Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-03 / 49. szám

A szegénység erényszámba ment; az alamizsnálkodás, a szegények felsegélése nem a hálás szeretet gyümölcse volt, hanem bűnbocsánatot és üdvösséget biztosító eszköz. Az egyház a szegényeket tömegesen kezelte és segélte; a lelki gondozás helyére a tömeges kezelés lépett, az egyház az egyesek által nyújtott alamizsnák közvetítőjévé lett. A keresztyén társadalom két osztályra szakadt. Egyik része mindinkább belemerült a világba, a másik elmenekült ettől; a világba merültek ez utóbbiakra bízták üdvbiztosító adományaik kiosztását, a szegények és betegek ápolását, a nélkül, hogy maguk aktiv részt vettek volna a diakonia, vagy mondjuk: a belmisszió munkájában. A ki az egyháznak ad, a szegényeknek ad, — ez volt a jelszó. Az ilyen diakonia, a mely csak a szegények kezét, de szívét nem érintette, a melyből a közvetlenség ki volt zárva, a hol az egyház, illetve a keresztyénség nem helyezte kezét a fájó sebre, nem hogy javított volna, inkább rontott, nem hogy enyhítette, kisebbítette volna a pauperizmust, hanem táplálta és nagyra nevelte a tunyaságot, a szegénységnek e szülőanyját. A koldulás, mint többen mondják, a kitüntetett életfoglalkozások egyike volt, hiszen szükség volt koldusokra, szegényekre, a kik a nékiek nyújtott adományok fejében az adakozók lelkeit imáik által idvességre segítették. Hogy a római katholikus országokban ez a helytelen és evangéliomellenes nézet teljes virágjában volt s részben van ma is, azt jól tudjuk, hiszen a tapasztalat igazolja. A reformáczió ismét érvényre emelte a maga teljes tisztaságában és fényében az evangéliomi tant a hit által való megigazulásról; feltüntette, hogy az irgalmas szeretet gyakorlásának indító oka nem az, hogy magunknak az által idvességet vásároljunk, hanem a Krisztusban való hitből fakadó hálás szeretet. A jó cselekedetek alatt nem egyes izolált jótetteket értünk, hanem a hitből Istennek szent lelke által született új élet gyümölcseit ; nem ennyi vagy annyi pénzösszeget, nem ezt vagy azt az órát, hanem az egész életet kell Istennek és az embereknek szentelnünk minden mozzanatában. (Róm. XII. 1. 2.) Különösen a kálvinizmus emelte ki ezt a hatalmas evangéliomi gondolatot és vitte következetesen keresztül egész tan- és erkölcsi rendszerén és emelte érvényre az egyház, illetve az ez által gyakorlandó belmisszió szervezésében. Hiszen a Heidelbergi Káté 103. kérdése, a melyben a 4-dik parancsolatot tárgyalja, a „háladatosságról" szóló részben az alamizsnaadást az őskeresztyén istentiszteleti rendtartás szerint az istentisztelet lényeges aktusává, alkatrészévé teszi. Kálvin nemcsak az ige, sákramentumok ós az egyházi fegyelem szolgálatára, hanem a munkás, könyörülő szeretet „szolgálatára" is rendelt az egyházban szerveket, a diakónusokat, a kik kétfélék: olyanok, a kik a könyöradományokat a szegényeknek átadják és olyanok, a kik a szegények lelki javairól is gondoskodnak, vagyis arról, hogy ezeknek is predikáltassék az evangéliom. Megvan tehát itt az egyház felügyelete és vezetése alatti belmisszió mindkét oldala: a diakonia és az evangelizálás. Az őskeresztyén egyház példája szerint az „özvegyek", női „segítségek" bevonásának szükségességét i§ hangoztatják a kálvinista egyházak. Szóval a kálvinizmus szüntette meg a keresztyéni élet ama helytelen dualizmusát és állította helyre a hit és a jócselekedetek közötti helyes evangéliomi kapcsolatot, a mely a keresztyénség körében feledésbe ment, vagy legalább is félremagyaráztatott. A kálvini felfogás szerint az egész életet oda kell állítani Isten rendelkezése alá, és a keresztyén hitnek az életben, az Isten és az emberek szolgálatában kell megteremnie a hála gyümölcseit. Ezt cselekedtem érted, mit teszel te én érettem, illetve azokért, a kik az enyéim, az én kicsinyeimért, az én szegényeimért, a tévelygőkért? A keresztyén ember e kérdést hallja szüntelen; nem valami benne lakozó erkölcsi törvény, hanem a hatalmas, megváltó Istennek mentő és a világot megszentelő, Istenhez vezérlő munkára felhívó szózatáthallja onnan felülről, az örökkévaló szuverén Istentől, a ki ingyen kegyelméből elhívta, megváltotta, megigazította és megszentelte a Jézus Krisztusban! Az apostoli őskeresztyén korszakban is megvolt a belmisszió. A jeruzsálemi gyülekezet diakónusai, a Szentlélekkel és bölcseséggel teljes férfiak nemcsak az asztalok körüli szolgálatban valának buzgók, hanem a belmisszió másik terén, az evangelizálásban is. (Csel. 8 ) Péter és János aranyat és ezüstöt nem adhattak, hanem meleg szeretettel és részvéttel állottak meg a jeruzsálemi templom kapujánál a sánta előtt, és a Jézus Krisztus nevében közöltek vele olyan erőt, a mely lábra állította és oda vezette ezt Isten színe elé. (Csel. 3.) Pál apostol untalan hangoztatja a kölcsönös felelősség krisztusi elvét és Krisztusnak testté lételében megnyilvánuló lehajolását tünteti fel indító okként a szegény gyülekezeteknek való adakozásra. A különböző lelki ajándékok között nem hiányzik a segítségek, gyógyítások ajándéka sem. Hogy a nők is részt követeltek maguknak a ker. szolgálat munkájából, azt jól tudjuk. Mintha előre is hálájuknak akartak volna kifejezést adni a keresztyénségért, a mely őket a rabszolgaságból kiemelte: ott látjuk azokat az asszonyokat, kik az Ő javaikból sáfárkodtak Jézusnak. Ott látjuk az asszonyokat Jézus lábainál, az utolsó úton, a keresztnél, a sírnál, mint a feltámadás első üdvittas hírnökeit; ott látjuk őket a jeruzsálemi gyülekezetben, a mindennapi szolgálatban. Ott látjuk a jócselekedetekben és alamizsnákkal gazdag Tabithát, Pál apostol európai hittérítő utjának első zsengéjét, Lydiát, s azokat, a kik néki és a gyülekezetben szolgáltak. B. Pap István. (Folyt, köv.) IRODALOM. A magyar névmások használatának fejlődése a legrégibb nyelvemlékek kora óta. Ily czím alatt írt és adott ki egy figyelemre méltó nyelvtörténeti tanulmányt Kimnach Ödön, a karczagi ref. főgimnázium tanára. A 107 oldalas munkában, a legrégibb nyelvemlékek alapján, nagy utánjárással mutatja ki a névmások használatában feltűnő nyelvfejlődést és alapos magyarázatokkal kiséri az egyes alakokat. A munka egy részletét képezi a szerző által megírandó rendszeres tudományos magyar nyelvtannak, s mint ilyen, különösen a magyar nyelvtörténelemmel foglalkozóknak nyújt értékes anyagot, de érdekes tanulságokat szolgáltat minden magyar embernek is. A munka ára 2 korona. Olcsó Vörösmarty. Vörösmarty halálának közelgő félszázados évfordulója alkalmából a Franklin-Társulat Budapesten olcsó népszerű kiadásban bocsátotta közzé a nagy költő összes lírai és vegyes költeményeit. A 2§