képviselőket közülük a presbitérium válassza. Az egyházkerületen kívánságukat nem látták teljesíthetőnek. — Egész sereg felszólalás történt ezután még e pontnál. Degenfeld József gróf a harmadik elemtől félve, fél minden ilyen kéréstől, Bartók György is Erdély történetéből mutatja ki a jelen veszedelmes voltát. Szólottak még Révész Kálmán, H. Kiss Kálmán, Sulyok István, dr. Baksa Lajos, Dányi Gábor, Szikszay Zoltán, Bartalos István, Antal Gábor, Padrah Sándor, Búza János, dr. Nagy Dezső, Berey József, Radácsi György, de legnagyobb hatással Kiss Ferencz, a ki kifejtette, hogy a tanítók és tanárok tudására, szakavatottságára mindenütt szükség van. E felett nem is vitázhat senki. De az a fontos kérdés: milyen alapon jutnak az egyes fórumokra. Már a debreczeni zsinat letért ezen a ponton a presbiteri álláspontról, midőn egyes, nem a gyülekezet által választott testületeknek megadta a képviselőküldés jogát. Indítványozza, hogy a megadott jogot ne vegyék vissza, de igen is jelöljék meg a helyes forrást: a régi alapra, a presbiterire térjünk vissza. Adják ki e szakaszt a bizottságnak, hogy a presbiteri elv alapján szövegezze újra. A zsinat Kiss Ferencz indítványát egyhangúlag elfogadta ós a szakaszt ilyen értelemben való újra szövegezés végett, a beadott 15 módosítással együtt, a bizottsághoz tette át. Megemlítjük még, hogy az üléseken állandóan Kun Bertalan és báró Bánffy Dezső, néha az utóbbi helyett gróf Dégenfeld József elnököltek. (Folyt, köv.) Tudósító. MISSZIÓÜGY. A belmisszió története. (Folytatás.) Az a lélek, az a szellem, a mely Krisztusból kiáradott, hatalmas erővel ragadta meg a lelkeket a keresztyénség tavaszán és mozgásba hozta az egyház minden tényezőjét. Az egyházba való felvétel egyszersmind a Krisztus tényleges szolgálatába való belépés és elkötelezés is volt. A belépni óhajtók mind azt kérdezték : mit kell cselekednünk ? és a Szentírás is az apostolok cselekedeteit írta meg. A hit, a mely megtalálta Istent a Jézus Krisztusban, meghallotta a könyörülő szeretet parancsát a mennyei Atya kegyelmi székénél és elvitte a segítséget, a gyógyszert — és mindenekfelett az evangéliomot a világ szegényeihez. A Krisztus egyháza nemcsak extenzíve növekedett, a hívek naponkénti szaporodása által, hanem intenzive is erősbödött, hiveinek hitből fakadó szeretetközössége által. A Nagy Konstantin előtti keresztyénség sem gyengült meg a munkás szeretetben. Akkor, a keresztyénség hőskorában, a melyről Tertullián azt mondá: hogy a keresztyének meghalni kész nemzetség voltak, a naponkénti veszélynek kitett földi élet és vele a földi javak nem sokba vétettek. Két kézzel adott, a kinek volt, és a keresztyének közveszedelmek idején előljártak a segítés és könyörület munkáiban. De az első szeretet fénye homályosulóban volt. Az egyház elvilágiasodása folytán alább szállította az erkölcsi mértéket az egyesekre, különösen a hatalmasokra nézve; másfelől sokan, az evangéliom szellemének helytelen felfogása folytán, a test sanyargatását, a földi javak meg- és elvetését túlzásba vitték.