Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-04 / 23. szám

és a törvény előtt. Harmincz évvel ezelőtt még csak egy prot. gyülekezet volt Japánban. Ma már a prot. keresztyének száma 45,000, a r.-katholikusoké 58,000, a görögkatholikusoké 27,000. A birodalomban 1000 prot. lelkész és misszionárius működik; van 200 keresztyén iskola, körülbelül 20,000 növendékkel; a ker. ifjúsági egyesületek száma pedig 58. Hogy a keresztyének milyen vezető szerepet játszanak, mutatja az, hogy az alatt a 15 év alatt, a mióta parlament van Japánban, két elnöke volt már keresztyén a képviselőháznak. Érdekesen szólt továbbá dr. Ibuka a japán czivilizáczióról. Sokan vannak Európában, a kik ezt a czivilizácziót csak felszínesnek tekintik, főként a miatt, hogy Japán az utóbbi 30—35 esztendőben emelkedett csak ki az ázsiai pogány világból s lett kulturállammá. A felszínesség vádja azonban alaptalan. Az igaz, hogy Japán még nem lett minden tekintetben modern állammá. De ez természetes, a mikor a régi, elavult pogány formákat csak egy nagyon fiatal czivilizácziónak kell átalakítania. Az egészen új és modern formák mellett még itt-ott feltűnnek a régiek, különösen azok, a melyek az államvallással állanak összefüggésben. Mint állam azonban teljesen modern Japán. Modern voltát mutatják az alkotmányos kormányforma, a teljes polgári és vallásszabadság, a közigazgatás, bíráskodás és a közoktatás teljes rendszerei. A közoktatás rendszere felöleli az ismeretek és a műveltség terjesztését, a népoktatástól kezdve egészen az egyetemi képzésig. A népoktatás kötelező ós a tanköteleseknek 92%-a tényleg jár iskolába. Vannak nagy számmal középiskolák, fiúk és leányok részére; vannak tanítóképezdék, zene- és művészeti iskolák, s van két egyetem is, a melyek, az európai egyetemekhez hasonlóan, valódi univerzitások. Végül azt fejtegette dr. Ibuka, hogy a jelenleg folyó japán-orosz háborúnak milyen hatása lehet a keresztyénségre. Sokan attól félnek Európában, hogy e háború, akármilyen eredménnyel végződjék is, rossz hatással lesz a keresztyénség terjedésére. Azt hiszik, hogy győzedelem esetén a japánok arra a meggyőződésre jutnak, hogy íme a keresztyénség nélkül is tudnak boldogulni s hogy épen a megholt orthodoxia volt Oroszország bukásának okozója. Vereség esetén pedig attól lehet félni, hogy az elkeseredett nép a keresztyénség ellen fordulna. Mindezek az aggodalmak azonban alaptalanok. Az igaz, hogy a japán nép a keresztyénséget nem a legelőnyösebb oldaláról ismerte meg az orosz nép útján, s tény, hogy vannak Japánban olyanok is, a kik a keresztyénséget és Oroszországot azonosítják. Veszedelmesnek tűnt fel e tekintetben az, hogy az orosz szent szinódus a Japán ellen folytatott háborút a keresztyénségnek a sárga pogányság ellen való harczának jelentette ki. De ezek a tények teljesen elveszítették immár a keresztyénségre káros hatásukat, s ma a háborút nem tekintik számbavehető tényezők vallás- vagy vallásos háborúnak, hanem csupán két nép politikai küzdelmének, a melyben Japán a saját fenmaradásáért ontja vérét. Érdekes és a japánokra nézve jellemző, hogy a mikor az orosz szent szinódus kijelentése bizonyos vallási ellentéteket kezdett felidézni, a japán képviselőház különböző vallású tagjai kongresszust tartottak és pedig a buddhista képviselők kezdeményezésére, melyen egyhangúlag hozott reszoluczióban kijelentették, hogy a háborúnak semmi köze sincs a különböző vallásos meggyőződésekhez, hanem az csak két népnek nemzeti és politikai harcza. Ilyen lévén a háború jellegéről való felfogás, nem kell attól félni, hogy annak akármilyen eredménye kedvezőtlen hatással lehetne a keresztyénségre. Sőt azt lehet mondani, hogy a háború, a melynek folyamán a japán nép nemcsak a keresztyén népek meleg szimpátiáját tapasztalja, hanem azt is látja, hogy a japán keresztyénség mily önfeláldozóan szolgálja a nemzeti ügyet, a keresztyén ifjúsági egyesületek pedig milyen áldásos szeretetmunkát folytatnak a harczmezőn: csak javára szolgál a keresztyénségnek. Nem kell félni e tekintetben Kínától sem. Ezt a hatalmas birodalmat az utóbbi évtizedek vereségei felébresztették százados álmából. Látja, hogy a modern czivilizáczió mire képesítette Japánt, s most már e tekintetben is annak példáját óhajtja követni. Bizonysága ennek az, hogy a kinai ifjak ezrével mennek Japánba, hogy ott tanuljanak; a kinai kormány pedig nagy fizetések igérésével hívogatja a japán tanárokat az ő iskoláiba. Pár száz évvel még Kina volt Japán tanítója. Tőle vették át a japánok vallásukat ós régi kultúrájúkat. Most megfordítva van: a régi mester lett a modern Japán tanítványává. Japán a tanítómester szerepét hálából is szívesen vállalja, s vállalja a keresztyénség terjesztése terén is. Kívánatos azonban, hogy ebben a nagy munkában segítőket találjon a keresztyén népek között is; mert valóban veszedelmes lehetne, ha Kina csak a világi tudományokat és a technikai ismereteket venné át Japántól s nem egyszersmind az evangeliumi keresztyénséget is. Dr. Ibukának tetszéssel fogadott előadása után Honda úr szólott, szintén angol nyelven. Szépen mutatta fel, hogy a különböző vallások hívei mily hazafias magatartást tanúsítanak a most folyó háború alatt. Majd pedig arról szólt, hogy mi okozta a háború kitörését. Japán nem hódítani vágyásból, hanem csupán a saját nemzeti és politikai exisztencziája megóvása érdekében fogott fegyvert, s meg van győződve a felől, hogy a küzdelemben az igazság és a győzedelem az ő részén van. Nemcsak megindulással, de bizonyos irigységgel hallottuk Honda úrtól azt a jellemzést, a melyet a mikádóról és az egész császári házról adott. Mutschuhitó mikádó valóban atyja népének, békében és háborúban egyaránt. Együtt érez alattvalóival, s hogy a hideg télben a harczmezőn küzdő katonáival való együttérzését kifejezze, a tél folyamán dolgozó szobáját csak annyira engedte fűttetni, hogy annak vad hidegét elvegyék. A császári ház felnőtt herczegei legnagyobb részben a