Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

folytatni fogja a tárgyalásokat a kormánnyal. Kéri Koncz Imrét, vonja vissza névszérinti szavazást kérő indítványát. Ez megtörténik. De hozzászólnak még a kérdéshez Fejes István, Domahidy Elemér, Miklós Ödön, mire br. Bánffy újból kijelenti, hogy nincs ok, nincs jog a nyugtalankodásra; tárgyalni fog az elnökség a papi tizetések kiegészítésére és az egyéb szükségekre nézve is a kormánynyal és tárgyalásának eredményéről a második ülésszak első ülésén jelentést tesz a zsinatnak. Kijelentését a zsinat élénk helyesléssel és éljenzéssel fogadta. Áttértek ezután a napirendre. A 277. §-t. mint fölöslegest, Györy Endre indítványára kihagyták ; a 278. §-t változatlanul elfogadták. A 279. §-t Mórocza Kálmán szabatosabb szövegezésében, Szikszay Zoltán módosításával fogadták el, mely szerint állandó tartózkodási helyükön a katonatisztek is fizetnek adót; elfogadták Czinke Istvánét is, melynek érteiméhen a szórványok és tiókegyházak tagjait a rájuk eső egyházi adó 25%"ával róják meg; végül a dr. Seyesdy Ferenczét is, mely szerint a 4—5 gyermekes adókötes adójának 15%i a G és több gyermekes adójának 25% leszámítandó — fogadják el. A 280. §-ra Antal Gábor új szövegezését fogadták el, mely szerint a felsőbb hatóság, jelesen az egyházmegye, akkor is beleszólhat az adózási rendszerbe, ha az feltűnően aránytalan terhekkel rója meg az egyház tagjait. A 281. §-nál dr. Boksa Lajosnak ezt a betoldását fogadták el az „állami hozzájárulás "-ból kifejezéselőtt; „addig is míg összes egyházi és iskolai szükségleteink kiegészítésére a magyar állammal szemben támasztható és históriai alapokon nyugvó jogos igényeink külön országos törvény által rendeztetnek." Még Török István stiláris módosítását fogadták el itt. Azután következett a javaslat legfontosabb pontja a 282. §, mely a segélyezett egyházakat 2—20 kor-ig terjedhető személyi adót és az állami egyenes adó után fizetendő 10%-kos egyházi adófizetésére kötelezi.Hosszabb vitatkozás indult meg e felett. Antal Gábor azt óhajtja, hogy azok az egyházak is részesülhessenek segélyben, a melyek az egyházmegye által jóváhagyott költségvetéssel és adókivetéssel igazolják, hogy híveikre készpénzben, terményekben, szolgálmányokban megfelelő átlagú arányos adót vetettek ki. — Fádrah Sándor ebben a betoldásban az igazságos megadóztatás halálát látná. Ennek eredménye az lenne, hogy az erősebb elnyomná a gyengét, s nem azokat segélyeznék, a kiket első sorban kell és megkezdődnék az egyenetlenkedés. 0 arra nézve ad be határozati javaslatot, hogy a személyi adózás tekintetében oszszák 8 osztályba az adózókat. — Kikel Antal Gábor javaslata ellen Sass Béla is. A szerencsétlen belviszály íiszkét dobják ezáltal szerinte is a gyülekezetekbe. Ne állítsák őket alternatívák elé. Vagy az egyik alapon álljanak, vagy a másikon, de kettőn egyszerre nem lehet megállni. Szólnak még dr. Balthazár Dezső, alii elvi álláspontját preczizirozza, mely elletétben áll az egész szakasszal; Dányi Gábor, aki a személyi adót csak a családfőre kívánja kivetni; Nagy Károly, a ki pótlást óhajt, mely szerint az állami adó után fizetendő összegbe számítsák be azoknak az alapoknak a jövedelmeit is, a melyeket az egyes gyülekezetek már előbb híveik külön megterlieltetésével hoztak létre ; továbbá Bartalos István, a ki az állami adót ncni fizető tőkepénzeseket is meg akarja adóztatni vagyonuk arányában; dr. Bartók György, a ki a személyi adót 1—20 koronában, és György Endre, a ki a személyi adót 2 és 5 koronában szeretné megállapítani. Az idő ezalatt nagyon előrehaladt, szólani még többen kívántak; azért Fejes István javaslatára a § további tárgyalását is a jövő ülésszakra halasztották. Az első ülésszak Kun Bertalan püspök buzgó imádságával záródott. Az új ülésszak kezdőnapja még nincs megállapítva. Tudósító. KÖNYVISMERTETÉS. A református egyházak presbiteriális szervezete. írta dr. Bartók György erdélyi református püspök. Kolozsvár, 1904. Gámánnyomda, 189 lap, ára fűzve 4 korona. Fontos tárgyról írott nagyon időszerű munka, melynek kettős czélja van. Először az, hogy megismertesse az olvasókkal a külföldi református egyházak presbiteri szervezetét; másodszor az, hogy kiemelje azokat a szempontokat, melyeket hazai református egyházunk szervezetének megítélésénél, egyházalkotmányunk továbbfejlesztésénél szem előtt kell tartanunk. Az első czél tudományos alapot vet, a második czél gyakorlati irányzatok kölcsönöz a munkának, s mivel a zsinat alkalmából látott napvilágot, ez a körülmény nagyon időszerűvé teszi a Bartók könyvét. A tudományos egyházjogtörténeti ós a gyakorlati egyházszervező czélnak megfelelőleg a munka a bevezetésen és a függeléken kívül két főrészre oszlik. Első része szól a külföldi református egyházak presbiteri szervezetéről; második része a magyarországi református egyházak presbiteri szerveztél ismerteti és bírálja. Bevezetésében a római katholiczizmus és a protestantizmus közötti hitelvi és egyházalkotmányi főkülönbségeket összegezi; függelékében a törvénytervezetet bírálja. Ez a munka váza, a melyre a részletes kidolgozás gondosan készített izomzatot rak s melybe a szerző egyénisége életet és erőteljes lelket lehel. A szerkezet szempontjából két alaki kifogást lehet tenni Bartók könyvére. Egyik az, hogy a szorosan vett bevezetést is az első főrész czíme alá illeszti. Másik az, hogy a magyar ref. egyház szervezetét ismertető második főrészbe belefoglalja a mai szervezet bírálatát is. A helyes kompoziczió ez: Bevezetés. I. A külföldi ref. egyházszervezetek történeti ismertetése. II. A hazai ref. egyház szervezetének történeti ismertetése. III. A magyar ref. egyházak mai szervezetének bírálata. Függelék: a legújabb egyházi törvénytervezet, Ekként szerkesztve nemcsak logikusabb, de kerekdedebb, tehát minden tekintetben jobban rendezett lett volna a munka. Részletesebben véve a tartalmat, a bevezetés 1—20. lapján híven és jellegzetesen domborítja ki a római katholiczizmus és protestantizmus közötti elvi különbségeket, mind dogmatikai, mind különösen egyházalkotmányi szempontból. Ez sikerült részlete a könyvnek,