Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-18 / 25. szám

Ha a többi osztályok anyagát ide írnám, azokban is szakasztott ilyen dolgokat látnánk. A 3-dik osztálynak pl. elő vannak írva: „A több keresztes és b-s kemény s a könnyebb lágy hangsorok". Hogy a „több" meddig tart s a „könnyebb" hol végződik, ez mindenkinek tetszésére van hagyva, a mely szabadságot — láttuk az Értesítőkből! — szépen fel is használtak az oktatók. Az ütemek is oly általánosságban mozognak, hogy ezek alapján nincs jogunk senkit a 2

/ÍTo

s

ütemért pörbe fogni. Nem akarok minden hibát felemlegetni, különösen azért, mert a mint az énektanítási tankönyvre beérkezett véleményekből látom, melyekbe a Központi Igazgatóság figyelméből alkalmam volt beletekinteni, majd mindenki megérezte már eddig is a konventi tanterv ily természetű hiányait. A hódmezővásárhelyi vélemény pl. nem is annyira a felvetett kérdésre felel, mint szépen és helyesen mutogatja ki a konventi tanterv anyag-elrendezésénél tapasztalható lehetetlenségeket. Megemlítem tehát még a konventi tantervnek két figyelmetlenségét és egy furcsaságát s azzal tovább megyek. Egyik figyelmetlenség, hogy a basszus - kulcsról, bár a felsőbb osztályos tanulók csak ebben énekelhetnek, sehol sincs szó; a másik, hogy az I. osztályosok 5 hangkörét a II. osztály 8-ra fejleszti, ennél tovább azonban, a ki a tanterv szerint akar tanítani, sohasem mehet, mert ott a továbbiról semmi szó. A furcsaság pedig a vallás tanításához adott utasításokban van. Itt a vallástanár kötelességévé van téve, hogy a más intézetekből bejáró ref. tanulókat az egyházi énekek dallamára is megtanítsa. Hogy erre van-e helye, ideje és képessége a vallástanárok többségének, ennek megítélését másra bízom. Én magam, eddig ilyen tanításról nem hallottam, s ha mindjárt ritka véletlenből elő is fordulna, ilyen teljesíthetetlen követelésnek nincs helye tantervben. Tovább mutogatni a konventi tanterv hiányait nem akarom ; az eddigiekkel is csupán annyit kívántam elérni, hogy Közgyűlésünk az énektanítás jelen állapotának káros tüneteit észrevegye. Ha e tekintetben sikerült volna valamennyire is czélt érnem, nincs más hátra, mint lehető rövidséggel szólanom az orvoslás módjáról. Azt hiszem, világosan kitűnik az elmondottakból, hogy a bajok orvoslására először is új czélt kell kitűzni; illetőleg azt a czélt kell jogaihoz juttatni, melyet a konventi tanterv csak „mellett"-tel emleget. Az énektanításnak ugyanis semmi más czélja nem lehet, mint az, hogy a tanulók értelmesen és szépen énekelni megtanuljanak ; továbbá, hogy a zeneművészet elemeiből legalább annyit elsajátítsanak, a mennyire minden középiskolát végzett mívelt embernek feltétlenül szüksége van. Sietek megjegyezni, hogy e czól egyáltalában nem zárja ki sem a hangszervek fejlesztését, sem a vallásos buzgóság és hazafias érzés élesztését, sem a kedély nemesítését. Mert, a mint előbb is kiemeltem, minél jobban tájékozódnak a tanulók az elméleti dolgokban, annál könnyebben tanulják, s annál sikeresebben tartják emlékezetükben azokat az énekeket és dalokat, melyek a vallásos buzgóságot és hazafias érzést élesztik s a kedélyt nemesítik. Nincs tehát semmi ellentét ez új czél és a régi között, mert a régi az újból természetesen következik ; fordítva azonban, a mint egész felolvasásomban igyekeztem kimutatni, képtelenséghez és sikertelenséghez vezet. Annál inkább bele lehet ez új, egyedül természetes tanítási czélba nyugodni, mert a mint ezt is említettem előbb, e czél egyáltalában nem érinti a vallásos éneklésnek sem anyagát, sem terjedelmét, a mennyiben legföképen a tanítás módszerére vonatkozik csupán. Ha ebben a czélban megállapodtunk volna, akkor következik a czél elérésére szükséges anyag kiválasztása és elrendezése. Megvallom, hogy a középiskolai énektanítás számára legalább heti 2 órát szükségesnek tartok minden osztályban. Addig azonban, a míg a középiskola tantárgyai között ki fog ütni az a forradalom, a mely észrevelietoleg készülődik — mivel erősen hiszem, hogy e forradalom alkalmával az ének-zene is megkapja a maga méltó helyét — örömmel veszem a konventi tanterv mai kereteit s e szerint igyekszem a tanítás anyagát elrendezni. De e kereten mégis okvetlenül meg kell tenni azt az igazítást, hogy a helytelenül kétfelé szakított énektanítás újra egy mederbe kerüljön. Előre bocsátom még azt is, hogy mikor próbát teszek a középiskolai énektanítás anyagának helyes beosztására, ezt csupán azért teszem, hogy vele felolvasásomat kiegészítsem s a t. Közgyűlés tagjait tájékozzam; de teljességgel nem azért, hogy felette most vita induljon meg. Mert tantervet készíteni, sőt csak módosítani is, közgyűlésben nem lehet. Ha azonban tapasztalom, hogy a többség gondolatával úgy általánosságban nem jöttem ellentétbe, akkor tervezetemet a szükséges magyarázó ós felvilágosító megjegyzésekkel együtt valahol közre adom, hogy az érdeklődők hozzászólhassanak. Most tehát lehetőleg kevés igazoló megjegyzéssel, csak úgy szárazon felsorolom az egyes osztályokba szánt tanítási anyagot, a mint következik : I. osztály. Leglényegesebb feladat itt, hogy a tanulók megismerkedjenek a G kulcs szerinti hangjegyírással és a hangjegyen alapuló énekléssel. Kezdik a c-től c-ig terjedő hangkörben, de év végére kiterjeszkednek a g-től g-ig terjedő hangkörre is, természetesen a szélső hangokat csak elméletileg ismerhetik meg. Ehhez, mint fődologhoz, hozzá fűződik a s

év vége felé ízelítőül a 3

/4

ütem gyakorlása is. A hangjegyek időbeli értékének ismertetésénél el kell menni az egész hangtól a Vs'ig- De már itt meg kell ismertetni a módosító jeleket ($» és <), de minden hangnemi vonatkozás nélkül, pusztán magukban, a mint előfordulnak. Ez egyike a legnehezebb dolgoknak, de a vallásos ének miatt nem lehet előle kitérni. Végül ezekhez járul a pontnak, koronának, ismétlő jelnek, ütemvonalnak megismerése, továbbá a hangerőre vonatkozó néhány szo-