Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-27 / 35. szám

képző intézetekben. A javaslatból nem lett törvény, mert a lelépett minisztérium visszavonta. Visszakerült a minisztérium irattárába, várva feltámasztatását. Feltámasztatásában nem kételkedtünk, mert hiszen lehetetlennek tartottuk, hogy a benne lefektetett nemzeti elvek sírba szállhattak volna. De hogy mikor következik el feltámasztatása és törvénnyé létele? — ki tudta volna azt megmondani jelenlegi súlyos politikai visszonyaink között! És mégis előbb történt valami a nemzeti nyelv érvényesülése tekintetében, mint gondolhattuk volna. Az új kultuszminiszter, Lukács György, nem engedte, hogy a javaslatot eltemesse a feledés pora. Levette a polezról és gondoskodott arról, hogy ha mint törvény nem érvényesülhetnek is annak rendelkezései, érvényesüljenek legalább kötelező szabályok alakjában. Felhasználva azért a Berzeviczy-féle javaslatot, a mult héten két rendeletet bocsátott ki a miniszter, a melyek közül az első a nem magyar nyelvű tanítóképzők, a második pedig a nem magyar nyelvű népiskolák magyar nyelvtanításáról szól. A két, nagyfontosságú rendeletet, a mely az egyházi főhatóságokhoz is megküldetett, a következőkben ismertetjük. A nem magyar nyelvű népiskolákról szóló rendeletében arra hivatkozik a miniszter, hogy a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879. évi XVIII. törvényczikk már negyedszázad óta van életbeléptetve, és mégis azt kell tapasztalnunk, hogy e törvény még mindig nincs oly mértékben végrehajtva, mint a hogyan az állam és hazánk nem magyar ajkú lakosságának érdeke megköveteli. Ugyanis az 1900. évi népszámlálás azt a sajnálatos valóságot állapította meg, hogy a magyar anyaország népességének jó 40 százaléka nem beszéli az állam nyelvét, és megállapította azt a még fonákabb dolgot, hogy a nem magyar anyanyelvű lakosságnak 83'2 százaléka nem ért, nem beszél magyarul. A nem magyar tannyelvű elemi népiskolákban a magyar nyelvnek, mint kötelezett tantárgynak tanítását az 1879. évi XVIII. törvényczikk 4. szakasza rendeli, és mégis, a legújabban beszerzett adatok szerint, a 3343 nem magyar tannyelvű népiskola közül, — mely 90 kivételével felekezeti iskola — 1340-ben a magyar nyelvet nem tanították sikerrel. A tapasztalat tehát azt igazolja, hogy a nem magyar tannyelvű népiskolák nagy részében a magyar nyelv tanítása csakis a magyarul gépiesen való írásra és olvasásra terjed. Az ilyen népiskolákból magyarul beszélni tudó gyermek alig kerül ki. Ezen a tarthatatlan állapoton, mely különben a nem magyar ajkú honpolgárokra a legkárosabb, okvetetlenül segítenünk kell. Segítenünk kell pedig nemcsak azért, hogy a 26 év előtt szentesitett törvénynek érvényt szerezzünk; — nemcsak azért, hogy ily módon az állam nyelvét a nemzet összességének tulajdonává tegyük; — de szükséges a törvény végrehajtása hazánk nem magyar ajkú lakosságának érdekében is, mert őket a magyar nyelv bírása az élet különböző viszonyaiban a könnyebb megélhetésben segíti és megóvja sok olyan bajtól, a mely a magyarul nem beszélő honpolgárokat lépten-nyomon érheti. Végre kell és végre is lehet hajtanunk a szóban forgó törvényt, a nélkül, hogy ez által a hitfelekezeteknek és községeknek ama jogát érintenék, hogy iskoláikban a tanítás nyelvét maguk állapíthatják meg; tehát a nélkül, hogy bárkit is anyanyelvének használatában és az e nyelven való tanulásban korlátoznánk. Ez alapon az 1879. évi XVIII. törvényczikk végrehajtása tárgyában 1879. évi 17.284. sz. a. kiadott Utasítás megállapította a nem magyar ajkú népiskolák tantervét, Wlassics miniszter pedig 1902- évi 30.332. számú körrendeletében olykép szabályozta az óraszámot, hogy az egy tanítóval bíró (osztatlan) népiskolában a magyar beszéd tanítására heti 9 óra, az anya- és magyar nyelven való írás és olvasás tanítására heti 8 óra fordítandó. Ugyané tantárgyakra a két tanítóval bíró iskolában heti 15, illetve 13 ; a három tanítóval bíró iskolában 17, illetve 19; a négy tanítóval bíró iskolában 20, illetve 25 ; az öt tanítóval bíró iskolában 18, illetve 24; végre a hat tanítóval bíró iskolában 18, illetve 24 óra fordítandó hetenként. Az anya- és magyar nyelven való írás és olvasás tanítására kitűzött heti óraszámok fele múlhatatlanul a magyar írás és olvasás tanítására fordítandó, mert. csak így biztosítható az a tanítási czél, melyet a törvény megjelöl. A tanfelügyelők tehát e törvényes rendelkezések alapján a nem magyar tannyelvű községi elemi népiskoláktól szigorúan követeljék meg, hogy ezekben az 1879. évi 17,284. szám alatt kiadott tanterv a maga egész teljességében megvalósíttassék. Elengedhetetlen kötelessége a tanfelügyelőknek, hogy a kerületükben levő összes nem magyar tannyelvű elemi népiskolákat minden tanévben legalább egyszer meglátogassák, még pedig olyan időben, a midőn a magyar nyelvtanítás eredménye fölismerhető. A hol szükséges, a tanfelügyelő vezesse be a tanítót a magyar nyelvtanítás természetes és egyedül helyes módszerébe (az úgynevezett direkt módszer). A hol a tankerület nagy kiterjedtsége, vagy a nem magyar tannyelvű iskolák túlnagy száma miatt a tanfelügyelői hivatalnak iskolalátogatásra jogosított személyzete nem képes ezekben az iskolákban a látogatásokat a most megkövetelt módon teljesíteni: az állami felügyeletnek teljes érvényre emelése czéljából, az 1876. évi XXVIII. törvényczikk 3. szakasza alapján, szakértő ideiglenes iskolalátogatókat fog a miniszter kirendelni. Ilyen iskolalátogatókul első sorban a nagyobb állami elemi népiskolák kitűnő igazgató-tanítóit, továbbá az állami tanítóképző-intézetek igazgatóit, végre a szükséghez képest más, középfokú tanintézetek igazgatóit fogják alkalmazni, a kik működésük tartamára mérsékelt napidíjban és útiköltségben részesülnek. Ha a tanfelügyelő vagy helyettese a tanítási eredményt nem találja kielégítőnek, állapítsa meg mindjárt ott a helyszínén ennek okát. Ha az ok az iskola külső hiányában (pl. rendetlen iskolázás, túlnépesség, tankönyt-G9 *