Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-25 / 26. szám

latokat is, a melyek a közrebocsátott előmunkálatokra bárhol megjelentek. Az a kívánság azonban tényleg nem merült fel, hogy az összes zsoltárok és katekizmusi énekek dolgoztassanak át. Mi történik azonban most? Most a próba-énekeskönyv után tűnik ki az, hogy az egyházkerületek többségének véleménye a programm kiadásának idejétől a próba-énekeskönyv kiadásának idejéig lényegesen megváltozott. Irodalmilag is megvitatott és az énekügyi bizottság munkálkodásának kezdetén eldöntött kérdésnek látszott az, hogy a zsoltárok nem veendők fel mind az énekeskönyvbe ; szinte nem veendők fel a szárazon dogmatizáló, vagy erkölcstani tételeket fejtegető katekizmusi énekek sem, a melyeknek, az akkori nézetek szerint, semmi közük a templomi himnusszal; de a melyekre azért sincs szükség, mert hiszen akkor minden predikáczióra és minden bibliamagyarázatra is külön-külön ének kellene; és íme ma három egyházkerület az öszszes zsoltárokat és katekizmusi énekeket újra felvétetni kívánja. (Megjegyzem, hogy én tettem próbát több költői szépségű zsoltár átdolgozásával, de azok sem fogadtattak el, mint éneklésre nem alkalmasak, bár költészetileg szépek.) Mindez új programm tehát, a mely szerint énekügyi bizottságunk nem dolgozhatott, mert más alapon nyerte volt megbízatását úgy a hivatalos egyháztól, mint a régebbi közvéleménytől. Új, vagy legalább is utólagosan jelentkezett kívánság az erdélyi, hogy eddigi énekeskönyvének minden felvehető anyaga figyelembe vétessék, mert eredetileg a kiválogatás épen Kolozsvárott történt, a midőn túlnyomóan vettek részt az erdélyiek a saját felhasználható énekeik kijelölésében, ezek a darabok aztán mind fel is vétettek. Időközben, midőn ezeknek átdolgozása iránt az erdélyiekhez felhívást intéztem, ismételten kértem Őket arra is, hogyha kedvelt énekeik közül valami kimaradt volna, közöljék velem; azonban erre a kérésemre válasz sehonnan sem érkezett, sőt nem érkezett akkor sem, midőn már az összegyűlt anyagot a Gyűjteményien kiadtam és ez alkalommal is még egy utolsó kérést intéztem általánosan mindenkihez, hogyha esetleg valamely alkalmas darab kimaradt volna, nyilatkozzanak, mert az énekügyi bizottság le fogja zárni működését. Új dolog az is, hogy most három egyházkerület jelenti ki azt a kívánságát, hogy a köz-énekeskönyvbe vétessenek fel a halotti énekek is. Ezek szerint úgy látszik, hogy a mai időbeli felfogás a hivatalos egyház többségében ellenkezésbe jutott azzal a felfogással, a mely az énekeskönyv revíziójának kezdetén irányadó volt. így tekintve tehát a dolgot, az egyetemes énekügyi bizottság hosszú évek során át hiábavaló munkát végzett, mert ha munkája semmi más kifogás alá nem esnék is, már elvi szempontok miatt összedől, miután sem az összes zsoltárokat, sem az öszszes katekizmusi énekeket, sem a halotti énekeket nem ölelhette fel. Ily körülmények közt egyelőre nem is az a lényegesebb kérdés tehát, hogy a próba-énekeskönyv anyaga jó-e, rossz-e ? hanem az: micsoda elvek alapján kiván az egyetemes egyház egy új énekeskönyvet megszerkesztetni? Ha ugyanis az egyházkerületek többségének véleménye oly elöntést foglal magában, a mely ellen fellebbhivatkozás nincs, úgy az egész kérdés új programmalkotásra terelendő vissza, a mely szerint valamely elvi egységre kellene jutniok előbb a kerületeknek; vagy pedig, ha az újabb kísérletek folytán az tűnnék ki, hogy ez el nem érhető, akkor legalább meg lehetne állapítani azt, hogy elvi egyezés nélkül egységes énekeskönyv nem létesíthető és akkor a kerületek csinálnák meg énekeskönyveiket a maguk tetszése szerint. Az egyházkerületek határozataiból ezt a következtetést kellett levonnom, mint azt tárgyilagosan nem is tehettem másként. A hivatalos határozatokkal szemben vitába bocsátkoznom nekem egyénileg különben sem illenék, mert a hivatalos testületek úgy határoznak, a mint nekik tetszik, oly okokból határoznak, a mint szükségesnek ítélik. Azonban azokkal az egyes bírálatokkal szemben, a melyek a kerületek határozataihoz csatoltattak, mégis ki kell nyilatkoztatnom annyit, hogy a próba-énekeskönyv a maga Összes anyagával, a külföldi ilynemű énekeskönyvekkel összehasonlítva, magas színvonalon áll. Legkiválóbb régi énekeink, a selejtesek kihagyásával, maguk olyan becsessé teszik azt, hogy azokhoz az énekekhez a külföldön kevés hasonlót találok. Bizonyságom erre főképen az is, hogy én kísérlet gyanánt több klasszikus hírben álló külföldi éneket közölgettem és azok nem ragadták meg közönségünk tetszését a sajátunk mellett. A próba-énekeskönyvbe is jöttek be ily kiváló darabok, a melyek mindamellett alig keltettek valamely feltűnést, sőt volt kritikus nem egy, a ki silányságoknak ítélte a világ énekirodalmában remekeknek ítélt darabokat. Én nem vagyok képes felfogni hát azt, hogy mily mértékkel kell mérni Magyarországon az egyházi énekeket, ha az a mérték, a mellyel az egyetemes énekügyi bizottság s abban sok kiváló, szakértő egyén éveken át szorgos gonddal és körültekintéssel dolgozott, íme, sok biráló előtt csekélynek bizonyult. Nem vagyok képes megítélni azt sem, hogy a midőn új énekek gyanánt mind felkutattuk azt, a mit a vallásos költészet terén, a legújabb időkig, magyar református költői lelkek termeltek és minden szépnek és jónak vélt éneket besoroztunk: miből lehetne hát jobb anyagot előállítani, ha mi egy egész század anyagát már felhasználtuk? Itt megjegyzem azt is, hogy nincs református vallású költőnk, a kit különösen is fel ne kértem volna a közreműködésre ; nyilvánosan pedig több ízben felhívtam minden magában hivatást érző egyént a munkálkodásra; azonban az eredmény nem lett több, mint a mit a próba-