Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-16 / 16. szám

annak levonásával fizetnék. Évi járulékul fizetnének az I. osztályúak 48 koronát, a II. osztályúak 72 koronát, a III. osztályúak 120 koronát, melyekben benne foglaltatnék a gyámintézeti járulék is. A káplánok és nem állandósított katecheták fizetnének, ha jövedelmük 500 koronán felül nem megy, évi 15 koronát; 500 koronán feliili jövedelműek évi 30 koronát. A belépési járulékot rendes álláson való alkalmaztatásuk után fizetnék, nyert állásuk jövedelmének osztálya szerint. Az énekvezérek belépési járulékul fizetnének 1600 korona jövedelemig 250 koronát; 1600—2400-ig 400 koronát; 2400-on télül 500 koronát. Évi járulékul az I. osztályúak 30 koronát; a II. osztályúak 48 koronát; a III. osztályúak 72 koronát. Ha valamelyik nyugdíjintézeti tag 10 éven belül lenne munkaképtelenné, a 10 év betöltéséig évi járuléka nyugdíjából évente levonandó. Magas életkor és kisebb mérvű testi fogyatékosság nem szolgálhat okul a nyugdíjazásra. Úgy ennek, valamint a mindenkire nézve egyenlő nyugdíjösszeg megállapításának indokolásául elfogadjuk s magunkévá tesszük a dunántúli egyházkerületnek a jelentésben felsorolt s olvasható érveit. A nyugdíjintézet kérdése igen fontos és mélyreható a lelkészi karra nézve, azért ne felejtsük a bölcs intését: „A ki jól meggondol minden dolgot, jót nyer ..; a gondolatok tanácskozással erősek és bölcs tanácsokkal indíts hadat" (Péld. XVI. 20, XX. 18.) TÁRCZA. A megváltás megvalósulása. * A váltság keresztülvitelére és az Isten országa megvalósulására nézve az ó-testamentomi iratokban kétféle gondolatot találunk, a melyek néha függetlenül., néha pedig párhuzamosan állanak egymás mellett. Az egyik gondolat szerint a váltságot s azzal kapcsolatban az istenországát maga a Jahve valósítja meg. A másik szerint mindezek egy megváltó személy által hajtatnak végre. Ez utóbbit illetőleg azonban ismét két árnyalat tűnik fel Az egyik egy dicsőséges dávidi királyé, a másik a szelíd, alázatos, szenvedő „Jahve szolgájáé". A) A megváltó maga Jahve. Hogy a megváltatás maga a Jahve által fog megtörténni, ez képezi tulajdonképen a váltsághit fundamentális tételét, akár a nép, akár a próféták felfogását tekintjük is. A népnek erre vonatkozó hite alantjáró és érzéki ugyan, mert csak azon a követelésen épül föl, hogy ha a Jahve magának Választotta Izraelt és vele szövetséget kötött, akkor kötelessége is a nyomo* Részlet szerzőnek most megjelenő ó-testamentomi biblilcatheologiájából. rúságokból megszabadítani és a megígért boldogságra eljuttatni; — de mégis magára a Jahvéra irányul. A prófétai felfogás szerint pedig, mivel a Jahve az üdv szerzője, kell hogy ő maga legyen annak megvalósítója is. E kétféleképen indokolt, de alapjában egységes hitnek megfelelőleg találjuk az ó-testamentomi iratok igen számos helyén azt a reménységet, hogy a bűnös nép meglakoltatása és a maradék megtérése után maga a Jahve jő el Izrael megszabadítására és az istenországa megvalósítására. Megjelenik az egész teremtettség örvendezése között, hogy felállítsa országát e földön (Zsolt. 98 : 7 sk.); kinyújtja karjait és összegyűjti szétszóródott népét a földnek minden határairól; mint a jó pásztor, utána megy az elveszetteknek és karjára veszi őket; hatalmat ad nekik elnyomóik felett ; elhalmozza őket áldásaival; megerősíti a Siont, a melyen örökké népe között lakozik és a szent hegyet nem érinti többé ellenség lába, hanem a pogányok is szent tisztelettel zarándokolnak fel arra, hogy bölcsesóget, áldást nyerjenek a megismert igaz Istentől. A Jahve dicsősége fogja betölteni a felépítendő templomot; ez a dicsőség, mint állandó világosság ragyogja be Jeruzsálemet, hogy oltalmazza, mint egy tűzfal. Teremteni fog az Úr a Sión hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt s lángoló tűznek fényességét éjjel, mert az egész dicsőségen oltalma leszen, és sátor leszen árnyékul nappal a hőség ellen s oltalom és rejtek szélvész és eső ellen. Örök, felbonthatatlan szövetséget köt megtért népével; kiönti reá megigazító, megvilágosító és megszentelő lelkét; szívébe írja törvényeit, úgy hogy nem lesz szükség többé a törvénytáblákat őrző szövetség-ládára sem. (V. ö. Jóel 2 : 18 sk., 3 fej., Ám. 9 : 11 sk., Hós. 11 : 8 sk., 14 : 5 sk., Mik. 2 : 12 sk., 4 : 1 sk., 7 : 7 sk., Zak. 9—10 fej., Jesaj. 4 fej., 40 : 9 sk., 41 : 17 sk., 42 : 13 sk., 43 : 13 sk., Jerem. 3 : 14 sk., 12 : 14 sk., 16 : 14 sk., 24 : 5 sk., 27 : 22, 29 : 10 sk., 30-31 fej., 32 : 37 sk., 33 fej., 42 : 10 sk., 44 : 28, 46 : 27, 28, 50-51 fej., Ezek. 11 : 16 sk., 16 : 53 sk., 20 : 33 sk., 28 : 25 sk., 34 : 11 sk., 36—37 fej., 38 : 14 sk., 39 fej., Abd. 17 sk., Hab. 3 fej., Mai. 3 fej.) B) A megváltó egy dicsőséges személy. a) A dávidi messiás. A mellett a gondolat mellett, hogy a Jahve maga leend népe megváltója és az istenországa megalapítója, részint függetlenül áll, részint pedig parallel halad az a másik, hogy a szabadulás és az üdv egy fenséges személy eljövetelével fog megtörténni. Ezt a fenséges személyt, mint földi uralkodót, a Dávid családjából várja a nemzeti és vallásos reménység, és mint theokratikus királyt, a Jahve felkentjének, Messiásnak nevezi. (Zsolt. 2 : 2, 20 : 7, 28 : 8, 89 : 39, 52, Dán. 9 : 25.) Az istenországának megvalósulását már jóval előbb a Dávid házához kötötte a zsidó nemzeti és vallásos hit, mintsem a megváltás és a megváltó gondolata kialakult volna. Alapja e hitnek a II. Sám. VII: 12— 31*