Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

államiakéval való egyenlősítésére. Mellé áll Czinke István és Fejes István. Czinke szerint itt az egyházi adó keretében kell intézkedni a fizetések javításáról, mert így a kormány is utalhat más felekezetekkel szemben a protestánsoknak már meghozott áldozataira. Fejes szerint az összes szükségleteknek és fedezeti módozatoknak megállapítása lett volna az első kötelesség. Félve utal a kormány ama jogára, melyet a kongruánál adtak neki, hogy a fegyelmi eljárást megindíthatja; gr. Tisza István szerint ez „hatalmas fogantyú". Antal Gábor, Kiss Alberttel szemben azt a javaslatot teszi, hogy miután az egyházi tisztviselők fizetésének javítása nem ide tartozik, e pontnál csak utaljanak a 113. §-ra. Ott lehet még helye egy ilyen indítványnak. De szerinte az állani már a segítségnyújtásban a fokozatos haladás útján van. Pedig br. Bánffy is kimondta híres kolozsvári beszédében, hogy az államsegély megnyerése csak fokozatosan történhetik. Türelemre int. Ugyanígy vélekedik Hegedűs Sándor is. Az adózási terhek könnyítése az első. Az állam határozottan kijelentette, hogy többet , most még nem adhat. Mi sem emelhetjük tovább az adót. Ne támasszunk tehát ki nem elégíthető vágyakat. Ha kimondanak is tehát valami elvi határozatot, nem tudják végrehajtani. A fegyelmi jogra az mondja, hogy kizárólag a nemzetiségi izgatók ellen szól. A 272. §-t ezután Révész Kálmán, Sebess Dénes, Dombi Lajos, Török István szerkezeti és stiláris módosításával; Antal Gábor, Mády Lajos, H. Kiss Kálmán, dr. Baksa Lajos pótlásaival fogadják el. Antal pótlása a 113. §-ra utal, Mádyé a konventre bízza a minták készíttetését, H. Kissé az iskolákról is kíván ilyen ki- ' mutatásokat, Baksáé a közalapi járulékot is idesorozza. Még a 273. §-t fogadták el változatlanul. A zsinat 21-én, hétfőn kiváltkép a belhivatalnokok adózásának kérdésével foglalkozott. Hosszabb vitatkozás után ki is mondta, hogy ezután a papnak és tanítónak is kell egyházi adót fizetni. Az ülésen Kun Bertalan és br. Bánffy Dezső elnököltek. Jegyzőkönyvhitelesítés után Radácsi György jelentette, hogy Németh Istvánt dr. Antal Géza helyettesíti. Azután áttértek a napirendre. Következett a 274. §, mely a költségvetés elkészítéséről szól. Főként az elkészítés idejére merültek fel ellentétes nézetek, meg az elkészítésnél előfordulható hanyagságok megtorlására. A szavazásnál a beadott 13 határozati javaslat közül az eredeti szöveg mellett annak módosításául elfogadták a Sulyok Istvánét, mely szerint a 274. § első pontjául betoldanak még egyet, mely kimondja, hogy a számadások polgári évenként vezetendők, továbbá dr. Segesdy Ferenczét, mely szerint a költségvetést mindig- az előző év második felében kell összeállítani ; SzéU Kálmánét, mely szerint a költségvetéssel együtt el kell készíteni és a felsőbb hatósághoz fel kell terjeszteni az adókivetést is. Továbbá elfogadták Fekete Márton stiláris módosítását és betoldását, mely szerint a költségvetés az esperesi hivatalhoz terjesztendő fel; s Révész Kálmán javaslatát, mely a büntetésről szóló pont kihagyását vonja maga után és II. Kiss Kálmán betoldását, melynek értelmében az iskolák költségvetése is elkészítendő és a felsőbb hatósághoz felterjesztendő. A 275. § a költségvetés tartalmát határozza meg. Ezt Fejes István betoldásával, mely a 269. §-ban megállapított adókivetéseket is fölveszi a fedezet rovatába és Vadászy Pál stiláris módosításával fogadták el. Élénk vita indult a 276. § felett. Először dr. Sárkány Lajos azt kívánta, hogy a vagyontalan és keresetképtelen egyháztagokat mentsék fel teljesen az egyházi adó alól. Fekete M. ellenezte ezt és azt hangoztatta, hogy hagyják csak az egyházközségekre a szegényekről való gondoskodást. Ilyen hatátozat sok visszaélésre vezethetne. Hanem ő egy másik pontot óhajt a szakaszhoz csatolni. Megoldatlan még a belhivatalnokok adózásának kérdése. A kérdés pedig már a közönség körében is felmerült. Óhajtja annak kimondását, hogy az egyházi hivatalnokokra egyházi javadalmaik után nem vethető ki egyházi adó. Hegedűs Sándor teljesen ellentétes javaslatot ad be. Igenis fizessenek egyházi adót a papok és tanítók is. Még ha hallgattak volna erről a dologról, talán meg lehett volna hagyni a régi visszás állapotokat; de így a papok és tanítók tekintélye megkívánja, hogy fizessenek ők is adót. Indítványt tesz, mely szerint az egyházi hivatalnokok egyházi javadalmaik után is megadóztatandók. A megindult hosszabb vitatkozásban részt vettek Dombi Lajos, Nagy Lajos, Fejes István Fekete indítványa mellett. Felhozták, hogy ellenkezik a belhivatalnokok adózása a 300 éves szokással; megcsorbítása a lelkész fizetésének; visszás helyzetet támaszt, sok kellemetlenséggel jár, ha a belhivatalnokok egymásnak fizetnek. Részben melléjük állt Domahidy Elemér is, a ki a kérdés megoldását az egyes gyülekezetekre bízná. Heyedűs indítványa mellett szólottak dr. Balthazár Dezső, Nagy Károly, dr. Bartók György, György Endre, Antal Gábor. Kiemelték a kérdés szocziális és ethikai oldalát; hangsúlyozták, hogy a lelkészek és tanítók tekintélye, kivált anyagi kérdéseknél, nagyon megnövekedik azáltal, ha ők is fizetnek adót; szavazati joguk is lesz így, a mi szintén fontos; kinyilatkoztatják, hogy adótörvény által nem lehet jövedelmet csonkítani; a régi szokásra se helyes hivatkozni, hiszen az új 10 százalékos vagyoni adó is új dolog. Szavazásnál a 276. §-t Hegedűs módosításával fogadták el. Br. Bánffy elnök javasolja, hogy holnap zárják be az első ülésszakot, mert a tiszántúli egyházkerületnek még ebben a hónapban gyűlése lesz. Ezt elhatározták. Még gr. Tisza István javaslatára megbízást adnak az elnökségnek, hogyha a zsinat nem végez is az egyházi adózási törvényjavaslattal, a kormánnyal megkezdett tárgyalásokat folytathassa. Kedden, nov. 22-én volt az első ülésszak utolsó ülése. Bizony! nem végeztek még ezzel az egy javaslattal se. Mentségük lehet egyrészt az adózásnak rendkívül nagy fontossága, de másrészt kétségtelen, hogy a másfél heti tanácskozáson nem kicsi volt a szófecsérlés. Talán a később megnyíló ülésszakban óvakodni fognak ettől, hiszen így a zsinat beláthatlan időkig tart. Pedig ez sem anyagi tekintetben, sem az árván maradó gyülekezetekre nézve nem valami nagy haszon. A tanácskozást az utolsó ülésen is Kun Bertalan és br. Bánffy Dezső, majd rövid ideig ez utóbbi helyett gr. Dégenfeld József vezetlék. Jegyzőkönyvhitelesítés után Radácsi György jelentette, hogy br. Vay Elemért Dókus Gyula helyettesíti. Napirend előtt dr. Baksa Lajos indítványt ad be, melyben azt kívánja: mondja ki a zsinat, hogy nemcsak az egyházi adózás égető bajait kívánja orvosolni állami dotáczióval, hanem szükségesnek tartja a lelkészi fizetések rendezését és az emlékiratban felemlített egyéb szükségek fedezését is. Br Bánffy Dezső erre kijelenti, hogy az indítványt az ügyrend értelmében nem lehet most tárgyalni, de szerinte nem is szükséges. Az elnökség úgyis megtesz minden lehetőt; mint eddig, ezután is minden irányban