Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-03 / 36. szám

tanítók minden alkalommal foglalkozzanak a gyermektanulmányozás kérdésével, s a törvényhozás kellő anyagi támogatás mellett rendeztessen ezen — a tanítói pályán nélkülözhetetlen — tudomány fejlesztése czéljából nyári tanfolyamokat." A közgyűlés ezen javaslatot köztetszéssel elfogadta. Végül Kaufmann István, bégaszentgyörgyi községi tanító előadása következett, ki az ifjúsági iratokról értekezett, különös figyelemmel a hazai nem magyarajkú iskolákra. Javasolta „olyan nem magyar olvasmányok szükségességét, melyek révén az idegen ajkú tanuló is megismerkedhetik a magyar történelem alakjaival és a magyar állameszme hódító erejével." Indítványozta, hogy magyar irodalmunk hazafias irányú kötetei több idegen nyelvre is fordíttassanak le. E javaslat véleményezés végett a fiókegyletekhez tétetett át. A gyűlés bezárása után társasebéd következett a kiállítási nagy vendéglőben. Délután az ovodai szakosztály tartott gyűlést Gopcsa Róza elnöklete alatt. Ennek végeztével az ipar- és mezőgazdasági kiállítást tekintették meg tanítóink. Aug. 18-án reggel 7 órakor kezdődött a bezáró ülés, a midőn gyorsan tárgyaltattak le a napirendre tűzött egyleti adminisztrátiv ügyek. Délelőtt 9 órakor 400—500 tanító két hajóval utazott el Belgrádba, hol szintén testvéri szeretettel fogadtattak. Belgrádból visszaérkezve, egy része Konstantinápoly megtekintésére indult. Ifj. Györe Dániel. TÁRCZA. Az Edietum Tolerantiae. * Hosszas borulat után II. József alatt derül ki az ég a protestánsok felett. Mint anyjának kormányzótársa, mélyebben tekinthet bele az államügyek vezetésébe, s ha nem tud is segíteni a visszás helyzeten, de megérlelődik lelkében az egyházi reform eszméje. Jövendő tervei, eszméi, egész rendszere most még csak „álmodozások", de már tisztán állanak lelki szemei előtt, nem kis örömére a sorsuk javulását, aggódva váró protestánsoknak, kik a trónörökösnek egynémely elejtett szavaiból kezdik sejteni, hogy: „non erit sic", hogy a humanizmusért, az emberi közjogokért minden téren lelkesedni tudó szív megérti az ő panaszló szavaikat is s uralma az eddiginél örvendetesebb kort hoz rájuk. Senki sem ismeri jobban József czéljait, mint maga Mária Terézia; de e czél, a tervek senkinek sem okoznak annyi gondot, sőt mondhatni szomorúságot, mint az anyának, ki nagy fájdalommal lobbantja fia szemére, hogy: „benned vallás dolgában nincs mit rontani, ha megmaradsz azon általános toleranczia mellett, melyet tántoríthatlan alapelvednek vallasz". Azt a merev ellen* Készlet a szerző tanári székfoglaló értekezéséből. tétet, mely anya és fiú között e tekintetben fennáll, csak elsimítani, de kiegyenlíteni nem képes a saját akaraterejét mindvégig megtagadó fiúi engedelmesség. Mikor ez az akaraterő a királynő és anya iránti engedelmesség eddig nyűgöző békóiból felszabadult; mikor Mária Terézia felett elhangzottak „a nagy harangzúgások, predikácziók, szomorú versekkel való parentácziók mindenféle vallásúaknál" s az utód „mint Silvius ült a Lavinia királyi székébe": előttünk áll a mi Józsefünk, égve az alkotás és javítás nemes szenvedelmétől, s előttünk a kornak határa, melyben az államhatalom nem akar parancsolni többé a lelkiismeretnek. Trónralépése után az egyház állapotát híven rajzoló emlékiratot terjesztenek elé a protestánsok, mit Horvát János pesti ügyvéd szerkeszt. Sokkal mélyebbre nyúlnak a türelmi rendelet gyökérszálai, minthogy ezen emlékirat következményének lehetne tartani, de ettől sem lehet elvitatni némi hatást. Hogy az egyházi ügyekbe világosan láthasson, felszólítja a kanczelláriát, hogy terjessze elé az egyházi ügyekben kibocsátott s jelenleg is érvényben levő öszszes rendeleteket. A kanczellária a császár felszólításának terjedelmes munkában tesz eleget, mely egészen r. katholikus állásponton áll. Ezen felterjesztés a protestánsok kérvényével együtt az államtanács elé kerül, hol az ügy megtárgyaltatván, a császár 1781. május 22-én a következőben olvasható legfőbb reszolucziót bocsátja ki, mely a legújabb időig, Marczali II. II. József czímű nagy művének megjelenéséig, ismeretlen volt és magyar fordításban így hangzik: LEGFELSŐBB RENDELET, mely a vallás tárgyában az akatholikusokat illetőleg fennálló rendeletek tekintetéből legfelsőbb helyről elrendelt legalázatosabb előterjesztésre bocsáttatott ki. Ezen világos és jeles dolgozat különös tetszésemmel találkozik s helybenhagyom az ebben megállapított alapelveket, a mennyiben azok az igaz vallás fentartásának és megerősítésének üdvös czéljára és ama kedves tudomány növekedésének gyarapítására irányozvák. Mindazáltal magának a munkálatnak tartalmából kitetszik, hogy különböző intézkedésekben az igazságos mérséklettől eltávoztak, s a protestánsok igazságos panaszaira igen gyakran okot szolgáltattak; minélfogva, úgy magának a vallásnak tisztessége, mint az államnak közjava indokolttá tették az igazságos gyógyszer alkalmazását. Elhatároztam tehát, — a mennyire az igaz vallás fennálló elveinek épentartása mellett megtörténhetik, — hogy a protestánsok alapos sérelmeit s az igaz vallás tanaival meg nem egyeztethető korlátozásokat mostantól fogva megszüntetem. A méltányos könnyítés, melyet mostantól fogva megengedendőnek tartottam, állani fog a következőkben : 1. Ha különböző vallású házasságban kölcsönös és szabad megegyezéssel reverzálisok köttetnek arról,