Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-26 / 13. szám

közi alapon orvosolható s e végből a legszigorúbb intézkedések teendők. De a külső jogrend és jogvédelem biztosítása még csak kezdetnek tekintendő, a melynek koronáját csak az evangelium fölkereső és megmentő ereje adhatja meg. Egy más szomorú jelensége modern népéletünknek az alkoholizmus, s az annak nyomában fakadó egyéni, családi és társadalmi morális és fizikai bajok egész légiója. Németországban megkezdték a védekezést már ez ellen is. Apr. 25—29. napjain Berlinben alkoholellenes tanfolyamot nyitnak, a melyen ingyenes előadásban a következő kérdések kerülnek elő: Az alkohol elleni küzdelem története Skandináviában, Bergmann stockholmi tanártól; az alkoholizmus és az idegesség, Lehr záhlendorfi tanártól; az alkohol és a gyermek, Weygandt wiirzburgi tanártól'4

; az alkoholizmus és a szegényügy, Miinsterberg berlini városi tanácsostól; az alkoholizmus és a lelki betegségek. Juliusburger orvostól; az alkoholizmus ós munkásrend, Keferstein orvostól; az alkoholizmus és a prostitucztió, Rosenthal berlini egészségügyi tanácsostól; az iskola feladata az alkoholizmussal szemben, Hartmann lipcsei tanártól; az alkohol és a közlekedésügyi viszonyok, Tura marburgi vasúti igazgatótól, s az alkohol a nép háztartásában, Grotjáhn berlini orvostól. Szomorúan érdekes és tanulságos kérdések ezek, a melyekkel nekünk sem ártana Magyarországon is behatóbban és komolyabban foglalkoznunk. Szóval, tettel és tanáccsal kellene itt közreműködnie az államnak, az egyháznak és a társadalomnak egyaránt. Népünk legnagyobb veszedelme ?

ez, a mely gyors segítséget és orvoslást igényel. Oroszországban vallási türelmet és hitbeli szabadságot sürget a napi sajtó. A türelmetlenség a vallási dolgokban, politikai pánszláv fanatizmussal párosulva, Oroszország egyik speczialitása és legújabbi hanyatlásának egyik közvetlen oka. Karöltve halad itt a türelmetlenség az orthodoxiával és sokat szenvednek miatta a tengerparti német protestánsok és a finnek. így Oroszországban nyíltan megtűrik a nyílt erkölcstelenséget és a gyalázatos korrupcziót, de már hevesen üldözik a komolyabb vallásos-erkölcsi tartalmú szektára való áttérést. „A ki az orthodox egyházba megkeresztelkedett, annak nem kell már hinnie sem az Istenben, sem az ördögben, — csak higyjen úgy, a mint azt az orthodox káté előírja." Szóval az orthodox egyházhoz való kiilso tartozás a fődolog, — a többi, a vallás vagy a morál felesleges, vagy legalább is közömbös. így zavarja össze Róma [és az orthodoxia a vallást az egy háziassággal, a hitet a dogmával s a Krisztus uralmát a maga uralmával. I A pápás missziók türelmetlen propagandáját nálunk Magyarországon is érezük. Főleg a jezsuiták e missziók nagy mesterei, s az Ő szószékeik és tavaszi áhítatosságaik a politikai néppártiságnak és a türelmetlen felekezetieskedésnek melegágyai. így van az a külföldön, főleg a klerikális Bajorországban és félig franczia Elzász-Lotharingiában is. Különösen az imakönyveket használják fel türelmetlen pápás nézeteik terjesztésére, a melyekben igen gyakran minden vallásos áhítatot és vallásos fölemelkedést nélkülöző dolgokra akadhatunk. Egyik ilyen imakönyvben p. o. a következő épületes dolgokat olvastam: „Szilárdan ragaszkodjunk a mi hitünkhöz I Főleg bizonyos országokban résen („auf der Hut sein") kell lennünk a protestánsok befolyásával szemben. Átkozzuk el Őket, mert az evangélium is elátkozza. S mivel azt vallják, hogy az evangéliumot követik, hát milyen alapon és jogon vetik el az egyház tanait, hogy vakon engedelmeskedjenek Kálvinnak vagy Luthernek (sic). Kerüljük a velők való érintkezést, s velük csak a legszükségesebbekre szorítkozzunk. így ne vegyük igénybe egy prot. orvos vagy ügyvéd szolgálatát, ne küldjük gyermekeinket prot. iskolákba;

tiltsuk meg a prot. bibliák olvasását (XIII. Leó pápa pestisnek nevezte a prot. bibliatársulatokat!), mert azok alávaló módon és cselvetéssel meg vannak hamisítva. Küzdjünk a protestánsok ellen. Merüljünk el a mi vallásunk ismeretébe, győzzük le az ő - elveiket s ne engedjük meg, hogy szóval és votummal a községek urai legyenek. Szent rózsafüzér szüze, törd össze („zerschmettere!) a protestantizmust vagy térítsd meg a szegény protestánsokat!" így követik a keresztyénség egyik legnagyobb parancsát, a felebaráti szeretetet, a pápás egyházban! Nem hiába mondotta a mi Schlauch LŐrinczünk is annak idején, hogy „a türelem nem keresztyén erény"". A római egyházban csakugyan nem az. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. EGYHÁZ. Meghívás a főrendiházba. Hegedűs Sándort, mint a dunántúli ref. egyházkerület főgondnokát a király meghívta a főrendiházba. Esperesválasztás. A nagybányai reform, egyházmegye, másodszori, szűkebbkörű szavazással most töltötte be a Bencsik Jstván elhunytával megüresedett esperesi széket. Széli György avasujvárosi és Soltész János ombodi lelkészek közt volt a választás, a mely arra az eredményre vezetett, hogy két szótöbbséggel Széli György választatott meg. Soltész Jánost pedig a zsinati tagsággal kárpótolta az egyházmegye. Lelkészbeiktatások. Bácsy Gyula, a válaszuti ref. gyülekezet új lelkipásztora f. hó 12-én foglalta el hivatalát, a melybe Kenessey Béla kolozsvári theol. akad. igazgató és egyházkerületi főjegyző vezette be. — A kismányai ref. gyülekezet f. hó 12-én fogadta kebelébe új lelkipásztorát: Szekeres Lászlót, k hivatalos beiktatást Nemes Kálmán somorjai lelkész végezte. Lelkészlemondás. Posch Frigyes, a levéli evang. gyülekezet lelkésze, gyakori betegeskedése miatt lemondott hivataláról és nyugalomba vonult. A budapesti VIII. ker. ref. lelkészi állásra, a melynek pályázati hirdetése f. hó 19-én járt le, hatan adták be a pesti egyházmegye espereséhez pályázati kérvényüket. A hat pályázó: Gergely Antal mezőtúri lelkész, Juhász László újpesti segédlelkész, Molnár Hugó újvidéki lelkész, Pap Zsigmond vörösmarti lelkész, dr. Szabó Aladár budapesti theol. tanár, Tóth Sándor bács-