Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-19 / 12. szám

Helyreigazító soraimnak közlését, a méltatlanul bántalmazottak érdekében kérve, vagyok tisztelő barátod Újpesten, 1905. márczius. 13. Juhász László evang. ref. s.-lelkész. II. Igen Tisztelt Szerkesztő úr ! Becses lapjának márczius 12-diki számában A budapesti ref. lelkészválasztáshoz cz. alatt megjelent közleményében a Juhász László s.-lelkész pártjának vezérlőbizottságát azzal vádolja, liogy jelöltje érdekében kifejtett ajánlását „túlmenőnek kell minősíteni azon a határon, melyet a tisztességes ajánlás fogalma megszab". De a minősítés bebizonyítása elmarad. Azzal, liogy megküldtük jelöltünk életírását a választóknak és azzal is, hogy körlevélben hívogattuk őket zászlónk alá, csak más pártok példáját követtük; ezért nagyon csodálkozunk azon, hogy a buzdítás és lelkesítósnek ugyanaz a formája, a mit más pártoktól tanultunk el—ugyanezt pedig eddig nem kárhoztatta el a tisztelt szerző — mihelyt a mi pártunkról van szó, már nem fér meg a tisztesség fogalma alatt. A mi józan, magyar felfogásunk szerint, a mi nem fér meg a tisztességes ajánlás fogalma alatt, ez, — lehántva a szép szavak burkát — azt jelenti, hogy tisztességtelen. Az ilyen orvul burkolt támadás ellen pedig a leghatározottabban tiltakozunk. Soraink közlését várva, vagyunk teljes tisztelettel Budapest, 1905. márcz. 14. A Juhász László-párt és annak nevében dr. Porcs István. III. A Prot. Egyházi és Iskolai Lap tek. szerkesztőségének Budapest, Kálvintér 7. Becses lapja legutóbbi számában engem is megtámadtak, elítéltek, lebiráltak. így arra kell kérnem a tek. szerkesztőséget, kegyeskedjék védekezésemet becses lapja legközelebbi számában közzétenni, a mint következik : Juhász László barátomról „Küzdelmes Ifjúság" czim alatti jellemrajzomat becses lapjának legutóbbi számában valaki nagyon kortesízűnek minősíti. Szíveskedjenek csak ez életrajzot alaposabban átolvasni s meggyőződhetnek, hogy van abban gáncs és lesújtó kritika is, nemcsak dicséret. Hogy a dicséret több, arról igazán nem tehetek, de a való tényállást meg nem hamisíthattam senki kedvéért sem. Különben is inkább.az írót jellemeztem az életrajzban s nem a papot. Hogy a korteskedésnek még a gondolata is távol állt tőlem, mint vidéken élő embernek, az bizonyítja, hogy ez életrajzot már régebben, a „Gyurkovits menyecskék" megjelenése után megírtam s most csak kiegészítettem azt az azóta átélt dolgokkal. Mindezek alapján a kortesízü kvalifikácziót határozottan visszautasítom Teljes tisztelettel Monor, 1905. évi márczius hó 15. Cs. Mészöly Sándor. * * * Közöltem e nyilatkozatokat, úgy, a hogy vettem, egy betű változtatás nélkül. Közöltem, mivel az audiatur et altéra pars elve szerint kötelességemnek tartottam módot adni a megkritizáltaknak arra, liogy eljárásuk felől nyilatkozhassanak. Közöltem azért is, mivel mindazért, a mi lapomban megjelenik, felelőséggel tartozom s e felelősség alól kibújni egyáltalában nem kívánok. Előre jeleztem azonban a nyilatkozóknak, hogy azokra meg fogom tenni a szükségesnek látszó megjegyzéseket. S ezeket meg is teszem a következőkben : Ad I. Ki kell jelentenem, hogy a Lap 10-dik és 11-dik számaiban a budapesti lelkészválasztási mozgalmakra vonatkozó közleményeket nem két külön kéz írta, hanem egy és ugyanaz, és pedig a saját magamé. Az utóbbi közleményben foglalt megjegyzések megtételében nem vezetett sem animózitás, sem személyeskedés, hanem kizárólag csak az a törekvés, hogy a budapesti ref. lelkészválasztás ügyét, a mely szokatlan mozgalomba hozta a budapesti egyházat és felkeltette az érdeklődést — azt lehet mondani — országszerte, lehetőleg megóvjam attól, hogy a képviselőválasztásokéhoz hasonló korteskedések sarába fullasztassék. A budapesti papválasztást oly fontos, oly életbevágó egyházi ügynek tekintem, a melytől távol kell tartani mindent, a mi azt a valláserkölcsi élet magas szférájából az alacsony földre levonhatná, s a mi annak a veszedelmét rejthetné esetleg méhében, hogy a főváros közönsége és az egész ország a választás ellen beadott peticziókban gyönyörködjék. Juhász kollégám ellen nem törtem spadassin módjára az éj homályában, hogy őt erkölcsileg kivégezzem. Nem is annyira őt, mint pártja vezetőit bíráltam meg, s megbíráltam nyíltan, felfedett sisakkal, a szerkesztői felelősség teljes tudatával. A mi azt illeti, hogy Újpestre történt kirendeltetését feltűnőnek ítéltem s ezzel a pesti egyházmegye esperesét törvénytelenség elkövetésével vádoltam, — ki kell jelentenem, hogy a kirendelést most is feltűnőnek találom; de azt egy szóval sem mondtam, hogy törvénytelen volna. Nem a törvényesség vagy törvénytelenség szempontjából tettem meg a kirendelésre megjegyzésemet, hanem az adminisztratív czélszerÜség vagy czélszerűtlenség szempontjából. Távol volt s távol van tőlem most is, hogy e szerintem — és sok mások szerint is — adminisztratív szempontból czélszerütlen kirendelésből folyólag talán azzal akarnám vádolni akár a pesti egyházmegye esperesét, akár az egyházkerület püspökét, hogy Juhász László mellett korteskednének és a törvény betűjének külső megtartása mellett szándékosan olyan előnyöket kívántak volna neki nyújtani,anielyeknekfelhasználásából a többi jelöltek ki vannakzárva. A püspökiésaz esperesi hivatal mindenesetre jóliiszeműleg járt el ebben a dologban. Ok jóhiszemmel adtak helyet Juhász László ama kérésének, hogy miután közel kíván maradni a főváros irodalmi és tudományos köreihez, lehetőleg a főváros közelében alkalmaztassék segédlelkészi szolgálatokra; de mégis nem gondoltak arra, hogy intézkedésük esetleg milyen czélra használtatik ki. A Juhász László pártja azonban, a mint a kritikában felemlített tudósító körlevél bizonyítja, ezt a jóhiszemű intézkedést és az abban nyert előnyöket olyan módon igyekszik kiaknázni, a mi már a törvény tiltó korlátját érinti, — sőt bizonyos mértékben gyanúba fogja még az esperes és a püspök jóhiszemű eljárását is. A törvény tehát nincs megsértve Juhász kollegám Újpestre kirendeltetése által; kétségbevonhatatlan a jóhiszeműség is; — a tény azonban mégis az, hogy újpesti segédlelkészi helyzetében Juhász kollegám olyan előnyöket élvez, a melyekben a többi pályázóknak nem lehet részük s a melyeket a párt vezetői igyekeznek is kihasználni jelöltük diadalra juttatására. A küzdelem fegyverei ekképen nem egyenlők s a tény egészen természetesen hívja ki a kritikát, a mikor a pártok oly heves küzdelmeket folytatnak jelöltjeik érdekében. Ha Juhász kollegám úgy ítéli, hogy Újpestre kihelyeztetésével nem akart a küzdelemben mások felett előnyt nyerni: ám helyeztesse át magát valamely másik,