Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-16 / 16. szám

midőn a nagy világosság körülvevé őtet és ezen kérdésére: Kicsoda vagy Uram ? hallá a mennyei szózatot: Én vagyok Jézns! Pál apostol megtalálta a feleletet erre az ellenállhatlan mennyei hatalomra vonatkozólag és ezt így fejezte ki: „A ki szeretett engem és adta magát érettemGal. II. 20. Ha csak a királyi parancsolatot adta volna, gondolhatnám, hogy: nem ő az, a ki eljövendő vala; de Jézus adta magát érettem és királyi megváltó szeretetének ezzel a bizonyítékával foglyul ejtett „hatalmas erejének hathatósága szerint". Ily nagy szeretetnek, ennek a királynak nem állhatunk ellent; meg kell hódolnia bennünk minden érzésnek, ellenállhatlanul vonz magához azzal a szeretettel, a mellyel először szeretett bennünket! Hiszen még azok is, a kik lámpásokkal és fegyverekkel közeledtek feléje, „hátra állának és leesének a földre", midőn kijelentette nekik: „Én vagyok az". Mi nézvén Krisztusra, a fájdalmakkal teljes királyra, ezen szenvedésének és halálának emlékezetére szentelt időben nem rejtjük el orczánkat, szívünket előtte; nem tekintjük őt semminek; nem vetünk meg ekkora szeretetet, ekkora szabadítást: hanem átadjuk magunkat a „felséges" királyi szeretet ellenállhatlan hatalmának. Az Övé az első hely, Övé a trón a mi szívünkben! Az öuzés, a közöny, a kishitűség és bizalmatlanság érzelmei mind el kell, hogy távozzanak Krisztus elöl, a ki így szól hozzánk: ímhol Én vagyok az! Én vagyok a te Királyod, a te Megváltód! És mi, leesvén a földre, nem mondhatunk mást: Tudjuk, hogy Te Király vagy, Salem Királya, az örök világmegváltó szeretet és békesség Királya! B. Pap István. A siklósvidéki lelkészi kör véleménye a lelkészi nyugdíjintézet tervezete felől. A felsőbaranyai ref. egyházmegye siklósvidéki lelkészi köre, mint már jeleztük, a mult hónap 31-én vitatta meg a lelkészi nyugdíjintézet tervezetét. Nagy Imre egyházmegyei tanácsbiró volt a tárgy előadója. Előadásában részletesen, de — nézetünk szerint — a kifejezésekben sok helyen túlerősen ismertette a tervezetet és emelte ki annak ama czélba vett rendelkezéseit, a melyek a különben szükséges és kivánatos nyugdíjintézetet visszatetszővé és visszautasításra méltóvá teszik a közvetlenül érdekelt gyakorló lelkészek előtt. Magát a beküldött előadói munkálatot, kritikájának a kifejezésekben és a színezésben való túlerőssége miatt, az ügy érdekében nem látván czélszerünek egész terjedelmében közölni, csupán a tervezet ellen emelt kifogásokat ismertetjük és az értekezlet határozatát közöljük a következőkben. Kifogása az előadónak a tervezettel szemben legelső sorban is az, hogy az intézet csak tíz évi tőkegyűjtés után kezdené meg működését, az addig munkaképtelenné váló tagoknak pedig csak végkielégítést adna. Ez a része a tervezetnek, tekintve, hogy az özvegy-árva-gyámintézet már a belépés első évében ad özvegyi- és árvasegélyt, csak a már nagyon is sűrűn előforduló lelkész-öngyilkosságok számát szaporíthatná, azok között, a kik 10 évi beszámított szolgálatuk előtt válnak munkaképtelenekké. A második kifogás, hogy a már eltöltött szolgálati esztendők nem egészben, hanem csak felerészben számíttatnának be, a mely mellett előállhatnának olyan esetek, hogy megtett befizetéseik daczára 15—20 év óta szolgáló lelkészek sem kaphatnának nyugdíjat, hanem legfeljebb csak végkielégítést, egy évi fizetésük arányában. A harmadik kifogás, hogy a nyugdijösszeg nincs biztosítva, a mennyiben a tervezet egyenesen kifejezetten lehetővé teszi, hogy az esetleg le is szállíttassék. A negyedik kifogás, hogy a nyugdíjintézet nem meghatározott szolgálati évekre, hanem csak rokkantságra van tervezve. Az ötödik, hogy a nyugdíjazás nemcsak saját kérelemre, hanem hivatalból, egyházi közérdekből is történhetik. A hatodik, hogy a gyülekezetek, különösen a felsőbaranyaiak, a reájok kivetni tervezett 2%-°t az egyházi adózást megkönnyítő reform keresztülvitele előtt nem vállalhatják magukra. Mindezeket egybefoglalva a következő előadói határozati javaslatot tette magáévá az értekezlet: A tervezet szerinti nyugdíjintézet felállítása egyáltalán meg se kisérlendő. Általában a nyugdíjintézefnek azonnal való életbe léptetését nem kívánjuk, hanem a nyugdíjintézet ügye mindaddig függőben hagyandó, míg az egyházi adózás véglegesen rendezve nem lesz, úgy, hogy annak keretébe a nyugdíjintézet is beilleszthető legyen. A mint azonban az intézet felállíttatik, azonnal meg is kezdi a jogosult igények kielégítését. Minden rendes lelkész, körlelkész (misszionárius), lelkészi jelleggel bíró rendszeresített vallástanár ós rendszeresített katecheta, tekintet nélkül szolgálati éveire, fizetésének magasságára: rokkantság esetén kapjon évi 1600 korona nyugdíjat; káplánok, nem állandósított katecheták, tanítói állást be nem töltő énekvezérek évi 1000 korona nyugdijat. A lelkészek jövedelmük arányában osztályokba sorozandók. Legyen három osztály. Az I. osztályba jönnek, a kiknek jövedelmük 1600 koronától 2400-ig terjed ; a II. osztályba a 2400-tól 4000 koronányi jövedelműek ; a III. osztályba a 4000 koronán felüli jövedelműek. Az I. osztályba sorozottak fizetnének belépési járulékul 400 koronát; a II. osztályúak 600 koronát; a III. osztályúak 1000 koronát. Ez összegekben benne foglaltatnék az országos gyámintézetbe már befizetett belépési járulék is. Tehát a már most működő rendes lelkészek