Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-02 / 14. szám

klaszisán, s mint ilyen a papi rendbe is belépett, csakhamar más irányba terelte tudományos vizsgálódásait. Itt már jelentkezik a később oly hatalmas arányokat öltő önállóság és határozottság. Knox nem esküszik mestere tekintélyére. Knox belső fejlődésének új iránya a régi egyházi irodalom termékeinek eredetiben való tanulmányozására vezethető vissza. Egész új világ nyílt meg előtte. A skolasztikus egyházi írók száraz, mesterkélt okoskodásával szemben maga előtt látta a keresztyén igazságokat, egyszerű fenségükben, s az eszményeket kereső lélek — mint virágkehely a napsugár első csókjára — önként nyilt meg előttük Az egyházi atyák közül Hieronymus és Augustinus voltak rá legnagyobb hatással. Hieronymus írásaiból meggyőződött arról, hogy a keresztyén igazságoknak egyedüli tiszta forrása a szentírás. Augustinus megtanította arra, hogy a bibliai tan és a pápás egyház dogmái között óriási ellenmondások vannak. Ez időtől kezdve hátat fordított a skolasztika theologiának, s ha néha-néha küzdött is benne az ó-ember az életrekelő új emberrel, visszafejlődésének útját vágta az az erő, a mely újabb tanulmányai közben lelkét ellenállhatatlanul megragadta. Ez az örvendetes változás 1535 körül kezdődik; de 1542 előtt nem vallotta még magát nyíltan evangélin mi protestánsnak. Ilyen irányú tanulmányai mellett az akkori skót egyházi állapotok kénytelen-kelletlen szemlélése gyakorolt még elhatározó befolyást Knox életére. Ezeknek ismerete és futólagos feltüntetése nélkül tán méltányolni sem tudnánk egészen azt a buzgóságot, a mellyel Knox a reformáczió ügyét hazájában diadalra segítette. A vallásos élet elfajulása a nyugoti egyház körén belül sehol sem öltött oly nagy mérvet, mint épen Skócziában. A babonának és a vallásos csalásnak minden elképzelhető formája könnyen talált hitelre a durva és tudatlan nép között, melyet az alsóbb papság igyekezett kihasználni. A nemzeti vagyon fele a felsőbb papság birtokában volt, melynek tagjai, míg egymással vetekedtek a világi pompa ragyogtatásában, kielégíthetetlenek voltak kapzsiságukban és a dicsőség utáni vágyakozásban. Ok töltötték be a legfőbb országos méltóságokat, s mint ilyenek követtek el hallatlan visszaéléseket. Az egyházzal, istentisztelettel, a nép valláserkölcsi nevelésével mitse törődtek. A püspökök sohasem prédikáltak, a lelkészi teendők a világi papság válláról a kolduló szerzetekre ruháztattak át^ <1 kik azokat nem épen istenes czélokra aknázták ki. A papság erkölcsi életéről jobb meg nem emlékezni. Es mégis ezek szabtak törvényt; ők voltak minden hatalomnak és tekintélynek letéteményesei. Jaj volt annak, a ki létszámukat csökkenteni, kiváltságaikat eltörölni, vagyonukat elvenni kívánta. Az ország hemzsegett a tudatlan és tunya papok sokaságától, a mely, mint a sáskahad, megemésztette a föld termését és pestisessé tette a levegőt. Tudatlanságuk még vallási dolgokban is ép akkora volt, mint közönyösségük az erkölcsiség minimális követelményeivel szemben. Püspökök nem szégyenlették bevallani, ^liogy egyházuk hitrendszerét nem ismerik; a szentírásból csak azon részeket olvasták, a melyeket misés-könyvükben találtak. Ha az itt csak nagyon vázlatosan rajzolt demoralizáczióhoz még a szerencsétlen politikai viszonyokat is hozzávesszük, épen nem csodálkozhatunk azon, hogy az új tisztító folyamat politikai és egyházi téren egyaránt csakhamar bekövetkezett. A reformátori eszmék már Knox fellépése előtt meglehetősen elterjedtek Skócziában. V. Jakab uralkodása alatt (1524—1542) egyesek már megismerkedtek Luther irataival. Hamilton Patrick, egy a királyi családdal rokon skót ifjú, életével fizetett az evangéliumi tanok terjesztéséért (1528). Angliában maga a király, VIII. Henrik is a reformáczióhoz csatlakozott. V. Jakabot is felszólította, hogy álljon a hitjavítás védelmezői sorába, s a midőn ez a kérést megtagadta, háborúra került a dolog, a mely V. Jakabra nézve szerencsétlenül végződött, a ki efeletti bánatában csakhamar befejezte szerencsétlen életét. Mindezen politikai ós főleg egyházi mozgalmak természetesen nem kerülhették ki Knoxnak figyelmét, a ki ekkor már a st.-andrews-i egyetemen tanított és mindig mélyebben és mélyebben merült el a szentírás vizsgálásába. A mikor pedig azt kellett tapasztalnia, hogy honfitársait a halálnak legborzasztóbb nemeivel akarják az új szellemi áramlattól visszariasztani, maga is kijelentette, hogy szakít a róm. kath. egyházzal és a reformáczióhoz csatlakozik. Ez az idő Knox életében a komoly tanulmányoknak és a rendes belső átalakulásnak a kora. A mi ezután következett, az már csupa küzdelem, a melyben nagyon is nagy szükség volt a lelki erőre és a határozott meggyőződésre. Molnár János. BELFÖLD. A ref. zsinat tárgyalásai. Márczius 23-án befejezte a zsinat a törvénykezésről szóló javaslat tárgyalását. Elismeréssel kell szólanunk erről a most már törvénnyé vált javaslatról, mely igazán dicséretére válik úgy az előkészítő konventi bizottságnak, mint különösen nagybuzgalmú előadójának, dr, Nagy Dezsőnek. A legjobb reményekkel bocsáthatjuk útnak ezt a törvényt; hisszük, hogy az élet is szentesíteni fogja. Az ülésen Kun Bertalan és báró Bánffy Dezső elnököltek. Váró Ferencz jegyző olvasásában hitelesítették a mult ülés jegyzőkönyvét, azután egymásután letárgyalták a törvénykezési javaslat még hátralévő fejezeteit, a melyek az előkészítő eljárásról, a tárgyalásról, bírói határozatokról, tárgyalási jegyzőkönyvről, felebbezésről, perújításról, végrehajtásról, felfüggesztésről, különleges határozatokról, elévülésről intézkednek. A tárgyalt 380—445-ig terjedő szakaszokat néhány kisebb jelentőségű, inkább stiláris módosítással, de nagy részükben változatlanul fogadták el. Csak a 442. és 445-dik §-okat adták ki a törvénykezési bizottságnak újabb szövegezés végett. Az elfogadott javítások közül megemlítjük Mórocza Kálmán két javaslatát. Az egyik szerint a nem illetékes helyen beadott felebbezéseket nyomban az illetékes bírósághoz kell áttenni és ezért a felebbezést nem lehet elutasítani. A másik azt rendeli, hogy az elnökségnek, ha a fél is belenyugszik, a felfüggesztő végzést nem kell a bíróság elé terjeszteni. Márczius 24-ikén a kérvényi, egyházalkotmányi és adóügyi szakbizottságok jelentésével foglalkoztak. A kérvényi bizottság jelentését Nagy Károly előadásában tárgyalták. Az idekerült ügyek mind admi-