Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-16 / 29. szám

1. Fohász. 2. Szertartási beszéd. 3. Könyörgés. 4. Bűnbocsánat hirdetése. 5. Jegyek megáldása a szereztetési igék elmondásával. 6. A szentjegyek kiosztása. 7. Hálaadás. 8. Miatyánk. 9. Áldás. 16. §. Foglyoknak az Úr vacsorája lehetőleg teljes szertartással osztandó ki. (Folytatása következik). TÁRCZA. Jézus Krisztus élete. Bevezető ismertetés. (Folytatás.) De hát melyek azok a források, a melyekből merítenünk kell, hogy egy történetileg igaz Krisztusképre tegyünk szert ? Eszünkbe jut, hogy milyen keveset tudtak mondani Jézusról az apostolok kortársai és azok utódai. Ezek tulajdonképen csak a nevét hallották Jézusnak; mert a mi egyebet hallottak, az csak terhelő volt Jézusra nézve. De hát várhatunk-e tüzetesebb tudósítást a zsidóktól Jézus felől? Élt Palesztinában egy kortársuk az apostoloknak, nóvszerint József, egy szellemdús, képzett férfiú, a ki sok különböző és fontos könyvet írt népének az ő korabeli történetéről. Ez a férfiú sok mindent tudhat mondani Jézusról, mivel bő értesítést közöl Herodesről, Pilátusról, Heródes Antipásról, tehát a Jézus ama kortársairól, a kiknek Palesztinában vezérszerepük volt. Mit mond ez-a József Jézusról? Bámulatosan keveset. Alkalmilag felemlíti, hogy a 61-dik esztendőben egy Ananus nevű főpap felhasználta az alkalmat, mikor nem volt helytartó a tartományban, hogy Jakabot, a Krisztusnak nevezett Jézus fivérét, elfogassa és a törvények áthágása miatt több másokkal együtt megköveztesse. Igaz, hogy más feljegyzést is találunk nála Jézusról, a mi feltűnően sokat mond: „ebben a korban élt Jézus, egy bölcs ember, ha ugyan csak embernek lehet őt nevezni, mivel sok csodálatos dolgok cselekvője és az emberek tanító mestere volt, a kik örömmel vették be az igazságot. Ez a Jézus sok zsidót és sok görög eredetű embert hódított magához. 0 volt a Messiás. Midőn őt Pontius Pilátus a nép elöljárói ösztönzésére kereszthalálra ítélte, nem hagyták el azok, a kik elébb szeretettel ragaszkodtak hozzá. Ezeknek élőként jelent meg harmadnapon, a mint az isteni próféták ezt és sok egyéb különös dolgot elmondották róla. És azoknak gyülekezete, a kik az ő nevéről keresztyéneknek neveztetnek, nem enyészett el mind e mai napig". Ugy-e, hogy ha József írta ezeket a szavakat, akkor neki keresztyénnek kellett lennie. Azonban egy Ott nevű zürichi nyelvtudós már a XVlII-dik század elején kimutatta, hogy ez a feljegyzés nem származhatott a zsidó Józseftől, hanem valami keresztyén leíró szúrta közbe. Csak az a kérdés, hogy eme közbeszúrás helyén volt-e valami egyéb ? Talán a leíró kibővítette és megváltoztatta azt, a mit József Krisztusról mondott? Ámbár feltehető, hogy József elmondta, hogy Jézus Pontius Pilátus alatt feszíttetett meg s az általa alapított gyülekezet ma is el van terjedve. Ezt zsidó létére is elmondhatta, és az is valószínű, hogy a római Tacitus Jézusról szóló tudósítását Józseftől vette. Annyi azonban kétségtelen, hogy tüzetesebben nem foglalkozott a keresztyénekkel; nem vette magának a fáradságot, hogy közelebbről megvizsgálja a keresztyének hitét. Kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a mit József nyújt, az végtelenül csekély és a mit a zsidó források nyújtanak, az még kevesebb. Sajnos dolog, hogy olyan régi zsidó feljegyzésünk nincs, mint a Józsefé. A mit a zsidók később írnak, az gyűlöletes képzeleti kép ós nem tarthat igényt, a szakférfiak egyező véleménye szerint, a hitelességre. Ha mindemellett is korunk egyik nevezetes természettudósa az ilyen mesékre támaszkodik, hogy a keresztyénség iránti ellenszenvből Krisztust is lerántsa a porba, ezáltal csak újabb bizonyítékot szolgáltat a mellett, hogy a fanatizmus minden alakjában elvakítja az embert ós elnémítja a lelkiismeretet. Mivel már a Jézus Krisztus történetére vonatkozólag mind a zsidók, mind a görögök cserben hagynak bennünket, ennélfogva keresztyén források után kell látnunk. Régente bőségesen buzogtak ezek a források, mivel a Krisztus utáni 70—100. években sok keresztyén ember megpróbálkozott azzal, hogy a Jézus történetének képét lerajzolja, a mint ezt Lukács is megemlíti evangéliuma elején. Tényleg, a bibliai adatokon kiviil is maradtak fel némi feljegyzések Jézusról és ezeket az adatokat napjainkban nagy várakozással tanulmányozták, hanem bizony nagyon csekély eredménnyel. Ézek a biblián kivüli adatok Jézusról semmi új vonást nem szolgáltatnak a Krisztus képéhez. Talán más felfogással adják vissza a Jézus szavait, talán valami új kifejezést hoznak felszínre, csakhogy új dolgot nem mondanak és nem ismertetik új oldalról Jézust. Ennélfogva tehát a bibliai közlésekre vagyunk utalva. Legelőször is Pál apostol leveleihez fordulunk, mivel ezek képezik a Jézusról szóló legrégibb adatokat. Pál apostol leveleinek különböző helyei arról tanúskodnak, hogy ő szükségét érezte annak, hogy a történeti Krisztust szakadatlanul kutassa és kijelentse. Pál apostol sokkal többet tud Jézusról, mint a mennyit leveleiben közöl. Azt mondja egyszer az ő galácziai barátainak, hogy ő Krisztust úgy rajzolta meg nekik, mintha közöttük feszíttetett volna meg, vagyis hogy ő nagy részletességgel tudott beszélni a Jézus cselekedeteiről és szenvedéseiről és Krisztusnak sok olyan szavát ismerte, a miket nem találunk fel az evangéliumban. így említi