Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-03 / 36. szám

egész nevelésben és okos, tudatos, egyöntetű eljárás az egész oktatásban. Csak arra kérjük az iskolák munkásait, a nevelőket, ne feledjék a nagy Herder szavát: „A tanító, a ki tanítványainak szeretetét és tiszteletét elveszítette, mindent elveszített". Ne feledjük a biblia szavát sem: „A szeretet a mi felebarátunkat nem illeti gonosszal. Annakokáért: a törvénynek betöltése a szeretet" (Róm. XIII: 10). Mint új, biztató jelenség tűnik szemünk elé az Országos Közoktatásügyi Tanácsnak sok derék, életrevaló javaslata ós munkája (Érettségi szabályzat stb.), úgyszintén az Országos Középiskolai és az Országos Református Tanáregyletnek, valamint a Társadalomtudományi Társaságnak sok jóakarattal megindított, bár még „lázas "-nak nem nevezhető munkássága. Vezesse az Úr lelke a magyar tanárságot, tanítóságot nagy, nemes munkájában s kisérje őket áldásával ; töltse el a tanítványok lelkét a nemes buzgalom és kötelességteljesítés hevével, s teljesítse a fáradó szülők reményeit. Cogitator. ISKOLAÜGY. A Délmagyarországi Tanító-Egyesület nagygyűlése Pancsován. Impozáns ünnepélyességgel, nagy lelkesedéssel vette kezdetét aug. hó 16-án a „Délmagyarországi Tanító-Egyesület" harminczkilenczedik nagygyűlése. Pancsova város hazafias érzéssel biró intelligencziája szíves vendégszeretettel fogadta a kulturális ügy nemes bajnokait, a közel ezer főnyi magyar tanítói kart. Az érkezetteket a temesparíi vasútállomáson, a város nevében Mattanovich Adolf kir. tanácsos, polgármester üdvözölte lendületes szép beszéddel. Délután már összeült a pályaczikkek bíráló bizottsága s gyűlést tartott a belvárosi állami iskolában s eldöntötték a pályaművek eredményét. Egyúttal a közgyűlés napirendjét is megállapították. Este 8 órakor kezdődött az ismerkedési estély. Aug. 17-én reggel kezdődött a nagygyűlés a „Trombita "-féle nagy vendéglő termében. Schenk Jakab elnöklete alatt. Az első előadást Holzinger Mihály csőszteleki állami tanító tartotta „Népoktatásügyünk és a népnevelési egyesületek" czím alatt. Értekezése végén a következő határozati javaslatot terjesztette elő: 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy „szeretett Magyarországunk lakosságának túlnyomó többségét képező népmilliók szellemi elfogultságában, erkölcsi szegénységében nemzetünk jövőjének veszélyeit látja, s e bajok megszüntetését — különös tekintettel népoktatásügyünk fejlődését akadályozó hatásukra, halaszthatatlan szükségesnek tartja." 2. „A nép félszegségeinek, bűneinek kiirtására az összes erre hivatott társadalmi tényezőknek, a papoknak és tanítóknak vállvetett összeműködésében, a népnevelési egyesületek keretében alkalmas, biztos eredmény várására jogosító működési teret vél föltalálni, s azért azok szervezését, az azokbani közreműködést, nevezettek hazafiúi kötelességei közé sorolja." 3. „A népnevelési egyesületek szervezési mikéntjének megérlelését, az eszme terjesztését, megkedveltetését, az előmunkálatok megtételét a tanítóság feladatává teszi." 4 „Ezen határozatok az „Országos Bizottság" útján hazánk összes tanítóegyesületeinek hozzájárulás végett tudomásul hozandók." A gyűlés ezen javaslatokat egyhangúlag elfogadta, s az előadónak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Tárgysorozat rendjén következett: Oábel Gyula fővárosi tanító „írvaolvasás tanmódszerének" gyakorlati bemutatása. Módszere kitűnőnek bizonyult, miért is a közgyűlés elismerését fejezte ki az előadónak, s egyszersmind fölkérte, hogy tankönyvét küldje meg az elnökséghez, hogy a délvidéki tanítóság is magáévá tehesse ezen módszer elsajátítását. Harmadik pont volt Mező Dániel temesvári közs. iskolai tanító előadása: „A tanítóképző legyen akadémia" czímű dolgozata. Előadó fejtegette a tanítóképzőintézetek mai állapotát a mai műveltségi és társadalmi viszonyokhoz mérten, s javasolta, sürgette a tanítóképzőknek szakakadémiákká való átalakítását a jövő tanítói nemzedék érdekében. Végül a következők kimondását kérte: 1. „A tanítóképesítés olyanformán reformálandó, hogy a képző akadémiává emeltessék." 2. „Erre csak olyan ifjak vétessenek fel, kik 7 polgári, illetőleg 7 középiskolai osztályt végeztek." 3- „A tanfolyam legyen 2 éves, hol szak- és más elméleti tárgyak mellett a gyakorlati tanításra is kellő útmutatást nyerjenek." A közgyűlés e javaslatot is elfogadta. Ezt követte Gregus Gyula székelykevei állami tanító értekezése „A népiskolai sorozásról." Az előadó ennek múlhatlan voltát fejtegetve, kérte a gyűlést következő javaslatainak elfogadására: 1. „Állításköteles minden gyermek azon év szeptemberében, a mely naptári évben életének 6., 7. és 8. évét betöltötte vagy betölti." 2. „A beíró bizottság tagjai, a tanítótestületen kívül, a községi- vagy körorvos, a kinek véleménye alapján megállapítja a bizottság, hogy valamely gyermek testileg elég fejlett, egészséges-e ahhoz, hogy beiskoláztassék." 3. „Az ily módon beiskolázott gyermekeket a tanító szeptember havában lélektani szempontból tanulmányozza, s játszva, észrevétlenül szerzett tapasztalatait az e czélra szolgáló naplóba minden gyermekről bejegyzi s végül szeptember végén a tanítótestület elé terjeszti, kellő indokolással, azon gyermekek névsorát, kik szellemi fejletlenség miatt a folyó tanévben nem volnának képesek a többivel haladni." 4. „A testi vagy lelki fejletlenség miatt be nem iskolázott gyermekek szülőit a gondnokság erről értesiti, azzal, hogy a következő év szeptemberében lesznek újból megvizsgálva." 5. „A kik harmadszori állítás esetén sem találtatnak alkalmasnak, azok külön tanító vezetésére bízatnának, vagy külön órákon foglalkoznék velük ugyanazon tanító." 6. „A tankötelezettségi idő 6 év, bármely korban kezdessék is meg." 7. „A 71*