Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-13 / 46. szám

módszerben való járatlanságát árulta el. Mert ha csak 100 évet lép hátra, rögtön észreveszi, a mit a nélkül is tudott, hogy t. i. az énekeskönyvekből hiányoznak az ütemvonalak. Ez pedig más szóval azt jelenti, hogy általában a régi hangírásnál, s így Goudimelnél is, nem igen lehet más támasztékunk a beosztásra nézve, mint az a subjektiv érzés, melyre én támaszkodtam, s melyre mindenkinek támaszkodnia kell, ha valamely régi dallamot mai ütemvonalak közé akar szorítani. A régi zsoltárkiadásoknál s így bármely régi Goudimel-kiadásnál is, ütemvonalak nem lévén, a felütések nincsenek külsőleg jelezve. De ez csak az akkori hangjegyírás tökéletlensége, és egy általában nem azt jelenti, a mire a bizottság első feleletében gondolni látszik, hogy t. i. abban az időben felütés nem lett volna. Mert a dallamok akkor is ép úgy kezdődhettek hangsúlytalan hanggal, mint ma, csak nem fejezték azt úgy ki, mint ma. A „vakmerő" szót tehát sokkal több joggal használhatnám én, mint azt velem szemben a jó modorú bizottság tette. Kitűnik ezekből, hogy a bizottságnak, ha tárgyi bizonyítókra akart hivatkozni, vissza kellett volna riadni attól, hogy Goudim el beosztását egy 1895-iki kiadásból magyarázgassa. Vissza kellett volna menni a legrégibb kiadásokra. És akkor be kellett volna látnia, hogy azok pedig a fogyatékos hangjelzés miatt nem nyújtanak semmi tárgyi bizonyítékot, s így nincs más mód, mint a subjektiv bizonyítékra, az érzésre támaszkodni. Ez lett volna a tudományos módszer. A bizottság a bizonyításnak ezt az elemi törvényét sértette meg; épen azért marad minden a régiben. A bizottság így végzi legutóbbi feleletét: „Felettünk és közöttünk a jövő fog igazságos ítéletet mondani". Ez igaz ! Sőt ha figyelembeveszem a „Magyar Szóban", a különböző egyházi lapokban, az egyházmegyéken és egyházkerületeken elhangzott bírálatokat, úgy veszem észre, mintha ez az igazságos ítéletmondás már meg is kezdődött volna. Seprődi János. KÜLFÖLD. A nemzetközi vallástörténeti kongresszusról. A nemzetközi vallástörténeti kongresszus második értekezletét ez idén Bázel városában tartotta. Az első négy évvel ezelőtt Párisban ülésezett. Nagyobbára német és svájczi tudósok voltak azon képviselve. Főleg az asszírologia s az egyptologia művelői közül jelentek meg számosan. Föltűnt, hogy Harnack, Gunkel, Beusset és Weiss nem volt a kongresszuson, s a porosz egyetemek egyáltalában nem voltak képviselve. Az értekezletet Orelli bázeli tanár, az ismert nevű ószöv. tudós theologus nyitotta meg, s megnyitójában közelebbről a vallástörténetnek a többi tudományokkal, névszerint a nyelvtudományokkal, a bölcselettel, a lélektannal s a természet- és történettudományokkal való szerves kapcsolatát vitatta. Ma már — úgymond — a művelődés történetében a vallás nem mint valami függelék, hanem mint a legelőkelőbb ösztönző népéleti erő és hatalom szerepel. A kongresszus nem vallási értekezlet, mint p. o. a chicagói volt a különböző vallásfelekezetek uniója czéljából, hanem tisztán tudományos értekezlet, a vallások történeti megértésének szolgálatában. Másrészt azonban kétségtelen az is, hogy igazi valláskutató csak az lehet, a kinek magának is élő vallása van. Az értekezlet különben különböző szakosztályokban dolgozott, névszerint a természeti népek, a khinaiak és japánok, az indusok és iránok, a görögök, rómaiak, germánok, kelták, szlávok s a keresztyének vallásainak szakosztályaiban. A kongresszus első teljes ülésén Dieterieh heidelbergi tanár az anyaföld vallásáról értekezett, s tudományos történeti alapon azt fejtegette, hogy bizonyos tekintetben a vallás is a földnek természetes gyermeke, mivel a legkülönbözőbb né péknél,psychologiailagr

tekintve, ugyanazok a vallásos érzetek és szükségletek. Őt követte Deussen kiéli tanár, ki az indiai vallásnak a keresztyénséggel való benső rokon vonásait ismertette. Az összes nagy vallásoknak, ú. m. a brahmanizmusnak, buddhizmusnak ós a keresztyénségnek ugyanaz a vallásos magva van, s ez a megváltás. Az első szerint a lét egy nagy tévedés, a buddhizmus szerint mérhetlen szenvedés s a keresztyénség szerint bűn, a melytől való megszabadulás a megváltás műve. Előbbi az értelemnek, a buddhizmus az érzelemnek s a keresztyénség az akaratnak megújult vallása. S mivel az ember legfőbb képessége az akarat, épp azért annak vallása, a keresztyénség, az emberiség czentrális jelentőségű vallása. Végül Réville, az ismert nevű párisi vallástörtónettanár és író az általános vallástörténetnek az egyháztörténetre vonatkozó jelentőségéről értekezett, a mely szerint az újszövetség, Izrael vallása és a bölcselet, a keresztyén dogma, az egyházi hierarchia és az istentisztelet a pogány vallások ismerete nélkül lehetetlen. Általában azt fejtegette, hogy a vallások története az az alap, a melyen a vallás lényegének psychologiai megértése lehetséges. A kongresszus 2-ik teljes ülésén Schröder berlini tanár az árjáknak a legfőbb jóban vetett hitéről tartott előadást, a melyben közelebbről azt fejtegette, hogy a természetimádás s a lélek kultusza mellett a legfőbb jóban vetett hit a vallásnak harmadik legfőbb gyökere. A primitív népeknek is van moráljuk, a melynek gyökere még az állatvilágba is behatol. E legfőbb jót legnagyobb léleknek, leghatalmasabb szellemnek, sőt mennyei atyának s legfőbb természeti istennek képzelik. Legérdekesebb és legtanulságosabb e vallási fejlődés az indogermánoknál. Majd Furrer zürichi tanár a vallástörténetnek a keresztyén theologusra vonatkozó jelentőségéről értekezett. Melegen ajánlotta a vallástörténet komoly és alapvető tanulmányozását a prot. theologusoknak, mert az evangelium királyi palástja niitsem veszít a maga fényéből, ha más vallások öltözetének arany szállait is ismerjük. Különösen óvakodnunk kell az idegen vallásalakok ismertetésénél azokat a következtetéseket levonni, a melyeket az illető vallásalak maga sem vont le. A ki a vallás életét és történeti fejlődósét komolyan tanulmányozni akarja, annak magának is vallásosnak kell lennie. Hiába vádolnak itt bennünket dilettantizmussal, a minthogy geográfus lehet 2JL IS, ki nem utazta be a földet. A vallástörténetnek alapos ismerete nélkülözhetetlen. Ha a ker. vallás világvallás, úgy azt a ker. theologusnak be kell bizonyítania. A misszionárius is meg van győződve arról, hogy az idegen pogány népeknek az igazságot hirdeti. E kérdéshez különben a teljes ülésen a svájczi és franczia theologusok közül többen is hozzászólottak. A 3-ik teljes ülésen Kaikioku W. tokiói buddhista főiskolai tanár, Japán vallásainak jelenlegi állapotáról értekezett, a melynek a keresztyénségre vonatkozó részéről azt mondotta, hogy az újabb Japán a protestantizmusból meríti erejét. Európa élet- és világnézeteiért való küzdelmeiben a vallás örök szükségességének gondolatára küzdötte fel magát. Ma Japánban a buddhismus és a keresztyénség a kölcsönös toleranczia viszonyában vannak egymással, a mi a monotheizmusnak s a pan-