Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-03 / 36. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvíri-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Iskolai év kezdetén. Cogitator. — Iskolaügy: A Délmagyarországi Tanító-Egyesület nagygyűlése Pan­csován. Ifj. GyÖre Dániel. — Táreza: Az Edictum Tolerantíae. Pataky Dezső. — Belföld: A liturgia egységesítése. Ifj. Fazakas Sándor. — A felső-baranyai reform, egyházmegye közgyűlése. Morvay Ferencz. — Irodalom. — Egy­ház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Iskolai év kezdetén. Örvendező szívvel köszöntjük iskoláink újból egybe­sereglett ifjúságát, tanárait, tanítóit, fenntartóit, felügye­lőit ez új iskolai esztendőben ! De teljes tudatában lévén e napok messzemenő fontosságának hazánk, egyházunk s egész társadalmi közéletünk kulturája épitgetésének munkájában, érezzük, hogy ilyenkor az igaz örömbe némi fájdalom is vegyül, hogy lelkünket meg-megszállja — nem a kétsógeskedés, távolról sem a kétségbeesés — valami aggódó, féltő vágy, a jövendő nagy bizonytalan­ságának sejtelmessége, melynek hatása alatt tágra nyilt szemekkel sokáig elnézünk a megfutandó pálya vége felé, de bizonyosságot úgy sem nyerve, gondolkoznunk és elmélkednünk kell. Kell-e szólanunk az iskola nagy feladatáról, s álta­lában az iskolaügy kimondhatatlanul fontos voltáról?! Felesleges. A ki maga nem tud annyira menni, hogy csak egyetlenegy óráig igazán magába mélyedjen, s bonczoló kése alá véve fejlődő nemzeti és társadalmi művelődésünk szálait, maga rájöjjön — minden kétséget kizárólag — arra, hogy már ma annyit ér egy nemzet, egy nép, a mennyit ér a nevelésügye: annak úgy is hiába beszélünk. A ki pedig tudja ezt, az úgyis ve­lünk van. Hát kell-e szólanunk a protestáns, a kálvinista iskola feladatáról ? 1 Vagy talán nincsen is ilyen feladat már? Félünk, hogy a zsörtölődós, az affektálás, vagy én nem tudom minek a vádját vonjuk magunkra, ha tapasztalatból vett tudásunk szerint kijelentjük, hogy ebben az országban nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi a protestáns iskola feladata. Szélsőség szélsőséget követ e téren. Míg egyfelől helyen-helyen egész iskolafenntartók s nagynevű erkölcsi testületek közvéleménye (csodálatosan) abban alakítja ki a kál­vinista iskola feladatát, hogy maradjon minden a régi­ben, úgy a hogy századokon át volt; — a tanárok fizetését szegényesen, szinte nyomorult módra állapítja meg, s a fejlődő viszonyokkal és helyi körülményekkel számot nem vetve, nem gondol annak javítására, s így elveszítheti legjobb tanerőit, s a helyett, hogy igazán lelkes, buzgó, anyagiakkal nem küzdő, az iskolának élő tanárokkal ellátva magát, minden erejével a modern pedagógiai követelményeknek megfelelően felszerelked­nék s a kálvinista iskoláknak igazán vezetőszerepet adna, hadd nevelhessenek azok hű magyar és hű kál­vinista, becsületes, jellemes, tudós embereket, — a helyett elnézi, hogy a maradiság tartsa bekötve egykor dicső­ségesen lobogó zászlóinkat. — Mondom, míg egyfelől ez így történik néhol, maguknak az iskolafenntartó testü­leteknek a részéről is (természetesen nem mindenütt, és mély tisztelet a kivételeknek), — addig viszont magában a tanári karban is vannak rendkívül súlyos és a hala­dást gátló bajok, mert bizony olyan is akad helyen­helyen, a ki nem csak hogy nem jó kálvinista tanár, de nem jó tanár, a ki a tanári hivatás magaslatától rémséges nagy távolságban áll tudásában, jellemében, pedagógiai bölcseségében egyaránt. Sőt olyan is akad, a ki vezető, intéző szerepre vállalkozik, töri magát érte, bár arra egyéniségénél fogva teljesen képtelen, s így egész intézeteket megronthat, nemzedékeket tehet tönkre. A tanárkaroknak van némi autonomiája — ha tökéletlen ELSŐ MAGYAR TEJGAZDASÁGI GÉP- ÉS ESZKÖZGYÁR FUCHS ós SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. Tejszövetkezeti berendezések Kézi erő- és gtízliajtíísra, szállít mindennemű tejgazilasagi gépeket és eszközöket leszállításhoz, vaj- és sajtgyártáshoz stb. Teavajat, túrói mennyiség­űim veszünk át. Árjegyzék és költség-vetés Ingyen Cs bérniomv­-Í3CC

Next

/
Thumbnails
Contents