Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-09 / 15. szám

rozataik közül megemlítjük Dóczi Imre elfogadott módosítását, a mely szerint az igazgató-tanács tagjainak legalább girnn. érettségijüknek kell lenni. Április 4-én először Pokoly József indítványa felett határoztak. Pokoly kéri elfogadni, mert a törvénytervezet nagyon laza és nagyon rászorul a tömörítésre. Gr. Degenfeld József helytelennek és elfogadliatlannak tartja Pokoly indítványát. Általános tárgyalás előtt nem lehet javaslatot bizottsághoz utasítani. Ha valamit a bizottsághoz kiadnak, meg kell mondani, miért tették és mit csináljon vele a bizottság. Irányelveket kell adni. Itt ezt sem cselekedhetik. A zsinat Pokoly indítványát el is vetette. Ezután a tanügyi javaslat tárgyalását folytatták. Végeztek a gimnáziumokról szóló 545—549., a főiskolákról szóló 550 — 562., a konvent felügyeletéről intézkedő 563. és az általános határozatokat tartalmazó 564—565. §-okkal. Megemlítendő az elfogadott határozati javaslatok közül a Révész Kálmáné, mely szerint a rendes, rendkívüli és magántanárok csak ev. ref., vagy ezek hiányában ág. ev. vallásúak lehetnek; Domahidy Ele méré, mely szerint ezeknek felesége is csak ilyen vallású lehet; Bartók Györgyé, mely megkívánja, hogy a theol. tanárok gyermekeiket kötelesek az ev. ref. vallásban nevelni. Továbbá megemlítjük Nagy József szintén elfogadott ama módosítását, mely szerint a konventnek fel kell ügyelni a nem egyházi fenhatóság alatt álló iskolában is a vallástanításra. Még ezen az ülésen áttértek a lelkészválasztási törvényjavaslat tárgyalására is. Sass Béla bemutatta a lelkészválasztási bizottság idevonatkozó munkálatát. A zsinat a javaslatot átdolgozott formájában általánosságban elfogadta. Az új szövegezésben a 180. §. így hangzik: „rendes lelkésszé választható minden rendes lelkész, missziói, tábori, fegyházi, kórházi lelkész, állami, alapítványi és törvényhatósági intézeteknél működő lelkész, theol. akad. rendes tanár, lelkészjellegű középiskolai és tanítóképezdei rendes tanár, továbbá minden olyan teljes korú helyettes és segédlelkész, a ki második lelkészképességi vizsgálatának sikeres letétele után egy teljes évet folytonos gyakorló-lelkészi szolgálatban töltött". A hozzászólások során Széli Kálmán a második vizsga után még 2 évi gyakorlatot kivánt. Meczner Béla ellenzi ezt, mert sok az üres eklézsia, különösen az erdélyi kerületben. így nagyon megnehezítenék a segédlelkészek helyzetét Az idő előrehaladottsága következtében a vita folytatását a következő ülésre halasztották. Április 5-én a zsinat folytatta a lelkészválasztási törvényjavaslat részletes tárgyalását. Előbb azonban elfogadták az iskolaügyi bizottság által átdolgozott 531. és 555. §-okat. E §-ok a tanárok fizetését szabályozzák. A gimnáziumi tanárok fizetésminimumának 2400, a főiskolaiakénak 3200 koronának kell lenni, de úgy, hogy ez 30 év alatt legalább 2000 koronával emelkedjék. Ez az intézkedés pedig ideiglenesnek tekintendő addig, míg a czélt, az államiakkal egyenlő íizetésmagasságot, el tudják érni. A 280. §. felett megindult vita során még felszólaltak : Dombi Lajos, Kiss Albert, Garzó Gyula, dr. Bartók György, Morvay Ferencz, Segesdy Ferencz, dr. Antal Géza, Medgyaszay Vincze, Kérészy Barna, Miklós Ödön, Sass Béla. A szakasz Kérészy Barna ama módosításával ment keresztül, hogy a 2 gyakorlati esztendő az első és második papi vizsga közt töltendő el. Még Kiss Albert, Antal Géza, Révész Kálmán inkább stiláris módosításait fogadták el. A 188—193. §-ok a lelkészválasztás alkalmáról és előkészítéséről intézkednek. E fejezetben dr. Antal Gábor indítványára elhatározták, hogy a megüresedett lelkészi állásokra adminisztrátorul lehetőleg szolgálati idejük szerint küldjék a segédlelkészeket. Még a meghívásról szóló 194—200. §-okat tárgyalták le. Csak stiláris módosításokat fogadtak el ezeknél is. A budapesti ref. lelkészválasztáshoz. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Becses lapja folyó évi márczius hó 26-án megjelent számának Egyház czímű rovatában a budapesti VIII. ker. ref. lelkészi állás betöltésére vonatkozólag egy kis közlemény foglaltatik, a melyben többek közt szóvá tétetik a Molnár Hugó-párt mult hó 19-diki értekezletéről a Magyar Szó-b&n megjelent tudósítás, a mely szerint a párt egyik vezető tagja azt mondotta volna, hogy Molnár Hugó a leghivatottabb ember „a tiszta kálvinizmus megvalósítására, azokkal a különféle irányokkal szemben, a mik az utóbbi időkben a ref. egyház ősi alapelveinek meghamisítására felmerültek". E tudósításra vonatkozólag a Prot. Egyh. és Isk. Lap rektitíkácziót vár, mert — mint mondja — máskülönben még egyéb megjegyzéseket is kénytelen volna a dologhoz hozzáfűzni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a Magyar Szó említett tudósítását nem a párt adta ki, s a fentebb idézőjelek közé foglalt passzus, kifejezéseiben nem is egészen egyezik meg az általam — mert én voltam az az illető párttag — mondottakkal. Sietek azonban hozzátenni, hogy lényegében jól reprodukáltnak ismerem el a Magyar Szó tudósítója által ismertetett beszédemet, s az általam a pártgyűlésen mondottak tekintetében semmiféle felelősség alól kibújni nem kivánok. Beszédem illető részének veleje az volt, hogy a magyar református egyház körében az újabb időkben az evangéliom magyarázatára, a valláserkölcsi nézetekre; a társadalmi felfogásra stb. vonatkozólag olyan irányzatok támadtak, a melyek se a protestantizmussal általában, de a magyar földön kifejlődött kálvinista vallásnak itteni hagyományoktól megszentelt irányzatával különösen össze nem férnek, sőt azzal ellentétben állnak.