Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-13 / 33. szám

sebb, bibliásabb ám, sem hogy félnünk kellene a „megrázkódtatástól". Ne szégyeljük tehát a Krisztus evangéliomát, hanem vigyük azt be liturgiánkba minél teljesebben ; mert „Istennek ereje az, minden hivőnek idvességére!" Földváry Jenő, missziói lelkész. Észrevételek a liturgiái bizottság istentiszteleti rendtartási javaslatára. A 4. §-ra. Ily istentiszteletek tartandók: 1. minden hétnek első napján, a vasárnapon; 2. az egyházi újévet megk ezdő ádvent négy vasárnapján; 3. karácsony két napján; 4. a polgári újév első napján; 5. virágvasárnapján ; 6. nagypénteken; 7. húsvét két napján; 8. áldozó csütörtökön; 9. pünköst két napján; 10. a reformáczió emlékére szentelt vasárnapon (október hó utolsó vasárnapján), mely ünnepek sorrendje akár az egyházi, akár a polgári év szerint alakítassék. Az ő. §-ra. Ennek ezen hatodik sora „A lelkész beérkezése után" igazán alapos, sarkalatos kifejezés, és talán majd megszüntetheti azt az eddig több helyen gyakorolt visszásságot, a mely szerint egyik lelkész a fennálló éneknek az elején, a másik annak közepén, vagy a végén, vagy annak végezte után ment be a templomba; mely eljárások épen nem vallottak arra, hogy „mindenek ékesen és jó renddel legyenek a gyülekezetben"! (I. Kor. 14: 40). És ép oly alapos ezen 5. § 9-dik pontja is, a melyet eddig akárhány lelkész a 8-dik pont előtt teljesített. — De hogy ezen 5. §-i délutáni istentiszteletben az utó-, vagyis második imádság ezután már végkép elmaradjon, egyáltalában nem helyeselhetem, s indokát még csak nem is képzelhetem. A 6. és 7-dik §-ban is, a lelkész beérkezése után kezdődjék a fennálló ének; a lelkész beérkezéséig pedig az iskolás gyermekek énekeljenek egy-két verset; mely gyakorlat p. o. a mi dunamelléki egyházkerületünk 268 anya- (s hát még a sok leány-) egyházai közül, ha a budapesti és tán még vagy 16—20 egyházakban talán szükségtelen, vagy végrehajthatlan volna is, de az igen sokkal több kisebb gyülekezetekben, a mint üdvös volt eddig, úgy az lesz ezután is. A 8. §-ra. A keresztelés rendes helye a templom; ideje vasárnap és más ünnepen, a mikor úrvacsora kiszolgáltatás nincs és hétköznapon, úgy a délelőtti, mint a délutáni istentisztelet végén, az utolsó éneklés előtt. Megkísérlem ezt megokolni a következőképen. Miután keresztelni rendkivülileg a templomon kívül is lehet, bármely napon és a nappalnak bármely részében; és ha bármelyik ünnepen, p. o. karácsony reggelén hozzák hozzám sürgősen a kisdedet és én meg is keresztelném : nem láthatom át, hogy bármelyik ünnepen is, a mikor t. i. úrvacsora kiszolgáltatás nincs, miért ne lehetne a keresztelési szentség kiszolgáltatását a délelőtti istentisztelet végén végrehajtani, és hogy az olyankori keresztelés mi erkölcsi kárára szolgálhatna a vasárnap, vagy bármelyik más ünnep délelőtti istentiszteletének ? ! A 9. §. 3-dik pontját feltétlenül ki hagyatni kívánom, a minek a bibliában sem találom legkisebb nyomát sem; és világ szerinti tapasztalataim is arra tanítanak, hogy a szülők és keresztszülők fogadástételére legkisebb szükség sincs! — Nincs szükség a szülőkére; hiszen ők épen maguk küldik megkereszteltetni kedves gyermeküket, hogy legyen az részese az ő minden testi és lelki javaiknak és így vallásuknak is; de még kevesebb szükség van a keresztszülők fogadástételére, a kik mint a szülők megbízottjai — helyettesítői — képviselői, nem lehetnek egyebek, mint egyszerű tanuk, olyanok mint a házassági esketési tanúk. Ugyan kérdem, hogy már századok óta és ma is ki vigyáz arra, hogy azok a keresztszülők fogadástételüket megtartották és megtartják-e, beváltották vagy beváltják-e? S volt-e, van-e, vagy lehet-e intézkedés arra nézve, hogy a fogadástételüket meg nem tartott, be nem váltott keresztszülők kérdőre vonassanak és olyan a milyen, valamelyes megtorlásban részesüljenek ?! Fördős Ágendája (204. lap) szerint is „nem érünk vele czélt, csak a szószegők számát szaporítjuk". A 12. §-ra. Az úrvacsorát rendszerint a templomban, a gyülekezet jelenlétében és részvételével kell kiosztani, évenként ötször, ú. m. karácsony, húsvét, pünköst, új kenyér és újbor alkalmával, mely esetekben a betegeknek és foglyoknak is kiszolgáltatható, — a halálra ítélteknek pedig minden előforduló esetben. A böjt fő, vagy bármely más vasárnapon való úrvacsorázásra nekünk reformátusoknak szükségünk teljességgel nincs, mert mi az ismeretes naptári hat heti böjtről csak társadalmilag veszünk tudomást. Hiszen a próféták sem helyeselték az olyan böjtöt, a melyben az étel s nem a bűnöktől böjtöltek a zsidók (Helv. hitv. XXIV. rész 4. §.); és mert „a negyvennapi böjt mellett bizonyít ugyan az ős egyház, de az apostolok írása épen nem, — azért a hívekre nem is lehet, nem is kell azt erőszakolni" (Helv. hitv. XXIV. rész 7. §). Maga Üdvözítőnk böjtölt ugyan negyven nap és negyven éjjel, de mi úgy nem böjtölhetünk s nem is böjtölünk; s ezekből kifolyólag a böjti úrvacsorázás ránk nézve teljesen értelmetlen, fölösleges, szükségtelen! A 13. §-ra. 2. pont: a szereztetési igék (I. Kor. 11. 13—29. régi egyszerűségében is nagyszerű, magasztosan szép, majdnem mint maga az Úri ima!) elmondása után szertartási beszéd; —7. pont: a jegyek megáldása; — 12. pont: Miatyánk; —13.pont: megáldás; - -14. pont: gyülekezeti ének. A 14. §. alapos, sarkalatos intézkedés! A 15. §-ra. 2. pont: a szereztetési igék elmondása után szertartási beszéd ; — 5. pont: jegyek megáldása. A 19. §-ra. A konfirmácziói vizsga és konfirmáló szertartás különválasztásának és önállóan végrehajtásá-