Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-19 / 12. szám

távollevőbb gyülekezetbe, — van elég káplán nélkül való gyülekezet ugy is. Az az egy hónap, vagy hat hét, a mi alatt lezajlik a pesti papválasztás, nem olyan nagy idő, hogy ki ne tarthatná távolabb is a főváros irodalmi ós tudományos köreitől és életétől! Ad II. és III. Az előbb elmondottak után e nyilatkozatokra nem kell bővebben reflektálnom. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a ki ismeri azokat a felhívásokat s rövid életrajzokat, a melyeket a többi jelöltek pártjai kibocsátottak s összeveti azokkal akár az Újpestre hivogató felhívást, akár a mindenféle iskolai bizonyítványokkal és indexmásolatokkal megterhelt „Küzdelmes ifjúság" cz. füzetet, kell hogy arra az ítéletre jusson, hogy e kettő mégsem egy és ugyanaz. A tisztességes ajánlás módjai felől az ízlés kiilönféleségénél fogva, különbözők lehetnek a vélemények; de megvallom, nem felelne meg egyéni ízlésemnek, hogy úgy ajánljak valakit, mint a hogy ajánlják Juhász kollegám párthívei az ő jelöltjüket. S megvallom, azt sem követném el, hogy épen a „Küzdelmes ifjúság"-hoz mellékelt s direkt erre a czélra készíttetett fényképet jelöltem nevének feliratával s eme megjegyzéssel: „a budapesti VIII. kerületi ref. lelkészi állás egyik jelöltje", a főváros egyik legforgalmasabb utczáján, egyik híres optikus bolt kirakatába tétessem ki, a plakátokon s lapokban reklamirozott zene-, énekművészek, művésznők és primadonnák társaságában. A tisztességes ajánlásnak ezt a módját nem találom én ízlésemnek megfelelőnek és a lelkészválasztás fontos ügyéhez méltónak, s ezért mondottam el reá megjegyzéseimet is. S a mit elmondottam, azt kénytelen vagyok fentartani a nyilatkozatok után is. Kijelentem végül, hogy mindaddig, a míg a pártok megmaradnak az én ízlésemnek megfelelő tisztességes ajánlás korlátai közt, semmi kifogásom sincs az ellen, hogy jelöltjeik érdekében buzdítanak, lelkesítenek; ha azonban túl mennének ezen, épen úgy megkritizálnám bármelyiket is, mint most a Juhász László pártját. Ebben a kérdésben pedig a vitát befejezettnek tekintem. Hamar István, szerkesztő. KÜLFÖLD. Az amerikai magyar református egyházmegye kérdéséhez. Az amerikai magyar református lelkészek egy részének lapunk múlt heti számában ismertetett memorandumához a viszonyokat alaposan ismerő körből a következő felvilágosító megjegyzéseket vettük: Sajnálatos tény, hogy különösen a legutóbbi években a könnyebb megélhetés vágya ezreket csábít hazánkból Amerikába és a kivándorlók között nagy számmal van képviselve a református magyarság Az amerikai magyar reformátusok között két amerikai protestáns egyház elkezdte a missziói munkát, és pedig az úgynevezett német református eg}*ház és a presbiteriánus egyház. A múlt esztendőben e két egyház magyar lelkészei között sajnálatraméltó vitatkozás keletkezett, a melynek hullámai átcsaptak az Oczeánon túl, hazánkba is. Az egyetemes konventhez úgy a német református egyház, mint a presbiteriánus egyház magyar lelkészei több rendbeli beadványt intéztek, a melyekben az amerikai egyházi ügyek rendbehozatalára a konvent beavatkozását sürgették. A konventi elnökség megbízásából Uegenfeld József gróf, a tiszántúli ref. egyházkerület főgondnoka Amerikába utazott;

hogy a helyszínén, közvetlen tapasztalás útján tanulmányozza a viszonyokat és vizsgálatainak eredményéről tegyen hivatalos jelentést a konventi elnökségnek. Degenfeld gróf főgondnok a legczélszerűbb és a hazai egyházra nézve a legmegnyugtatóbb intézkedésnek azt találta, ha az amerikai magyar reformátusok nem olvadnak be sem az úgynevezett német református egyházba, sem a presbiteriánus egyházba, hanem — az amerikai lelkészeknek már elébb kifejezett óhajának megfelelőleg — önálló egyháztestet alkotnak és mint amerikai magyar ref. egyházmegye a dunamelléki ref. egyházkerület fenhatósága alá rendeltetnek. A konventi elnökség örömmel fogadta Degenfeld grófnak ez irányban tett előterjesztését és a dunamelléki egyházkerület elnökségét megbízta az amerikai egyházi ügyek vezetésével. Alig tért azonban haza Degenfeld gróf Amerikából, ismét viszálykodások támadtak az amerikai magyar ref. egyházakban. Egy részük tovább is megmaradni kivánt az úgynevezett német református egyházban, más részük a presbiteriánius egyházban, míg a harmadik rész csatlakozott a megalakítani kivánt magyar egyházmegyéhez. Ezek az újból feltámadt viszálykodások tették szükségessé, hogy Degenfeld grófot a dunamelléki ref. egyházkerületi elnökség ismét Amerikába küldje. A gróf úrnak e második útja azt eredményezte, hogy megalakíttatott a dunamelléki egyházkerület fennhatósága alatt az amerikai magyar református egyházmegye. Ez ellen az új egyházi szervezet ellen azonban a legvehemensebb támadásokat intézték az abba be nem lépett és vagy a német református, vagy a presbiteriánus egyház fennhatósága alatt megmaradt magyar református lelkészek. A polémia ismét hevesen megindult. Az amerikai egyházmegye ügyét a Kuthy Zoltán esperes szerkesztésében megjelenő „Heti Szemle" védelmezte; a nem csatlakozottak támadásait pedig a Kalassay Sándor által szerkesztett „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja'''' közölte. Ez a polémia volt a létrehozója annak az emlékiratnak, a melyet most az egyházmegyéhez nem csatlakozott lelkészek megküldöttek a zsinat tagjainak. Miután ez az emlékirat több olyan állítást foglal magában, a melyek alkalmasak arra, hogy az amerikai magyar ref. egyházmegye ügyét kedvezőtlen megvilágításba helyezzék, szükségesnek látjuk, hogy egész tárgyilagosan, tisztán a való igazságnak megfelelően a helyzet tisztázása czéljából megtegyük reá észrevételeinket. Az emlékirat azzal vádolja Degenfeld grófot, hogy nem értekezett az amerikai református magyarokat segélyező két amerikai egyház vezérembereivel és tapasztalatait téves informáczió alapján szerezte be. Ezzel az