Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-09 / 15. szám

514—517. §-ok a keresztyén felebaráti intézetekről rendelkeznek. Változatlanul elfogadták ezeket s hasonlóképen a felsőbb leányiskolákról szóló 518. §-t is. A gimnáziumokról és reáliskolákról az 518—541. §-ok intézkednek. Ezek a szakaszok is jobbára lényeges módosítás nélkül mentek át. Hevesebb vita csak az 534. §-nál indult meg. Ez a § a vallástanároktól jeles lelkészi oklevelet, vagy theol. magántanári vizsgát kiván. Benkó Imre azt óhajtotta, hogy minden lelkészi oklevéllel bíró férfiú választható legyen vallástanárul. Dr. Antal Géza csak a theol. magántanári oklevéllel bíró vagy megfelelő irodalmi munkásságot előmutató lelkésznek adná meg ezt a jogot. Révész Kálmán a vallástanári vizsgálatok szervezését kivánta. FárőFerencz annak kimondását kérte, hogy az olyan középiskolai tanárok is, a kiknek lelkészi oklevelük van, lehessenek vallástanárok. Radácsi indítványára vagylagosan befoglalták a törvénybe az eredeti szöveg helyett Antal, Révész és Váró indítványát. Lényeges változás az eredeti szövegen még Fekete Márton ós Dóczi Imre javaslatára történt. Az elsőére meghagyták a régi óraminimumokat, Dócziéra pedig elfogadták ugyan a tervbe vett 2400 koronás alapfizetést, de egyúttal kimondták, hogy annak 30 év alatt legalább 2000 koronával emelkedni kell. Április 3-ikán a zsinat előbb az 1848. XX, t.-cz. végrehajtására vonatkozó jelentéseket tárgyalta. Ezek az adóügyi és alkotmányi bizottságtól érkeztek be. Kenessey Béla az adóügyi bizottság jelentésének során felolvassa azt a válasziratot, melyet a közös protestáns bizottság gr. Tisza miniszterelnök leiratára küldött. A válaszirat legelőször is köszönetet mond a miniszterelnöknek leiratában megnyilatkozó jóindulatáért. Azután figyelmébe ajánlja, hogy az egyes kérdések elaprózása nagy hátrányára volna az egész ügynek. Nem kívánják ugyan, hogy az összes szükségletekről egyszerre egy törvényben gondoskodjanak, de kérik, hogy a most hozandó törvényben biztosíttassanak a többi szükségek is és utasíttassék a kormány, hogy mindaddig, míg az államkincstár mindezeket fedezni tudja, ezek számára is vegyen fel a költségvetésbe fokozatosan növekedő összegeket. Megemlítik egyúttal, hogy jogosabb volna az adózásba venni be a nyugdíj, korpótlók, kongrua, tanítói fizetéskiegészítés kérdését is. így az egyházak költségvetéseik keretében gondoskodhatnának mindezekről. Előnyösebb volna ez, a kezelést tekintve is, egyházra és államra egyaránt. Hangsúlyozza a válaszirat azt is, hogy a lelkészek fizetési minimumának legalább 2400 koronának kell lenni és e kérdés rendezése is halaszthatatlan. Utal végül egyéb, különösen tanügyi szükségletekre. A válasziratot az adóügyi bizottság javaslatának megfelelőleg a zsinat tudomásul vette. Az egyházalkotmányi bizottság javaslatát dr. Baksa Lajos terjesztette be. E szerint „az egyetemes egyház egyházi és iskolai szükségletei kielégíthetése körül a magyar állammal szemben támasztható, történelmi alapokon nyugvó igényeit nemcsak az 1848. XX. t.-cz.-ből származtatja, mert a reformáczió után a protestánsok sohase részesültek abban a vagyonban, melyet addig a katholikusokkal közösen bírtak és használtak s így az azon vagyonhoz fűződő államalkotó ós államfentartó hivatást és a magyar nemzet s a magyar állam érdekében tett szolgálatokat századokon át önerejükből teljesítették, miért is a protestánsok igényei a többi bevett vallásfelekezetek hasonigényeivel egyugyanazon jogczímre és jogalapra nem helyezhetők " Javasolja azért a bizottság, hogy a zsinat hívja fel a konventet, hogy a közös bizottság eljárását erre a helyes történelmi alapra fektesse. Dr. Nagy Dezső az alkotmányi biz. javaslatát nem tartja helyesnek. Az 1848. XX. t.-cz. egy jogerős bírói ítélet. Ez egy erős alap, míg a bizottság által ajánlott magánjogi alap gyenge. A testületből kiválók nem vihetik magukkal a vagyont. Hosszasan fejtegette azután, hogy az állam újabban jóakarattal viseltetik ugyan a protestánsok iránt, de a mikor ad, mindig el is vesz valamit. Szépen, lassan, észrevétlenül nvul bele az autonómiába. Hogy ezt megakadályozzák és hogy a segélyt állandóvá, biztossá tegyék, melyet semmiféle többség el ne vonhasson, helyesebbnek tartaná, ha a bizottság arra igyekeznék, hogy az 1848. XX. t.-cz. végrehajtása megfelelő tökevagyon átadásával eszközöltessék az állam által. Fejes István kibővíti az adóügyi biz. jelentését azzal, hogy utasítsák a konventet a tárgyalások tovább folytatására és erről a jövő ülésszakban ismét jelentéstételre. Gróf Tisza István kizárólag Fejes indítványát fogadja el. Kidomborodik ebben a közös prot. biz. eljárása iránti helyeslés. Nagy Dezső eszméje figyelemreméltó. Bizonyos specziális eseteknél reménységgel is lehet javaslatba hozni. Ne állítsanak azonban oda egyszerre mindent, mert akkor a végnélküli tárgyalások tömkelegébe fog elveszni az ügy. Az adózás megoldható a nélkül is, hogy más felekezetekkel is így járjon el az állam. De a többi kérdéseknél már ezekre is kell tekintenie. A helyes út az, a mely nemcsak felállítja a kívánalmakat, hanem igyekszik is minél előbb elérni a sürgősen szükségeseket. Főczél, hogy minél nagyobb tekintélyt biztosítsanak a bizottság tárgyalásainak. Kiss Albert azt javasolta, hogy az alkotmányi bizottság javaslatának tárgyalását most mellőzzék. Dr. Baksa pártolja ezt a javaslatot, s Nagy Dezsővel szemben hangsúlyozza, hogy a papi javak nem szerzett javak, hanem adományok, a melyeket az egész keresztyénség kapott. Kenessey Fejes indítványához csatlakozott. A zsinat Fejes István és Kiss Albert indítványát fogadta el. Pokoly József maga és társai nevében az iránt adott be indítványt, hogy a törvénytervezet egyházalkotmányi részét tárgyalás előtt utasítsák az alkotmányi bizottsághoz átalakítás végett. Az indítvány a másnapi ülés első tárgyául tűzetett ki. Még a tanügyi javaslat pár §-át tárgyalták le. Hatá-