Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-03 / 36. szám

meg szeretetét, hogy bízzék bennünk és higyjen, s akkor aztán nem áll útjába törekvéseinknek, de segít és támogat. Lám! Megint a lelkészi „prudencziá"-nál vagyunk. Ettől függ minden! Ettől fiigg a liturgia egységesítésének sorsa is. Ifj. Fazakas Sándor. A felső-baranyai reform, egyházmegye közgyűlése. A felső-baranyai reform, egyházmegye aug. hó 15-én és 16-án Siklóson tartotta meg évi rendes közgyűlését. Lelkészek (legalább az igazolásig) nagy számmal voltak jelen, világi képviselők kevesen. — A világi tanácsbirák közül is maradtak el. A közgyűlés Dányi Gábor esperes és Ádám András gondnok kettős elnöklése alatt nemcsak az első napot délelőtt és d. u., hanem még 16-ának is majdnem egész délelőttjét vette igénybe. — A fontosabb tárgyak még 14-én délután tartott előértekezleten előkészítő megbeszélésen mentek keresztül. Az esperesi jelentés előre kinyomatván, felolvasottnak vétetett. Kellemetlen volt mindjárt az esperesi jelentés tárgyalásának elején a siklósi ág. evangélikusok adófizetésének ügye, a kik az új nagygeresdi egyezség világos rendelkezéseit megtagadva, magukat a köteles adózás alól ki akarják vonni. Es a sok levélváltás esperesek és püspökök közt az ügyet előbbre vinni nem tudja. Közgyűlés megbízta esperest, hogy ha a két püspök kiegyenlítésre irányított kísérlete sikerre nem vezetne, az összes iratokat terjessze fel az egyetemes konvent elé, hogy a közös prot. bizottság utján szerezzen érvényt a jognak. Évről-évre ismétli az esperesi jelentés hogy „némely egyházban" vasárnap délután csak ima vagy bibliaolvasás tartatik, noha az egyházmegyének erre vonatkozólag már szigorú határozata van. Az a mindenkire érthető „némely" bántotta sok lelkész önérzetét, s felszólalásra az egyházmegye elhatározta, hogy jövőre esperes úr vegye be látogatás-jegyzőkönyvébe névszerint azokat, a kik sem kötelességükkel, sem felettes egyházmegyéjük megfontolt határozatával nem törődnek annyit, a menynyit egyik mint a másik méltán megkívánhat. A lelkészi, illetve egyházi hivatalok csomagjai újabban megportóztatván, esperesnek tetemes összeget kellett már e czímen fizetnie. Pedig eddig a hivatalos iratok vagy nyomtatványok portomentesen voltak szállíthatók, s a „Postai Tarifák" 67. §. 1. fj pontjában is ez áll: „Mindazon értéknyilvánítás nélkül feladott iromány-, nyomtatvány-, tervrajz- ós térképküldemények, melyek a levélpostánál portómentességet élveznek s csupán 1 kilogrammot meghaladó súlyuknál fogva szállíttatnak a kocsipostával". E szabálylyal tehát homlokegyenest ellenkezik az, hogy az esperes az ügyiratokat, a jegyzőkönyveket 1 kilogrammot meg nem haladó csomagokban szabadon küldheti, de nagyobb csomagokban inegportózzák. Egyházmegyénk a kerületi közgyűlést kéri fel, hogy járjon közbe s a minisztériumtól az idézett tarifák helyes értelmezését s a postaigazgatóságok e tárgyban való egyöntetű útasítását eszközölje ki. Addig az illetéktelen portó terhét az egyházmegye közpénztára előlegezi. A lelkészi nyugdíj-intézetre vonatkozólag Nagy Imre tanácsbiró beterjesztett véleményes javaslatát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Tehette ezt annál könnyebben, a mennyiben a konvent most már sem az egyházmegyék, sem a kerületek véleményére nem kíváncsi, hanem szerencsétlen kezű előadóját újabb tervezetkészitésre utasította, mely a konventről, mint kész törvényjavaslat, egyenesen a zsinatra menjen. Előadónk ezt helyteleníti s arra az álláspontra helyezkedik (s vele az egyházmegye is), hogy a kápláni intézmény mellett a nyugdíjintézet felesleges és szükségtelen. De ha mégis felállítanák, elsorolja a feltételeket, melyekhez kötnünk kellene az intézetet, melyek közül csak főbbek gyanánt említem ezeket: Nyugdíjat 40 évi szolgálat után bárki is igénybe vehet, de ha érez magában arra erőt, tovább is szolgálhasson. A karencz-évek töröltessenek, s 1600 korona nyugdíjra minden tag, — tehát 10 vagy 5 éven alúl is, számíthasson ; míg a teljes fizetésnek megfelelő nyugdíj a szolgálati évek számához igazodik. A nyugdíj-intézetet ne állítsák fel elébb, míg az egyházi adózás rendezése kezdetét nem veszi, hogy az egyházakat illető teher a rendes költségvetésbe legyen beilleszthető. Hivatalból nyugdíjazás ne legyen stb. A parókhiális könyvtárak évi könyvilletményeinek kiválasztásánál egyházmegyénk az egyházkerület előbbi határozatát kívánja megtartani. Az egységes liturgia tárgyában a közgyűlés a konventi javaslatot elfogadja ugyan, de utalva tavaly elfoglalt álláspontjára, valamennyi istentiszteleti aktust bibliaolvasással kívánna összekötni, s ebben lenne az egység bensősége igazán kifejezve, ez lenne a szellemi egység a bizottság munkálata szerint. A lelkész-testület lezárt gyámintézete a kongruajárulék után fizetendő 10%"o

t

tagjaival szemben magára vállalta. Az özvegyek és árvák évi segélyét 300 koronában állapította meg. Végre jelenti, hogy az üres lelkészi állásoknak az adminisztráczió után felmaradt tiszta jövedelme, mely eddig a gyámintézeté volt, ma már, midőn a 1. gyámintézetnek az új lelkészek egy harmadrésze nem tagja, más czélra lenne fordítandó. E végett a közgyűlés egy bizottságot küldött ki, melynek javaslata értelmében, annak az elvnek vezérlette alatt, hogy a lelkészi fizetés nem szünetelhet, s hogy a lelkészi állás szüneteléséből az egyház anyagi hasznot nem húzhat: az egyházmegyei közgyűlés e jövedelmeket az egyházmegyei közpénztár tartalékalapjához rendeli csatoltatni, mindaddig, míg annak évi jövedelme az egyházak által eddig fizetett közigazgatási évi költségek, illetve járulékok fedezésére elegendő leend. Az újonnan választott lelkészeket és az új tanítókat állásukban az egyházmegye is megerősítette. Az egyházmegyei missziói bizottság jelentése kevés örvendetes dolgot mutathat fel. Ez a munka nehezen indul s nehezen foly. — A munkások tétlenül állnak, nem azért mintha tenni nem akarnának; jobban azért, mert nem tudják, mit is kellene tenniök. — Meglátogatni a szórványokat, összegyűjteni a híveket, hirdetni nekik az evangéliomot! Ennek mikéntjét mindenkor a körülmények határozzák s döntik el. Annak a cselédnek. ki az anyaegyháztól 2—6 kilométer távolságra lakik, 3—10 vagy többed magával, semmi szüksége nincs a lelki gondozás ilyen formájára, mert kevés fáradtsággal megtalálja az anyaegyházban lelki szükségleteinek kielégítését, s Baranyában nagy átalánosságban a helyzet ebben határozódik. E téren nem fenyeget nagyobb veszély, mint a mi a helyben lakók közt egyre szaporodó templomkerülőkben otthon is elég gondot ád a hű lelkipásztornak. Hanem igenis, a más felekezetű iskolában tanuló gyermekeik azok, a kik az anyaegyház isko-