Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

kolással, hogy az Úr az ő „klerosa", de az egész nép és nem a papság nemzetsége volt Jehova népe, klerosa. Jndás nem sorsvetés — kleros — által lőn választva és Mátyáson kivül nem tudunk senkit, a ki így lett volna beállítva valamely tisztségre; de a nyelvhasználatban megmaradt bizonyos szolgálat megjelölésére és a fejlődés folyamán mindazok kollektív neve lett, a kik valamely egyházi hivatalt viseltek. De még ezen elkülönítés, külön gyűjtőnév alá foglalás sem vonja maga után az áldozó papság eszméjét. A „kleros" elkülönítése lehetett, maradhatott volna egy jogi berendezkedés ; ez egymagában semmi vonatkozásban nincs az áldozárság fogalmával. Az egyházi atyák közül, mint láttuk, Ignatius a püspöki egyeduralomnak hatalmas szószólója volt; de bár szertelen kifejezésekkel írja le a püspöki hivatal kiválóságát és buzdít engedelmességre ezen rend iránt: sehol sem akadunk nyomára annak, hogy a papság, vagy püspök részére is sacerdotalis előjogokat követelne. Pedig mi sem lett volna hathatósabb eszköz az ő kezében, mint ilyen igények támasztása. S ha figyelembe vesszük azt, hogy Ignatius antiochiai püspök volt és hogy minden jel szerint nemcsak a püspöki egyeduralom, hanem a sacerdotium is legelőbb keleten fejlődött ki? fel kell tennünk azt, hogy az ő idejében ez az eszme még idegen volt. B. Papp István. BELFÖLD. A református zsinat ülései. Nov. 18-án, pénteken d. e. megkezdték a zsinaton az adózási törvényjavaslat részletes tárgyalását. Még ezen a gyűlésen is emelkedtek hangok az általános vitánál már elvetett egységes adózási rendszer és terményadózás mellett, A 269. § nál Padrah Sándor az egyházi adó meghatározásánál a „népesség aránya" helyett a szerinte igazságos állami adó arányát kérte betenni; Baksa Lajos pedig azt óhajtotta, hogy a közalapot is foglalják be ide. Kenessey előadónak nem is volt kifogása ez ellen, bár hangsúlyozta, hogy a közalap megalkotásánál az volt a czél, hogy mindenki, a legkicsinyebb gyülekezet tagja is érezze az egyetemes egyházhoz tartozandóságát. A szakaszt Baksa módosításával fogadták el. A 270. §-nál, mely arról szól, hogy az adók kivetése és fizetése hogyan és miben történjék, dr. Balthazár Dezső hosszabb beszédben azt fejtegette, hogy itt a gyúanyagok egész halmaza van. Megmarad a régi gyakorlat, de lehet új rendszer is. Pedig kétféle igazság nincsen. Meggyőződése az, hogy egy országos törvényhozásnak egységesen kötelező dispozicziókat kell hozni. Ha az alternatívák szeszélyének teszi ki a gyakorlati élet konzervativizmusát, a törvényhozási méltóság magaslatán nem áll. Az állami adó összegét kivánja adózási alapnak ; ennél igazságosabbat nem találunk. Az adókulcsban helyesebb a százalékolás, a fizetési eszközben pedig a készpénz. A terményfizetéshez azért is ragaszkodnak, mert a kongnia végrehajtásakor a termények itt-ott csak a piaczi érték felére lettek értékelve. Pedig a törvény értelmében nem szenvedhetnek kárt a papok akkor sem, ha a felszámolás pénzben történik. Azt is említették, hogy az aránylagos adózás elhidegitené a világiakat. Várta volna, hogy tiltakozás történjék ez ellen a jelenlévő világiak részéről. Szerette volna őket őseik fényében látni. De nem tiltakoztak. Hanem ő ennek daczára sem fogadja el a vádat. Ha azonban mégis akadna, a ki nem akarja kiadni a tízezredikből azt, a mit kiad a szegény az elsőből, hadd menjen. Határozati javaslatot ad be, mely az egyházi adó alapjául az állami adót, kulcsául a százalékolást, eszközéül a készpénzt óhajtja. Hasonló javaslatot adott be Padrah Sándor és Kiss Ferencz, a ki azonban főként a terményadózás eltörlését sürgette. Balthazárral szemben foglalt állást Hegedűs Sándor. 0 is jó alapnak tartaná az állami adót, de az sem egységes és biztos, sőt hullámzó ós bizonytalan. így hát Balthazár javaslatával sem lenne feltétlen igazságos az adózás. Óv azután attól, hogy az intelligenczia ellen ellenszenvvel forduljanak. Egy ilyen rendszer nálunk nem a nagy urakat, hanem a vagyonos középosztályt támadja meg. Nagy uraink nekünk nem nagyon sokan vannak. Vigyázzanak a papok és tartózkodjanak minden szocziálisztikus gyűlölettől a vagyon iránt. Nem azt kell mondani a népnek, hogy a gazdagabbak aránylag ennyivel kevesebbet fizetnek, hanem arra kell rámutatni, hogy mennyivel többet dolgoznak az egyházért. Ha nem is ideál a javaslat, de a természetes fejlődést és a rendes állapotok meg nem zavarását elérhetik vele. Hegedűshöz csatlakozik Antal Gábor is, a ki azt mondja, liog}" 20 évvel ezelőtt ő is azt állította, hogy csak egyféle lehet az igazság, de ma már látja, hogy egy dologra nézve lehet bizony többféle is. Példát hoz fel az állami adó után fizetett egyházi adó visszáságára. Dr. Bartók György a kongnia értékeléséről szól. Nem volt az olyan olcsó ; de nem lehetett piaczi árakat se venni mindenütt, mert hiszen a papnak adott búza nem az, a mit a piaczra visznek. Dókus Ernő is ezt az értékelést védi; sok helyen inkább magas volt az, mint alacsony. Kenessey adatokkal bizonyítja, hogy nem történt ott semmiféle kedvezés. A szakaszt azzal ajánlja elfogadásra, hogy a törvényhozónak azt kell követni, a mit az élet kifejtett. A 270. §-t Fejes István stiláris módosításával elfogadják. Még a 271. §-t tárgyalták, mely az adók kivetéséről és beszedéséről intézkedik. Ezt Széli Kálmán ama módosításával fogadták el, hogy ha valamelyik presbitérium ennek a kötelességének eleget tenni vonakodik, azt egyházhatósági úton kötelezik erre. Áz ülés 7$ óra felé ért véget. Szombaton, november 19-én a lelkészi fizetésjavítás biztosításának szükségességéről én mikéntjéről vitáztak különösen A többi időt meg a nagyszámú apróbb határozati javaslatok forgácsolták szét. Az ülésen Kun Bertalan és br. Bánff'y Dezső elnököltek. Következett a 272. §, mely a vagyonkönyv és a szükségletek rovatos kimutatásának készítéséről szól. E § tárgyalásánál Kiss Albert hosszabb beszédben fejtegette, hogy a jövő elé csak aggodalommal tud tekinteni. A magyar nemzet legmagyarabb lelkészei nyomorognak. Kivánja, hogy azoknak érdekében, a kik bizalommal várják felsőbb hatóságuktól az orvoslást, a zsinat tegyen valamit. Javasolja, hogy a 272. § a) pontjának tárgyalását függesszék fel ós utasítsák az adóügyi bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a lelkészek korpótlékának életbeléptetésére és az egyházi tanítók fizetésének az