Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-24 / 39. szám

nem máshonnan elcsapott, hanem minden tekintetben kiváló munkásokat igényel, hogy ne csak a meglevők tartathassanak meg, hanem hogy a magyar kálvinizmusnakle gutóbb Maradikon és Nikinczin felgyújtott fáklyája szélesebb körökre is hinthesse világosságát. A horvát-szlavon misszió gyülekezetei, iskolái, lelkipásztorai és tanítói a kálvinizmusnak, a magyarságnak előre tóit őrsei, akiket segíteni, támogatni a legszentebb evangéliomi és hazafias feladat. A lelkes és lelkesítő felolvasás nyomán, a felolvasó óhajtásának megfelelőleg, ki is mondta az értekezlet, hogy a kerületi közgyűlést felkéri arra, hogy a horvátszlavonországi missziói pontokra a legkiválóbb erőket helyezze, s rendelje el azt is, hogy a theologián az ifjúság a horvát-szlavon misszióval és a horvát-szlavonországi egyházi törvényekkel is megismertessék. Dr. Szabó Aladár budapesti lelkész a lelkészképzés reformjáról tartott nagyfontosságú felolvasást, a mely, szeretjük hinni, kiinduló pontjává leend a lelkészképzés igen kívánatos átalakításának. A felolvasást legközelebb egész terjedelmében adni fogjuk. Most tehát nem terjeszkedünk ki alapelveire, csupán a nyomában fakadt igen tanálságos eszmecserét ismertetjük. Ez az eszmecsere a felől győzött meg bennünket, hogy a lelkészképzés mai rendszerét az egyházi közvélemény egyhangúlag átalakítandónak ítéli. Örömmel hallottuk a felszólalásokat, a melyek mindazt sürgették, hogy lelkészképzésünk bibliássabbá, lelkileg építőbbé s gyakorlatibbá teendő, ha a mai és a jövendő idő nagy harczaiban diadalmasan meg akarunk állani. Jól eső érzéssel vettünk tudomást a felől, hogy a közvélemény a régi rendszert és a régi fegyvereket elégteleneknek ítéli és azok helyett újabbakat, megfelelőbbeket keres. Vajha ne óhajtaná, ne keresné hiába 1 A nagyfontosságú kérdéshez hozzászólók közül Tóth Sándor bácsfeketehegyi lelkész a theologián a biblia-olvasó órák rendszeresítését, — Takács József czeglédi lelkész az áhítatosság alkalmainak szaporítását és a gyakorlati lelkészkedésbe való bevezetést, — Mészáros János kecskeméti lelkész a magyar prot. egyháztörténelem tüzetesebb tanításával a gimnáziumnak a theologiával való szorosabb összeköttetését, — Morvay Ferencz nagyvátyi lelkész a theoriák helyett a bibliai gyakorlati megismertetésének szükségességét hangoztatták, — Szabó Péter esperes pedig, a felolvasó intenczióinak üdvözlése mellett azt az óhajtását fejezte ki, hogy azoknak a lelkészképzésben érvényesítése vajha ne vesztene erejéből sohasem. Hamar István theologiai tanár a legőszintébb pártolója a lelkészképzés bibliai és gyakorlati reformjának; de semmiképen sem helyeselhetné, hogy a jelenlegi, talán túlságosan elméleti lelkészképzés olyan módon tétessék biblikusabbá és praktikusabbá, hogy ezáltal annak tudományos, elméleti és kritikai fundamentumai megrendíthessenek. Annak, a ki az Isten igéjét helyesen hirdetni akarja, nemcsak a magyar fordításban kell ismernie a bibliát, hanem eredeti nyelvén is és tudnia kell mindazokat a tudományos, kritikailag leszűrt véleményeket és megállapított igazságokat is, a melyek a biblia helyes megértésénél és magyarázásánál nélkülözhetetlenek. Vigyázzunk azért, hogy a mikor a talán túlságosan elméleti lelkészképzést át akarjuk alakítani, a másik, a tudományos és kritikai képzést meg ne gyöngítsük. Szőts Farkas theol. tanár teljesen helyesli a felolvasó elveit, annak beterjesztett határozati javaslatát azonban, a mely szerint a ker. közgyűlés útján felkérendő volna a konvent a lelkészképzés reformjának végrehajtására, azzal kivánja kiegészíteni, hogy a közgyűlés küldjön ki egy bizottságot a reformtervezet elkészítsére, és a kerület óhajtása ennek kapcsán terjesztessék fel a konventre. Székely József budapesti vallástanár azzal kivánja kiegészíteni a felolvasó kívánságait, hogy a lelkészképzésben a szocziologia is megfelelő helyet foglaljon el. Dr. Szabó Aladár záró felszólalása után a beterjesztett határozati javaslatot, Szőts Farkas javaslatának befoglalásával s Hamar István és Székely József véleményének figyelembe vételével elfogadta és felterjeszteni határozta a kerületi közgyűlésre. Sörös Béla titkár jelentésének meghallgatása és tudomásul vétele után az értekezlet a központi választmányba B. Pap István theologiai tanárt és Nagy Sándor törvényszéki birót, a vidéki választmányba pedig Baky István esperest választotta meg. Az értekezletet közének és Tóth Sándor bácsfeketehegyi lelkész imádsága rekesztette be. H. I. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. A közgyűlés f. hó 20-án vette kezdetét Baksay Sándor püspök és Darányi Ignácz főgondnok elnöklete alatt. Az első nap főtárgya a püspöki jelentés volt, a mely legelsőben is okát adta a gyűlés szokatlanul korai időre összehívásának. Sietnie kellett a papi vizsgákkal, hogy segíthessenek az égető káplánszükségen. Utalt a zsinat tanácskozásaira, a melynek végzései közismertek. Neki főképen az fáj, hogy az egyházi szolgák megadóztatása sokfelé panaszt keltett, pedig a közterheket viselni polgári és egyházi rend, Isten törvénye szerint. Vonakodni ettől nem nobilis dolog. Számot adott az adományokról. Építkezésre összesen 115,000 koronát költöttek az idén az egyházak. Egyébb adományokból befolyt 310,000 korona. Nagyobb alapítványokkal örökíték meg nevüket: Antos János, Cseh Ervin, Erdössy Gyula. Megemlékezett végül a püspök az Úrnak elköltözött szolgáiról s azokról, kik a régiek helyét elfoglalták. Jelentése végén indítványokat terjesztett elő. Ezeknek során elhatározták, hogy az adakozásokat ezután