Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-19 / 8. szám

diadalra juttatni, akkor szívből üdvözölnénk. Ha azonban nem azért jön össze, akkor jobbnak tartanánk a várakozást, addig, a míg politikai viszonyaink valamelyes rendbe jövésével tisztábban láthatnánk, hogy ügyeinket mi módon intézhetjük. A sárosi evang. egyházmegye f. hó 6-án közgyűlést tartott Eperjesen, hogy a feloszlott VI. szab. királyi városi esperességből hozzácsatolt gyülekezeteket ünnepélyesen kebelére ölelje s a megváltozott viszonyokhoz képest tisztikarát kiegészítse. A gyűlés megalakulása után Hajdú János főesperes üdvözölte az egyházmegyéhez csatolt új gyülekezeteket és eszmékben gazdag visszapillantást vetett a sárosi és a feloszlott VI. szab. kir. városi esperesség múltjára és egymáshoz való viszonyára. A csatlakozott gyülekezetek nevében Kubinyi Albert, az eperjesi I. egyház felügyelője köszönte meg az üdvözlést és jelentette ki a csatlakozás Őszinteségét. Az átcsatolásról szóló hivatalos okirat felolvasása s az egyesülés ünnepélyes kijelentése után kiegészítették a tisztikart, a következőképen : alesperessé választatott ifj. Draskóczy Lajos, másodfelügyelővé Szakmáry Géza, világi főjegyzővé Dr. Walentinyi Samu, lelkészi aljegyzővé Liptai Lajos, számvevőszéki taggá dr. Flórián Károly, tanügyi biz. taggá Frenyó Lajos, körlelkészekké Liptai Lajos, Baloghy Farkas és Halmi Aladár. Végül kimondták, hogy lelkészi értekezletet szerveznek s az erre vonatkozó szükséges lépések megtételére az esperest felhatalmazták. Tanácsbiróválasztás. A dunántúli ref. egyházkerület kiküldött bizottsága a mult héten bontotta fel a lelkészi tanácsbirói állásra beérkezett gyülekezeti szavazatokat. A jelöltek közül egyik sem nyerte meg az abszolút többséget, s így szűkebb körű szavazás rendeltetett el Kútassy Ferencz táczi és Szűcs' DézSő' csajági lelkészek között. A király adományai. 0 felsége a puchól evang. gyülekezetnek, leégett temploma és papi lakása felépítésére 200, az ipolysági új evang. templom építésére 400, a sajókereszturi ref. egyháznak leégett temploma és iskolája felépítésére 200 koronát adományozott. Gróf Andrássy Dénes újabb adománya A nagylelkűségéről és bőkezűségéről ismeretes főúr a kladzáni evang. templom renoválására 1000 koronát adományozott s ezzel újabb lapját töltötte be egyházi aranykönyvünknek, a melybe már annyi szép adományával jegyezte be nevét. A bánáti evang. egyházmegye f. hó 7-én tartotta meg közgyűlését, a melynek főtárgya az egyházmegyei elnökség lemondása volt. A torontáli egyházközségek tót ajkú hívei között ugyanis annyira felburjánzott, lelketlen izgatók működése következtében, a pánszlávizmus és oly felfordult állapotokat teremtett, különösen a lelkész- és tanítóválasztásoknál, hogy báró Ambrózy Béla felügyelő és Kramár Béla főesperes leköszöntek hivatalukról. Az egyházmegye közgyűlése azonban a lemondott elnökséggel szemben oly tüntetőleg fejezte ki bizalmát, hogy az visszavonta lemondását, és hajlandónak nyilatkozott az egyházmegye i további vezetésére. — Nagyon helyesen. A lelketlen nemzetiségi izgatással szemben nem a visszavonulás a kötelességük a haza és a prot. egyház hű fiainak, hanem a helytállás; mert a visszavonulás csak vérszemet ad az izgatóknak, a férfias helytállás pedig gátat vet nemzet és egyházromboló munkájuknak. A belkörü egyházi tűzkárbiztosítás ügye, a melynek a dunamelléki ref. egyházkerületben lvoncz Imre vértesaljai esperes volt lelkes szószólója, foglalkoztatja a tiszáninneni ref. egyházkerületet is. Ennek eszméjét ott dr. Tüdős István vetette fel a Sárospataki Lapokban. A kerületi elnökség ennek alapján felkérte Tüdős Istvánt, hogy a hivatalos adatok beszerzése mellett készítsen részletes tervezetet a belkörű tűzkárbiztosításra vonatkozólag. Dr. Tiidős az adatokat be is szerezte ; de ezek;

a mint a Sárospataki Lapokban közölt jelentéséből olvassuk, arra a meggyőződésre vezették, hogy pénzügyileg előnyösebb a biztosító-társulatoknál való tűzkárbiztosítás. Miután azonban a gyülekezetek tűzkárbiztosítási díjaiból a biztosító-társaság által évenként visszafizetett 40%-ból a kerületnek már jelentékeny (74,146 kor. 80 f.) tőkéje van, dr. Tüdős azt indítványozza, hogy ezt épületfentartási alapnak nyilvánítsák s a kamatokkal és a visszatérített 40%-nak hozzáadásával 100,000 koronára növelvén, 1908-tól kezdve a renoválásra szorult egyházi épületek javítására fordítsák és pedig olyképen, hogy erre a czólra a tőke 4°/o-os évi kamatait és a visszatérített 40(

l

/0

-nak 25%-át utalványoznák ki a rászorult gyülekezeteknek. Dr. Tüdős jelentését és indítványát a kerületi elnökség az egyházmegyékhez tette le hozzászólás végett. — Az indítványt a magunk részéről helyesnek, hasznosnak ítéljük s azt óhajtjuk, hogy bárcsak minden egyházkerület megvalósítaná az épületfentartási alapot. A kassai evang. gyülekezetek bekebelezése a hegyaljai egyházmegyébe. A VI. szab. kir. városi esperesség, mint már említettük, az egyházi főhatóságok engedélyével feloszlott és gyülekezetei a szomszédos egyházmegyékbe kebeleztettek be. A feloszlás alkalmával a kassai két evangelikus gyülekezet a hegyaljai egyházmegyéhez csatoltatott, s ennek hivatalos keresztülvitele f. hó 5-én történt meg. A becsatolást Radvány István kir. tanácsos, egyházmegyei felügyelő és Turóczy Pál főesperes végezték, mind az egyházmegye, mind a gyülekezetek teljes megnyugvására. Vallásos estély. A sepsiszentgyörgyi ref. egyházban, még az adventben megkezdett vallásos estélyek folyton tartanak és mind nagyobb közönséget vonzanak, így a legközelebb, febr. 3-án tartott estély alkalmával a kollégium tágas tornacsarnoka, hol az estélyek tartatnak, szinte alig volt képes befogadni az érdeklődő közönséget. A szépen sikerült estély programmja a következő volt: Karének, előadta a polgári leányiskola énekkara. Kálvin és Luther családi élete. Felolvasás, tartotta Glass Ferencz kollégiumi tanár. Zayzon Ferencz kollégiumi tanár hegedü-szólója, Szilágyi Béla tanuló zongorakiséretóvel. Szabolcska Mihály költeményeiből szavalt Nagy Imre. Karének, előadta a polgári leányiskola énekkara. Az osztrák evang. lelkészek és az állami segítés. A panasz, hogy protestáns lelkészeink javadalmazása nem méltó sem kvalifikácziójukhoz, sem ahhoz a nagyfontosságú munkához, a melyet végeznek; továbbá, hogy nincs lelkészi nyugdíjintézet, a mely a munkában megfáradt pásztoroknak életök végére csendes, nyugodalmas életet biztosíthatna, úgy látszik, nemcsak hazánkban hangzik fel. A protestáns papság helyzete nem rózsás a velünk szomszédos Ausztriában sem. Legalább erre mutat az, hogy az osztrák evang. lelkészegyesület küldöttsége legközelebb memorandumot nyújtott be a császárhoz, a melyben a lelkészek nehéz anyagi helyzetét ecsetelve, állami segítéssel a fizetések emelését és a nyugdíjügy rendezését kérte. Emlékiratukat ugyanakkor benyújtották a vallás- és közoktatásügyi és pénzügyminiszterekhez, valamint a törvényhozás két házának