Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-15 / 3. szám

3. szám. természetesen nagy tökéletlenségben: azt sokszor épen azok szokták gúnyosan emlegetni, a kik az emberi lelket is az állatiság örvényébe szeretnék lerántani. Mi tehát a kérdés igazi értelme? Az, hogy van-e a földön olyan lelki élet, a melynek jogosult reményei lehetnek arra, hogy az anyagi világ romlását túléli s a földi élet tényezőitől független s tartósabb boldogságot szerezhet ? Yan-e lelki élet. a mely képes a földi lét korlátain túl az örökkévalóság birodalmába behatolni ismeretével, ez örökkévalóságról bizonyságot tenni erkölcsiségével s ez örökkévalóságba átköltözni rendíthetetlen bizonyosságú hitével? III. A kérdés tárgyalásának szempontjai. Manapság, mint minden kérdésre vonatkozólag, úgy a lelki élet kérdéseit illetőleg is, nagy zűrzavar van. Sokan azt mondják, hogy minden tekintetben a tudomány dönt a fölött, hogy van-e lélek vagy nincs. Jó is volna, ha egy ilyen csalhatatlan kútforrás lenne valahol s azt meg lehetne találni! Fájdalom azonban, a mikor a tudományt keressük, akkor ugyan találunk nemes érczet is, de bizony igen sok salakot is. Mindenekfölött pedig teljesen biztos tudomány helyett gyarló embereket találunk, a kik nemcsak azt tagadják meg, a mit elődeik vagy kortársaik állítottak, de gyakran tévedésnek minősítik azt is, a mit néhány évvel azelőtt magok is mint valami megdönthetetlen igazságot árultak. Épen azért, különös tekintettel arra a tényre is, hogy az emberi léleknek Istennel való összeköttetése is van, a kijelentés magasabb fényét is ragyogtatni fogjuk, bár nem zárkózunk el a tudomány tételeitől sem, s meghallgatjuk az ember véleményeit is, annyival is inkább, mivel az evangéliomi hitet nem a tudomány, hanem a hitetlenség, istentelenség s egyúttal tudatlanság ellen akarjuk szögezni. IV. Mit mond a tudomány? A tudomány sok mindent mond, s a sok téves vagy helyes nézlet közül a következő nagy igazságok emelkednek ki. Az emberi lélek, mert hiszen most már csak erről a magasabb reményekkel bíró lélekről szólunk, nincs hozzákötve keletkezésében az anyaghoz, mint a hogy sokan rettegve emlegetik, mert hiszen a lélek az életnek magasabb rendű nyilvánulása, már pedig a legnyomorultabb növényi élet sem származik a durva, élettelen anyagból. Az ujabbkori tudomány szerint élet csak életből, tehát lelki élet csak lelki élet által állhat elő. Van ugyan olyan ember is, a ki természettudósnak mondja magát s a felületes gondolkodókra nagy hatást is gyakorol, mint a híres Haeckel, a ki szerint az ilyen tételt nem szabad elfogadni, bár a tények mellette bizonyítanak is. De ép az ily nyilatkozat mutatja, hogy a természettudósok is csak akkor hivatkoznak a tényekre, a mikor nekik tetszik, s a tények a lelki élet előállását illetőleg nem a holt anyag, hanem a tökéletes isteni lélek felé mutatnak. Az emberi lélek nincs kötve az állati élethez sem. Nagyon rebesgetik ugyan, hogy az ember az állattól származott. De csodálatos: nemcsak magától nem fejlődik az állat emberré, hanem a sokféle ügyeskedés és tanítás folytán sem. Felfelmerül a hír, hogy valamely állat már belépett az emberi gondolkodás bűvkörébe; de a hír csakhamar hamisnak bizonyul, mely mögött csalás és szemfényvesztés van. Nagy és nevezetes tény az is, hogy a legmüveletlenebb ember is képes megérteni a legfelségesebb gondolatokat és igazságokat. Darwin, a híres természettudós, Délamerika vadjaira kimondta az ítéletet, hogy azok nem művelhetők. Nemsokára azonban keresztyén, evangeliumi hitű misszionáriusok mentek oda, s a vad népből néhány év alatt buzgó, adakozó, hívő, tiszta és szeretetteljes nép lett. Darwin azóta mindig támogatta a ktilmissziói munkát s arra évenként adakozott. Ezzel ő is elismerte, hogy az emberi lélek magasabb fejlődésre képes, mint akármiféle más lény a földön. Mi pedig kimondhatjuk, hogy az ember, ha nagyon mélyre hanyatlott is, épen aina körülménynél fogva, hogy akármilyen vad nép is úgy a tudomány, mint az erkölcs, sőt a keresztyén hit magaslataira felemelhető, egész bizonyosan arra van hivatva, hogy a földi lények életét fenyegető romlást túlélje. V. Mit mond a kijelentés ? Csakhogy még nagyobb bizonyosságot kell szereznünk. A tudomány legfelségesebb adatai sem adják meg a bizonyosság teljességét. Az embert kétségkívül nagyon meghatj a az a sir, a melybe minden élő lény behull, s újra meg újra kérdezi: Van-e lélek? Van-e magasabb rendeltetésre hivatott lelki élet? Olyan csodálatos ez a kérdezősködés ! Hiszen ilyen kérdést a test nem is tehet. A testet nem érdekli a jövő és a magasabb rendeltetés ! Mind hiába! A lélek iszonyú aggodalmában, szorongattatva nagy aggodalmaktól, remegve, reszketve kérdezi: Van-e igazi nyugalom rám nézve ? Eljuthatok-e oda, hogy kételyeim megszűnnek, a bizonytalanság nem gyötör s azt mondhatom: Most már nem félek sem a haláltól, sem az ördögi gúnytól, a mely boldogságomat megzavarta! Van! A régi időkből hangzik felénk a kijelentés szava! Csak az Istenben nyugszik meg a lélek. Csak akkor nyugszik meg, ha az isteni Lélekkel egyesül, mely hatalmas erejével kiemeli