Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-11 / 24. szám

nyeire, s bizony be kell vallanunk, liogy a mi elmaradottságunknak nemcsak az anyagiakban való erőtlenségünk lehet az oka, hanem más is, a miben pedig a világ világosságának kellene lennünk : a krisztusi szeretet és buzgóság hiánya is. Vajha a pünkösti Lélek ebben a tekintetben is új életre keltene bennünket. Az anyagi állapotokat illetőleg kiemeljük a jelentésből a következőket. Bevétel volt: a Madas-alapítványból 10,000, adományokból 7035"26, alapítványokból és hagyományokból 2600, a tagok évi járulékaiból 4086, a prot. bálból 1232'44, a Prot, Árvaházi Naptárból 1663 86, fizető növendékektől 3495, kamatjövedelemből 18,586 47, értékpapírokból, házbérjövedelemből 13,351 "83, vegyesekből 100, összesen 62,150 K 86 fillér. Kiadás: igazgatásra 13,803 K 32 f., élelmezésre 18,284 K 14 f., ruházatra 5716 K 17 f., fűtésre 1940 K, világításra 1062 K, iskolai dolgokra 1007 K 49 f., egészségfentartásra 2852 K 71 f., berendezésekre 1747 K 58 f., épületfentartásra 2505 K 10 f., tartásdíjakra és pénzsegélyekre 9605 K, kamatmegtéritésre 2000 K, tőkésítésre 600, összesen 61,123 K 51 fillér. Fölösleg 1027 K 35 fillér. Az egyesület vagyona 1904. decz. 31-én készpénz 919 K 65 f., értékpapírokban (névérték szerint számítva) 443,378 K, alapítványi okleveleken 1550 K, árvaház épülete 159,371 K 42 f., városmajori telkek 98,815 K 37 f., Batthyány-utczai ház értéke 28,000 K, folyószámlamaradék 7 K 47 f., Wagner János-alapítvány 309,206 K 38 f.. összesen 1.038,299 K 29 fillér. Az 1905. évi költségvetés szerint bevétel 57,630 K, kiadás 59,800 K, fedezendő hiány 2170 korona. Rendes tagja volt az egyesületnek (évi 12 kor. fizetéssel) 313, rendkívüli tagja (évi 6 kor. fizetéssel) 69. Bizony nem sok. Csak egy kis akarással meg lehetne kétszerezni, sőt háromszorozni is! Kérve kéri is az egyesület mindazokat, a kik az árvák sorsát szívükön viselik, hogy nemes munkájában siessenek támogatására. Nem akarjuk hinni, hogy ez a kérelem egészen süket fülekre találna közöttünk! H. I. MISSZrÓÜGY. A magyar evangéliomi keresztyén missziói szövetség titkári jelentése. „Légy csendességgel az Úrban ós várjad őt". A 37. zsoltárez igéje volt egyletünk most lefolyt éve működésének vezérelve és ehhez képest nincs is sok jelenteni valóm. Szövetségünk programmjának kezdete az volt, hogy egyletünk munkája részére törvényes alapot teremtsünk. És az Űr segítségével sikerült is ez, a mennyiben február havában a magas kormány alapszabályainkat jóváliagyta. E jóváhagyás kieszközlése rendkívül erős akadályokba ütközött és sok időt, fáradságot, munkát vett igénybe. A bizonytalanság, hogy hátha elmarad a jóváhagyás ? lelohasztotta egyletünk munkakedvét, s a jóváhagyásért való küzdelem, a maga változó esélyeivel, elvonta figyelmünket minden egyébtől. Mélyen megindult a szivem, midőn 2 esztendő küzdelme után végre kezembe kaptam az okiratot, mely munkánknak függetlenséget és szabadságot biztosít. Tudván azt, hogy az evangéliomi külmisszió munkájának legnagyobb akadálya nálunk a híveknek e téren való tájékozatlansága, szövetségünk egyik-másik tagja több alkalommal nyilvános missziói előadást tartott, A titkárnak alkalma volt különösen a ref. ifjúsági egyletben, egyszer annak külön missziói estéjén, továbbá a skót misszió gyűlésein, egy ízben Dunavecsén, egy ízben Újvidéken szólani és mindenütt szívesen fogadták a világmisszió csodálatos híreit. Ügyünk támogatására a bázeli missziói társaság elktildötre hozzánk Ruhland K. misszionáriust, ki az országban többfelé tartott, nagy érdeklődés mellett, gyűléseket, A vallásos iratokat terjesztő londoni társaság jóvoltából megjelenhetett egy kis füzet, mely a világmissziót röviden, tömören, de adatszerűen ismerteti és minden művelt embernek fogalmat ad erről a nagyszerű munkáról. Ha e füzetet az országban minden lelkész, tanító és presbiter elolvasná, igen sok vélemény változnék meg e fontos ügyre vonatkozólag. A missziói szövetség egyik női tagját buzgósága arra ragadta, hogy Khinába menjen a szegény khinai nőkhöz. Kunst Irén, kit a közönség írói nevén Nagy Veronának ismer, itt Budapesten is hosszabb ideig lelkes munkása volt az evangéliumnak; azután Liebenzellben folytatott missziói tanulmányokat s a Khina Belföldi Missziói Társaság szolgálatában mult év Őszén elindult a khinai pogányokhoz és október 31-én, épen a reformáczió emléknapján, hosszá, de szerencsés utazás után, partra ért. Magával vitt szövetségünk ajándékaképen egy magyar bibliát, hogy ott a távolban bibliája is emlékeztesse minden nap magyar hazájára. Nagy Verona Changtsa városában állapodott meg, Hunan tartományban, a hol a harczias hunan nép lakik, melynek beszéde néha hasonló a magyarhoz, mintha a hunnoknak, sőt a tán a magyaroknak ősei egyszer itt éltek volna. íme, az első magyar keresztyén nő, a ki elment a khinai nőkhöz a boldogító evangéliummal. Vajha követői támadnának. Vajha a magyar honleányok magukévá tennék ezt az ügyet, hogy a mi misszionárius testvérünk költségeit mi magyarok fedeznénk s ne németeknek kellene róla gondoskodniok. Simon Géza misszionárius növendéknek a bázeli intézet egy évi szabadságot adott, melyet Simon orvostan hallgatásával töltött. Ha Isten úgy akarja, alkalmassá teszi ezt az ifjút is, hogy majdan a hindukhoz mehessen s azoknak ne csak testét, de szívét, lelkét is gyógyítgassa. Dabi Gyula misszionárius növendéknek két havi szabadságot szereztünk, melyet ezen testvérünk leginkább Budapesten töltött Szelíd modora, mély hite és teljes alázata mindnyájunk szeretetét vivta ki és bizton reméljük, hogy belőle is majd derék hitterjesztő válik. Tanulmányai Liebenzellben befejezéshez közelednek és nem sokára tán kimehet működése mezejére. Súlyos csapást is mért ránk az Úr, a midőn kifürkészhetetlen bölcseségéből szeretett testvérünket, Mázsár János misszionárius növendéket magához szólította 1904. augusztusában. így tehát ő a missziói szózatnak csak első részét teljesíthette. Elment, elhagyta szülei házát, hazáját és elindult a pogányokhoz, czélhoz azonban nem érhetett. Kiváló értelemmel, lelkes buzgósággal megáldva, sokaknak áldásává vált. Munkás élete, betegségében való türelme, halála előtt megmutatott alázata mindnyájunk előtt tündöklő példa marad és míg lesznek a magyar missziónak barátai, addig Mázsár Jánosról nem fogunk