Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-12 / 11. szám

hasznos, egyházi és társadalmi kérdések fejtegetésével foglalkozó, olcsó füzetkékről, a melyeket a nép olcsón megszerezhetne. Ezeket téli estéken lelkésze, tanítója jelenlétében el-elolvasgatná a nép, közbe-közbe megjegyzéseket is tehetnének egyes kérdések felett, és kifejlődnék az eszmecsere is. Az ilyen eszmecsere, a lelkész és tanító felvilágosításai mellett, mennyire nemesítené a nép gondolkozását, eloszlatná kétségeit, felélesztené benne a vallásosságot és az egyháza iránti szeretetet. Az ilyen összejövetelekkel a hosszú, unalmas téli esték közül legalább egyet vagy kettőt mily kedvesen tölthetnének el híveink, velünk papokkkal s tanítóikkal együtt! Mire eljönne a rügyet fakasztó kikelet, mennyi holt, vallástalan, istentelen, káromkodó, részeges embernek szívében fakadhatna ki a vallásos, becsületes életnek reményteljes csirája! A kezdet lenne csak nehéz, a többi már magától jönne! Nem hiszem, hogy volna olyan prot. lelkész, a ki, ha akarná, a legkisebb helyen is ne tudna prot. belmissziói egyletet alakítani, s a ki ennek hatását, szükségességét ne érezné, ne kívánná. Szükség, nagyon nagy szükség volna belmissziói egyesületre és munkásságra nálunk, különösen a mostani világban. Szükségessé teszik azok a bajok, azok az okok, a melyeket mi, prot. papok és tanítók ismerünk és érzünk leginkább ! De mert minden beszédnél és szónál szebben és ékesebben beszél a tett, s minden okoskodásnál többet ér a cselekedet és a példa : óhajtandó volna, hogy a zsinat vegye tárgyalás alá a belmisszió kérdését és mondja ki törvényben egy központi bel misszió-egyesületnek a megalakítását. Mi lelkészek, tanítók, kezet fogunk, szervezkedünk és szívesen fogunk a nemes munkához ! Barczika. Kerekes János ref. lelkész. * * * Közöltük e czikket, mivel minden jószándékú törekvést őszintén támogatunk és szívesen adunk helyet az egyházunk javát czélzó felszólalásoknak. Közöltük annyival is inkább, mivel a belmisszió ügyét kívánja mozgatni, a melynek épen lapunk volt mindig a legbuzgóbb előharczosa. Engedjen meg azonban Kerekes János kollegánk, hogy czikkére mégis néhány megjegyzést tegyünk. Első megjegyzésünk az, hogy téved, a mikor azt állítja, hogy nekünk nincs valódi belmissziói egyesületünk. Van bizony, csak az a fájdalmas, hogy működését, a szellemi és anyagi támogatás hiányában, jóformán még meg sem kezdhette. Az egyesület két évvel ezelőtt alakult meg, a Magy. Prot. írod. Társaságnak Hódmezővásárhelyen tartott ülése alkalmával. Vannak megerősített alapszabályai, van tisztikara, választmánya (elnöke Szilassy Aladár, titkára Sörös Béla, pénztárnoka Hamar István), — csak tagjai nincsenek, vagy legalább is oly csekély számmal, hogy az egyesület inkább csak névleg létezik, mint valósággal. Miért ? Azért, mivel a prot. papság és tanítóság s egyházunk vezető körei még egyáltalában nem érzik a rendszeres belmissziói munkásság szükséges voltát, olyan módon, mint a hogy a czikkíró, önmagáról ítélve, feltételezi. S ebben van Kerekes János kellegánknak második, jóhiszemű, de elszomorító tévedése. De bár adná Isten, hogy ne tévedt legyen. Harmadik tévedése pedig az, hogy azt hiszi, hogy a belmissziói egyesület hivatalos megalakításával és a belmissziói munka kötelező elrendelésével czélt lehetne érni. A belmisszió a külföldi protestáns egyházakban sincs hivatalosan szervezve, vagy a hol ilyen módon próbálták szervezni, kudarczot vallottak vele. Az egyház törvénybe foglalhatja, hogy a lelkipásztorok valóban pásztorai legyenek a reájok bízatott lelkeknek; de magát a belmissziói munkát paragrafusokba nem szoríthatja, sem pedig hivatalosan nem vezetheti. A belmissziói munkának nem a törvény paragrafusainak parancsszavából, hanem a lelkészek pásztori buzgóságából, egyházuk, híveik és a Krisztus igazi szeretetéből kell folynia. A hol s a kiben ez a buzgóság és munkás szeretet nincs meg, ott hasztalan a hivatalosan szervezett és vezetett belmissziói egyesület, hiábavaló a parancsszó: a munka meg nem indul, vagy olyan unottá és sablonszerűvé válik, liogy nincs benne köszönet. Virágzó belmissziói egyesületet csak a szabad, önkéntes egyháztársadalmi tömörülés mellett lehet létrehozni, s belmissziói igaz munka csak ott folyhat, a hol a Lélek készteti az ajkakat a szólásra és a kezeket a munkára. Szerkesztő. KÜLFÖLD. Az amerikai magyar református egyházak. A héten egy kinyomatott emlékirat jutott a kezünkhöz, a melyet tizenhárom amerikai magyar ref. gyülekezet lelkésze és gondnoka írt alá, s a mely arra volna hivatva, hogy az amerikai egyesült államok területén alakult magyar ref. gyülekezetek viszonyait és az amerikai magyar ref. egyházmegye megalakítása ügyét ismertesse meg, legelső sorban a zsinat tagjaival. - Tudjuk, hogy a mult évben kétszer utazott ki Amerikába gróf Degenfeld József, tiszántúli főgondnok, a magyar ref. gyülekezeteknek a hazai ref. egyházzal szerves összekapcsolása ügyében, s második útja alkalmával meg is alakította, a dunamelléki kerület fennhatósága alatt az amerikai magyar ref. egyházmegyét, azoknak a gyülekezeteknek egy részéből, a melyek eddigelé az északamerikai református (német) egyház védelme alatt állottak. A gyülekezetek egy része, valamint az amerikai presbiteriánus egyház védelme alatt alakult gyülekezetek azonban nem csatlakoztak a magyar ref. egyházmegyéhez. E nem csatlakozottak álláspontját képviseli a fent nevezett emlékirat.