Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-13 / 46. szám

theizmusnak egymásra való kölcsönös hatását vonja maga után. Majd Mahler budapesti tanár a naptári adatok vallástörténeti jelentőségéről szólott, s itt egyenként megemlékezett az ősrégi babilóniai csillagimádásról, a bibliai szabbátról, a hold járásainak megfigyeléséről s némely ker ünnepeknek is a csillagimádásból való levezetéséről. Ázt megelőzőleg Nieuwenhuis leidai tanár a Borneó-szigeti lakók vallási szokásairól, azt követőleg pedig Haupt baltimorei tanár a Kohelet vallásos gondolatairól tartott előadást. A kongresszus 4-ik teljes ülésén Sarasin bázeli tanár a legalsóbb emberfajták vallásos képzeteiről (Ceylon és Celebesben) értekezett. Alig tudnak olvasni, nyelvük is kölcsön vett, s mégis erkölcsi tisztaságukkal tündökölnek. Egyszerű életmódjukkal függ össze, ha kerülik a hazugságot, szigorú monogámikus házasságban élnek, s mégis más oldalról tekintve sejtelmük sincsen valamely isteni lény érzéséről. Atheisták azok a szónak agnosztikus értelmében véve, vagyis gondolat nélkül élők az Istennek szabad természetében. Majd Jeremiás lipcsei tanár a babilóniai vallás monotheisztikus áramlatairól értekezett. Babilónia vallása lényegében véve csillagvallás. A planéták köre alapja az isteni dolgokról szóló tudásnak és egyetlen magyarázata az isteni akaratnak. Minden földi dolog valamely isteni ősképnek a lenyomata, a minek értelmezése azonban nem a nagy tömeg, hanem egyes beavatottak dolga, a kik e vallásos képzeteket egy egységes isteni hatalommá foglalják össze, a minek kisugárzásai az egyes istenalakok. A csillagrendszerből egy egységes isteni hatalmat olvasnak ki, mely természetes következménye a babilóniai csillagimádási vallásrendszernek. Röviden: Babilóniában egy monarchikus monotheista vonás hatja át a politheista kultuszt, a mi azonban mitsem foglal magában az istenség kvalitására nézve. Utóbbi Izrael és a keresztyénség jellemző sajátsága. — Őt követte Kessler greifswaldi tanár, ki Mani vallásának vallástörténeti jelentőségéről értekezett. A manicheizmus a buddhizmushoz, keresztyénséghez és az iszlámhoz hasonlóan világvallás. 500 körül egész Észak-Afrika e vallást vallotta, s a történelemből tudjuk, hogy Mani vallása évszázadokon át Turkesztannak s Mandzsúriáig a khinai birodalomnak vallása vala, A khinai Turkesztannak egyik felásott városában régi eredeti manicheista írott emlékekre akadtak, a melyekből Miiller berlini tanár kutatásai és magyarázatai nyomán teljesen biztonsággal megállapíthatjuk a középkori pápaság által is élesen támadott vallás lényegét. Ezekből megtudják, hogy Mani, a vallásalapító nem perzsa, hanem babilóniai eredetű volt, s hogy rendszerét babilóniai theol. alapgondolatokból építette föl. Világteremtője nem más, mint Marduk, a babilóniai isten. A teremtés előkészítője az égi ősembernek az ördögi kaoszszal való küzdelme, mely küzdelemben az ősember mennyei fényéből egy nagy rész a kaotikus anyagba került s a sötétséggel vegyült. Ezekből a keverékekből alkotják ez alsóbb istenalakok a látható világot, a melyből e fogvatartott fényrészek felszabadítása feladata a megváltásnak. Mást tanítottak e szektáról az egyháztörnet eddigi irodalmában. Végül Kohlbach kaposvári tanár előadást tartott a képzőművészetnek Egyiptom, Asszíria, Babilónia és Hellász vallásaira gyakorolt befolyásáról. A négy teljes ülés mellett a kongresszus még külön nyolcz osztályülést is tartott, a melyen hasonlóan vallástörténeti kérdéseket tárgyaltak. Valóban érdekesek és tanulságosak ezek az előadások, a melyek hihetőleg tanulmányozás okából nyomtatásban is megjelennek. Ezek a kongresszusok pozitív szolgálatot tesznek a tudománynak és bő tért nyújtanak a közös kutatásra a bölcselőnek, néprajzírónak, nyelvkutatónak, theologusnak, szocziologusnak, jogásznak, történetírónak, orvosnak és pszichológusnak egyaránt. E kongresszusok létesítőjét s a modern vallástudomány kiváló mesterét Bevitte Albert párisi tanárt nagy ováczióban részesítették. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. KÖN Y VISMERTETÉS. Imádságos könyv templomi használatra. Vasárnapi, évszaki, ünnepi és alkalmi imádságok. írta Páloczi Czinke István rimaszombati ev. ref. lelkész. Kiadja a gömöri ref. egyházmegye lelkészi értekezlete. Ara vászonkötésben 4 kor. Kapható Lévai Izsónál Rimaszombatban, Kókai Lajosnál Budapesten. Szerző nem ismeretlen e Lap régebbi olvasói előtt. Egykor gyakran kereste fel czikkeiveí e lapokat, aztán csak elmaradt, elhallgatott. Elhallgatott, de nem némult meg, hanem kamatoztatta a részére adott talentumokat és most bemutatja' sáfárkodásának eredményét. Van e munkában 21 beszédelőtti ós 19 beszédutáni ima közönséges vasárnapokra. Munkájában a szerző egészen új téren mozog. Imáinak alapjául mindig egy olyan eszmét választ, a mely már valamelyik zsoltárban vagy dicséretben megénekeltetett. Ezt választja alapul és ebből indul ki és segítségül híva nagy jártasságát a bibliában és a zsoltárban, ezeknek ismeretes mondásait, verssorait alkalmazza, de nem azzal a közönségesen ismert eljárással, amelyet eddig láttunk imaíróinknál. 0 ugyanis nem mondja el a zsoltár vagy biblia ismeretes versét egészen, hanem két sor közül csak az elsőt, s mikor így megüti az első akkordot, nem az ismeretes verssor második felét mondja, hanem az elsőben feltűnő gondolatot fejleszti tovább akként, hogy még az egy — az előbbivel rokon, de annál magasabban álló gondolatot fűz hozzá. Ez az eljárása nemcsak új színt és új erőt visz bele imáiba, hanem a hallgató lélekre is felemelőleg hat, mert a már előtte ismeretes, benne szinte megcsontosodott idézet olyan szépségét látja, a melyet eddig nem is gondolt volna. így új és új formában szemlélve a már ismert gondolatot, nemcsak megerősödik az eddig ismert igazságban, de egyszersmind fel is emelkedik a lélek. Hogy minő bensőségteljessé teszi ez az istentiszteletet, minő maradandóvá annak benyomásait, legjobban tudják azok, kik alkalmazták a liomiletika azon szabályát, hogy az istentiszteletnek az énekből kell kiindulni, az imában folytatódni és a predikáczióban betetőzést nyerni. Ehhez nyújt pompás segédkezet a szóbanforgó imakönyv. A szerző, miután meghordozza a hallgatót a mélységek és magasságok felett, egy új hangot kezd a beszédutáni imákban. Itt már a megelégített lélek csendes szemlélődésének enged teret. Még egyszer visszatekint az egész istentiszteletre és imájában hálát ad az elvett jókért, könyörög az újabb áldásokért. Az a jóleső érzés hatja át az imát, a midőn az ember az istentisztelet folyamán mindig feljebb emelkedett s most megpihenve, megkönnyebbülve gondol végig a hallottakon. A léleknek ezt a csendes, jóleső megnyugvását tükrözik vissza a beszédutáni imák. Az évszaki imákban az illető évszak hangulatát öleli fel teljes egészében és így mutatja meg az Isten csodálatos dolgait. Az adventi imákban egy kedves meglepetést kapunk. Az ú. n. ünneptelen félév eltelt, a lélek vágyakozik,