Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

A külföldi református egyházalkotmányokat ismer­tető I. rész egyik fejezetben a Zwingli-Bullinger-, a Kálvin-féle svájczi és a Lasky János-féle lengyel egyház­szervezet képe tárul elénk; egy másik fejezetből a franczia református egyházszervezetet ismerjük meg; azután a skót református egyház zsinatpresbiteri rend­szerét mutatja be; majd a németalföldi egyházszervezet ismertetése következik; tovább a német egyházak pres­biteri szervezetének ismertetésére tér; végül a lengyel református egyházszervezet zárja be a külföldi refor­mátus egyházalkotmányok összefoglaló ismertetését. A mit ezekben nyújt a szerző, az hű, igaz és minden tekintetben helytálló. Rövid, de nem hézagos; e mellett elég jellegzetes. Kár azonban, hogy az ame­rikai reformátusok egyházalkotmányának ismertetését ki­hagyta a szerző. Kár tudományos szempontból; mert így a könyve egyházalkotmánytörténeti szempontból nem tel­jes ; mert az amerikai református egyház a kálvini reformácziónak egyik legnagyobb és legegészségesebb hajtása. Kár gyakorlati szempontból, mert nekünk magyar reformátusoknak, a legutóbbi egyházi fejlemények foly­tán, az amerikai református egyházakkal (a reformed és a presbyterian church) van a leggyakorlatiasabb és legközvetlenebb érintkezésünk. A munka II. része a magyarországi református egyházak presbiteri szervezetével foglalkozik, még pedig előbb ismertetőleg, azután birálatilag. Az ismertető részlet felöleli a magyar református egyház szervezkedő zsinatait a XVI. században (eger­völgyi hitvallás, tarczal-tordai zsinat, debreczeni (1667) zsinat, csengeri zsinat, herczegszőllősi kánonok, felső­magyarországi czikkek); majd a XVII-dik századbeli szervezkedés rendjén áttekinti a komjáti kánonokat és részletesen ismerteti a geleji Katona-féle kánontárt; azután a XVlII-dik századbeli szervezkedés során ismer­teti a bodrogkeresztúri konvent hatását, a küriarchia és hierarchia harczát a tiszántúli egyházkerületben s az 1791. évi budai zsinat munkálatait ; végül a XIX. század zsinatjai és egyházszervező törekvései rendjén az 1881. évi debreczeni és az 1891. évi budapesti zsinat alkotásait ismerteti. A könyvnek ez a része is történeti ismertetés és bár röviden összefoglaló, de nem hézagos, elég hű és jellemzetes. Ám a mi ezután következik, az a könyvnek bírálati, eredeti része és a szerző egyházjogi egyéniségének ki­fejezője s ebből a szempontból a munkának legérdekesebb és nagyon időszerű részlete. Bírálatát összehasonlítással kezeli az illusztris szerző s röviden fölmutatja az erdélyi és a többi egyházkerület közötti szervezeti különbségeket (154—-156. 1.). Az össze­hasonlítás nagy részben az erdélyi szervezet javára esik; helyesli, hogy Erdélyben a felsőbb szervezetek és tiszt­viselők nem a presbitériumok közvetlen választásából állíttatnak össze ; helyesli az egyes elnökséget; helyesli az egyházmegyei és egyházkerületi igazgató-tanácsokat, mint az adminisztráczió szerveit. Fejtegetése végén némi önérzettel kérdi: „Vájjon az erdélyi szervezet mindenben elvetendő e, avagy a Királyhágón inneni egyházszervezet minden egyes pontjában kifogástalanul presbiteriális alapokon nyugszik-e?" -A feleletet a következő pontban a mai szervezet bírálatában adja meg. Ez a felelet nem egészen kedvező. Hiba a négy kerület szervezetében, de az erdélyiben is, hogy ott a kántor-tanítók és tanárok, az erdélyiben a patronusok és az összes tanárok gyülekezeti választás nélkül, vagy képviseleti alapon, vagy személyi jogon helyet foglalnak a presbitériumban. Hiba, hogy a négy egyházkerület a paritásra, a világiak ós lelkészek egyenlő számára oly nagy súlyt fektet, hogy még az elnök­séget is kettősé teszi. Bartók szerint a paritás nem tartozik a zsinatpresbiteri rendszer lényegéhez. Hiba továbbá Bartók szerint az is, hogy az egyházmegyéken és az egyházkerületeken nincs igazgató-tanács, a mi pedig az egyházi adminisztrácziónak nagyon javára van. A leg­újabb egyházi törvénytervezet ellen is az a lényeges kifogása, hogy az öt egyházkerület bensőbb uniójára semmi kilátást nem nyújt. „Erdély védi a maga 8. §-át, a többi kerületek mereven ragaszkodnak a maguk rosz­szul értelmezett presbiteri rendszeréhez, a lokális pres­bitériumokra ruházott választási jogok fenntartásához, a nem mindig keresztülvihető merev paritáshoz és fattyú­hajtásához, a kettős elnökséghez, mely mint elv fész­kelte be magát tisza- és dunavidéki testvéreink egyház­alkotmányi rendszerébe." El kell ismerni, hogy a Bartók könyvének biráláti részében sok érdekes, tanulságos s néhány megszívlelendő észrevétel is van, a mely gondolatot kelt, eszméltet, nem egyszer ellenmondást kelt; de sohasem bántó, nem szenvedélyes, nem elfogult. Könyve egészben véve értékes, a mellett érdekes és időszerű munka, a melyet haszon­nal és tanulsággal forgathat mind az egyházi törvény­hozó, mind az egyházalkotmány iránt érdeklődő bármely művelt egyházi ember, lelkész és világi egyaránt. Sz. F. IRODALOM. A magyar költészet kis kincsesháza. Népiskolai használatra összeállította Endrödi Sándor. Az Athenaeum kiadása. Ára 2 K 40 fillér. EndrŐdinek A magyar köl­tészet kincsesháza czímű nagyszabású antologiája nélkü­lözhetlen segédkönyve az irodalomtörténet tanításának és a középiskolák ifjúságának egyik legkedvesebb könyve. Ám a benne felhalmozott anyag nagyságánál és a köl­temények tárgyánál, nívójánál fogva a népiskolák tanulói nem használhatták. Mostani antológiáját ezekre való te­kintettel állította össze Endrődi. Még pedig rendkívül ügyesen, a mennyiben a legjobbat, de egyszersmind a legegyszerűbbet is adta. A mit már a gyermek is meg­érthet, a miben már az apróbbak is gyönyörködhetnek. Gyűjteményét: Istenről, hazáról; A tűzhely körül; Erdőn, mezőn; Dalok; Tanító versek; Képek az életből és Történetek czímű cziklusokra osztotta. Ezekben színe-javát

Next

/
Thumbnails
Contents