Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-27 / 35. szám

és védekezés terén európai Hírnevét vívott ki magának. De mond valami mást Szalánczi Andor, a mi szükségessé teszi, hogy visszhang nélkül ne maradjon a protestáns egyház részéről, Szálánczi Andor arról szól, hogy a szocziáldemokráczia helyes mederbe terelése végett már akczióba lépett, nemcsak a külföldi, hanem a hazai római katholikus egyház papsága is, meg levén a felöl győződve, hogy a nagy szocziális kérdések csak úgy oldhatók meg sikeresen, a társadalmi, az állami és az egyházi élet felforgatása nélkül, ha bennök a Megváltó Jézus Krisztus elvei érvényesülnek. A római katholikus egyház papsága világszerte, a hol csak felütötte fejét a szocziálizmus : a keresztyén szocziális szervezkedéssel igyekezik védekezni ellene. Ez a szervezkedés, tán még csak néhány esztendős, máris jelentékeny erőt képvisel, és ha nem is millióit, de több tízezreit foglalja magában a keresztyén állampolgároknak, A római kath. papság körében folyton szaporodik azoknak a száma, a kik a szoezializmus fontosságát és a benne államra, társadalomra, egyházra nézve veszedelmes elemeket észrevéve, munkába állanak és vezetni, irányítani, szervezni törekesznek a lelki gondozásukra bízottakat. vI)e hát hol vannak a keresztény felekezetek papjai? — kérdi Szalánczi Andor. A keresztény szoezializmus minden munkáson egyformán akar segíteni. Sőt tovább menve, bátran kimondhatjuk, hogy csak a keresztény szoezializmus tud minden munkáson segíteni. A keresztény igazságosság, a keresztény felebaráti szeretet egyformán diktál minden embernek. Hol vannak a református és lutheránus lelkészek ? Vagy ők nem keresztények ? Ok nem akarják a társadalomnak keresztény szellemben való átalakítását? Nekik nem kell a keresztény szocziális népmentés magasztos munkája ? Nekik jól van úgy, ha a református, lutheránus — keresztény és magyar munkások nyomorban élnek és a vallásellenes és hazaűatlan szocziáldeinokraták karjaiba vetik magukat? A sokszor megtámadott és folytonosan rágalmazott katholikus papok között vannak Várossy Gyulák, Giesswein Sándorok, IJ

rohászka Ottokárok, Ernszt Sándorok, Vitkovits Ferenczek, hála Isten, igen szép számmal. A református tiszteletese^ között szocziáldemokratákat tudunk, de nem látunk egyet sem az igazi, népmentés, a komoly és czéltudatos keresztény szoezializmus mellett Mit szóljunk e kérdésekre s állításokra? Azt-e, hogy csúf gyanúsítás, vakinerő rágalom foglaltatik bennök? Vagy azt, hogy jogosak a kérdések és sok igazság van az állításokban? Készemről, még ha ódium ér is miatta, úgy ítélek, hogy Szalánczi Andor kérdései nem indokolatlanok s állításai nem alaptalanok. Valljuk be az igazat. Bár menthetjük magunkat azzal, hogy többször s'.oltunk, csak e lap hasábjain is (én magam is már több ízben) egyházunk szocziális feladatairól ; de a szó szinte a pusztában hangzott el, s még egyáltalában nem fogtunk hozzá a szocziálizmusnak helyes mederbe terelése tekintetében ahoz a munkához, a mely pedig első sorban reánk, evangéliomi protestáns egyházakra és lelkipásztorokra várakozik. Igen, mi reánk várakozik. S itt térünk már el Szalánczi Andor úrtól s az általa képviselt pápistaságtól. Mert ő és a pápistaság nagyban hangoztatja ugyan és szervezni igyekszik a .„keresztény szoczializmust"; de jól tudjuk, hogy ennek szépen csillogó köntöse alatt nem lappang más egyéb, mint a pápás egyház védelme, pápájával és minden képtelenségeivel egyetemben. De minket, kik a tiszta krisztusi evangéliom alapján állunk, nem vezérelhet semmi ilyen hátsó gondolat. Nekünk valóban arra kellene törekednünk, hogy a szocziálizmus nagy társadalmi, állami és egyházi evolueziójában a tiszta krisztusi alapelvek érvényesüljenek. Ebben a tekintetben nem a pápás, hanem az evangéliomi egyházaknak kellene a vezetői szerepet vinniök. A külföldi nagy protestáns egyházak és a kisebbek is, a melyekben a krisztusi evangéliom élő és ható erő, viszik is a vezető szerepet. Mi, magyar protestánsok azonban, mintha bennünket nem is érdekelne és érintene a szocziális evoluezió, bizony kezeinket összetéve ülünk és sem mint egyház, sem mint belmissziói egyesület, nem folyunk be a nagy kérdések keresztyén elveken alapuló megoldásába. Jól van-e ez így? Használunk-e vele a hazának, mely nekünk lakozást adott? Az államnak, a mely, ha szorítva is, felénk nyújtja segítő kezét? Egyházunknak, a melynek őrállói, lelki vezérei kell hogy legyünk? Bizony nem! Azért értsük meg az idők jeleit, értsük meg a Krisztus parancsolatát, és legyünk mi is ott, a hol a szocziálizmus nagy kérdése, a Krisztus evangéliomának elvei szerint, megoldatik. Hamar István. ISKOLAÜGY. Miniszteri rendeletek a magyar nyelv tanítása érdekében. Berzevíczy Albert volt kultuszminiszter, a mint jól tudjuk, törvényjavaslatot dolgoztatott ki a népiskolai oktatásról és a tanítóképzésről, főként arra törekedvén benne, hogy a magyar nyelv sikeres oktatása biztosítva legyen a nem magyar, nyelvű elemi iskolákban és tanító-