Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-20 / 34. szám
stagnáczió van; 39'75%-ban pedig felülmúlják a halálozások a születéseket. Ez a kedvezőtlen eredmény megint a további vizsgálódásra ösztönzött. Elővettem a kerület 1903. évi névtárát s összevetettem annak a gyülekezeti lélekszámokra vonatkozó adatait az új névtáréval, hogy hadd lássam, két év alatt fogytunk-e vagy szaporodtunk ? Az eredmény íme a következő: Szaporodott Egyenlő Fogyott a lélekszám Alsóbaranva-Bácsban 13 4 23 gyülekezetben. Felső-Baranyában 16 1 55 r> Kecskeméti egyházm. 23 1 3 „ Külső-Somogyban 7 5 22 „ Pesti egyh.-megyében 34 3 3 jü Soltban 20 0 9 „ Tolnában 9 3 16 „ Vértesalján 18 ' 9 10 » Összesen 140 26 141 gyülekezetben. Ama 307 gyülekezet közül tehát, a melyre nézve adatokat találtam, csak 45'6O°/0 -ban több a lélekszám most, mint 1903-ban volt; 8'47%-ban stagnáczió mutatkozik; 45'93%-ban pedig kevesebb a lélekszám. Mivel azonban tudom, hogy különösen a Duna-Tisza között fekvő népesebb gyülekezetek erős rajokat bocsátottak ki magukból az újonnan alakult telepekre, s ez új telepek adatait, mivel nem voltak teljesek, nem vehettem tekintetbe, hogy a végleges mérleget megállapíthassam, összevetettem az egyes egyházmegyék lélekszámának 1902-diki és 1904-diki adatait is. Az eredmény a következő: Lélekszám : 1902-ben 1904-ben Fogyás-szaporod. Alsóbaranya-Bács 38,510 39,645 + 1135 Felsöbaranya 32,931 30,925 — 2006 Kecskemét 89,885 91,734 + 1849 Kíilsősomogy 23,811 20,361 — 3450 Pest 114.703 117,876 + 3173 Solt 59,724 60,522 + 798 Tolna 31,554 29,688 — 1866 Vértesalja 39,880 40,320 + 440 Összesen 430,998 431,091 + 93 A 8 egyházmegye közül tehát háromban végeredményképen is fogyás van, és pedig a legfeltűnőbb számmal Külsősomogyban, azután Felsőbaranyában s végül Tolnában. Az összevetés végeredménye plusz ugyan, de ez a plusz mindössze csak 93, a mi 431 ezer lélek mellett nem hogy szaporodásnak volna vehető, hanem egyenesen a lassú sorvadás biztos jele. Ha ugyanis hazánk természetes szaporodás-számaránya (1000 lakosra 1T4) szerint szaporodtunk volna, akkor gyülekezeteink lélekszámának az 1902-diki 431 ezerről legalább is 440 ezerre kellett volna felnövekednie 1904-ben, a melyre a névtár adatai vonatkoznak. A tényleges 93 szaporulattal pedig alatta maradtunk a világ minden ismeretes népeinek, még a francziának is, a mely nemzet pedig 1*7 ezred szaporodási számával tudvalevőleg a pusztuló népek közé soroztatik. Pusztul és vesz tehát a dunamelléki ref. egyházkerület kálvinista népe is, bármilyen szépen hangozzanak is az esperesi és a püspöki jelentések. S ha csak futólag összevetjük is a fentebb felmutatott adatokat, reájöhetünk arra is, hogy mi a pusztulás és veszés oka. Az adatok azt mutatják, hogy az egyházmegyék között a kecskeméti, pesti, solti és vértesaljai egyházmegyékben, ha nem is egyenlő arányban, de szaporodás konstatálható, úgy a születések és halálozások arányánál, mint a lélekszám végleges adatainál. Rossz az arány a születéseknél és halálozásoknál Alsóbaranya-Bácsban; de a végeredmény mégis megnyugtató, főként a Bácsmegyébe tartozó gyülekezetek szaporodása folytán. Rossz az arány si, a végeredmény is Felsőbaranyában, Külsősomogyban és Tolnában. S mi az oka ennek? Nem más, mint az a nemzetpusztító bűn, a mely megmérgezte Baranya-, Somogy- és Tolnamegye népét, főként pedig annak kálvinista népét: az egy-gyermekrendszer. Hogy ezeket a megyéket s azoknak kálvinista gyülekezeteit nem annyira a kivándorlás, mint az egygyermekrenclszer sorvasztja el, világosan mutatja a születések feltűnően csekély szama, a mely messze alatta marad még a francziák születési számának is. Az új egyházkerületi névtárnak tehát íme, ez a tanulsága, S mi az intése? Az, hogy fogjunk hozzá azonnal a védekezés munkájához, mert különben egyházkerületünk 8 egyházmegyéje közül három, illetve négy menthetetlenül elsorvad; sőt, ha az ezeket pusztító contagium átragad — pedig már észre lehet venni, hogy átragad — a többi egyházmegyékre is, elsorvad egész egyházkerületünk. Mit kellene hát tenni? Hogy kellene a pusztító veszedelemnek útját állani? Nem fejtegetem, mert meglehet, hogy a Magyar Szó hasábjain némely érdekelt lelkésztársaim azt felelnék reá, hogy söpörgessek csak a magam ajtaja előtt, s azt vethetnék szememre, hogy a mit mondottam, csak látszatával bír az igazságnak, de nem színigazság. Azért hát, a mikor a közölt statisztikai adatok láttára aggódó lélekkel tekintek a dunamelléki ref. egyházkerület jövendő sorsa elé, csak annyit mondok: videant consules! Hamar István.
