Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-27 / 35. szám

népiskolai kötelezett tantárgyból, egy magyar nyelvbeli téléiről a vizsgáló-bizottság előtt gyakorlati tanítást tartani. A képesítő-oklevél mindenkor párhuzamos szöveg­gel, tehát az állam nyelvén és a képzőintézet tanítási nyelvén állítandó ki. A mennyiben valamely egyházi főhatóság, anyagi eszközök elégtelensége miatt, nincs abban a helyzet­ben, hogy az általa föntartott képzőintézetnél a magyar nyelv tanítására megfelelő képesítéssel bíró tanárt alkal­mazzon: az illetékes egyházi főhatóság kívánságra intézkedik az iránt, hogy az állam költségén ideiglenes minőségben, az illető felekezethez tartozó magyarnyelv­tanár és gyakorlóiskolai tanító osztassék be a képző­intézethez, a ki beosztásának ideje alatt mint a tanári testület rendes tagja működik. A két rendelet kétségtelenül iidvös intézkedéseket foglal magában. Kérdés azonban, hogy ha a tételes tör­vények évtizedek alatt sem voltak képesek, főként a hiányos ellenőrzés következtében, eredményt érni el, — képesek lesznek-e majd erre a miniszteri rendeletek? Azért, mihelyt lehet, törvényt kell alkotni a rendeletek intézkedéseiből! BELFÖLD. A külső-somogyi ref. egyházmegye közgyűlése. A külső-somogyi ref. egyházmegyei közgyűlés lel­készi és világi tagjai folyó hó 14-én Gyönkön gyűltek össze, hogy másnap 15-én megtartsák közgyűlésüket. De a gyülekezés napja majdnem fontosabb és érdeke­sebb volt a közgyűlés napjánál, mivel a"Z ekkor meg­tartott lelkészi értekezleten oly kérdések pertraktáltattak, melyek most az egész magyarhoni ref. egyházat foglal­koztatják. Kájel József kiliti lelkész buzgó imája kezdette és Kálmán Gyula esperes kenetteljes, megható melegséggel elmondott imája zárta be az értekezletet. Ertekezletünk tagjait világi, elnökünk, V.écsey Ta­más egyházmegyei gondnok úr rendkívül érdekes fel­olvasásával lepte meg, melyben megemlékezett a nagy franezia zsoltárköltőről, kinek ihletett költészete nyomán énekeljük mi magvarok is Dávid örökszép zsoltárait. Béza Tódorról szólt a szép és jellemző felolvasás. „Régi kedves kiadású zsoltáraink némelyike felett két betűt látunk. Ez a két betű T. B, Jelzi, hogy azokat Theo­dorus Béza fordította zsidóból s szedte franezia versekbe. Ezt a megzenésítést ültette át a magyarba Szenczi Mol­nár Albert." Aztán ismerteti Bézának életét, a franezia reformáczióra való hatását, Kálvinnal való viszonyát, azokat az „aranyszálakat, melyek Bézát a magyar anya­szentegyházhoz fűzik"; tehát azt az indokot is, a mi méltóvá teszi Bézát arra, hogy megdicsőülésének 300 éves fordul újakor róla hálával és. kegyelettel megemlé­kezzünk. „ Utolsó öröme volt — így zárja be felolvasását fogonduokunk — a nagy reformátornak az a kedvező tudósítás, melyet a vallás- és hazaszeretet hősének, Boes­kaynak diadalairól kapott. Legyen az Övé egyházi ér­tekezletünkön ma az első felszólalás. Béza emiéke legyen áldott és lelkesítő, most ós mindörökké 1" Az értekézlet tagjait mólyen megkapta a meleg­hangú megemlékezés és egyhangú lelkesedéssel hatá­rozták el, hogy a felolvasást mások számára, is hozzá­férhetővé teszik az által, hogy a közgyűlés jegyzőkönyr vében függelékként ki fog nyomatni. Az értekezletnek tulajdonképeni tárgyait Módra Imre kőröshegyi lelkész és Fejes György lápafői lelkész felolvasásai képezték Az első a lelkészi nyugdíjintézet­ről tartott felolvasást. Mivel a konvent alapszabályterve­zetét visszavonta s így egy új tervezet készítése előtt áll hazai református egyházunk : szükséges, hogy minden egyházmegye tájékozás végett állapítsa meg jó előre már azokat az elveket, melyeket megvalósítva óhajt látni a megalkotandó lelkészi nyugdíjintézet, új tervezetében. A mi értekezletünk is beható vita után megjelölte és a másnapi közgyűlés el is fogadta a következő irányelve­ket: I. A tagok, tekintet nélkül munkaképességükre, 40 évi szolgálat után nyugalomba mehessenek. II. Gondos­kodjék a nyugdíjintézet azon szerencsétlenekről'is, a kik ez idő eltelte előtt szellemi és testi erőiket annyira , el' vesztették, hogy szolgálatban maradásuk az egyházra nézve kárral vagy veszéllyel jár. A szeretet elve is ezt parancsolja; de meg szégyen is volna a ref. egyházra nézve, ha idő előtt szerencsétlenné lett szolgáit egy' évi végkielégítéssel bocsátaná el hivatalából. IIL Végkielé­gítésnek helye sohasem lehet, még fegyelmi esetékben sem. A birói úton fegyelmi okból elmozdított lelkészek korlátolt nyugdíj összegét azonban a fegyelmi vétséghez mérten mindig az egyházi bíróság állapítja meg. IV. A nyugdíj összege minden tagra egyenlő legyen, és pedig az intézet megerősödéseig 1600 korona. Természetes ez azért, mivel az intézet megalkotásánál a főösszeget- nem a tagok hozzájárulása, hanem más. források képezik. Méltányos, hogy e segélyekben minden tag egyenlően részesüljön. V. Tagja legyen mindenki^ a ki lelkészi képesítést szerzett és ily minőségével az egyház szolgá­latában áll. De felveendők a ref. kántorok is, ha nem tagjai a tanítói nyugdíjintézetnek. VI. A tagok 40 évi szolgálat után is csak saját kérelmükre nyugdíjazhatok, kivéve ha bírósági úton képteleneknek találtatnak hiva­taluk folytatására. VII. A nyugdíjintézet lehetőleg azon­nal kezdje meg működését. VIII. Belépési díj a gyám­intézet számára fizetendő járulékkal együtt a. lelkészi fizetés 20%-íi legyen. • . • K :>;> A második felolvasó volt Fejes György, kinek fej­tegetései tekintetbe vételével a konvent „Istentiszteleti rendtartás" czímű javaslatát a következő módosításokkal fogadta el az értekezlet: 1. A vasárnapi istentisztelet alkalmával az előima ós predikáczió közé beleilleszteni szándékolt éneklést feleslegesnek tartja. 2. A kereszte-

Next

/
Thumbnails
Contents