Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-13 / 46. szám

oldható. A meglevő egyházi törvények revízióját értem, a mely, meg kell vallani, hogy sem az előkészítő munkások, sem az érdekelt egyházi körök részéről nem részesül abban a figyelemben, érdeklődésben és odaadó szeretetben, a melyet megérdemel. Maga a törvényrevizió is gyenge munkálat. Nincs gondosan kidolgozva. Silány toldásfoldás. Annyira felületes, hogy még a terminológiája sem egységes és következetes. A terminológia ingatagságára csak egy példát hozok fel. Ott van az egyházszervezetünk követelte lelkészi és világi elem paritása. E két elem közül a lelkészét a mostani törvény is, a revizió is hol lekészinek, hol egyházinak nevezi, pedig az egyházban a lelkész is, a világi is egyházi. Aztán mennyi ebben a törvénytervezetben a logikátlanság is! Ott van például a lelkészekről szóló fejezet, mely megkülönböztet rendes (értsd: eklézsiás), missziói, fegyházi, tábori, helyettes és segédlelkészt (tehát a csak vallástanító lelkészt, a gimnáziumi vallástanárt, sőt a theologiai tanárt itt nem sorozza a a lelkészek közé) ; de később mikor a lelkészek minősítéséről szól, ott már a tanítással foglalkozó eme lelkészjellegű egyéneket is lelkészeknek tekinti. Es így tovább, és így tovább. Nem tudom, úgy van-e, de nekem úgy tetszik, hogy a zsinati képviselők közül többeket a törvényreviziónak ez a hiányos előkészítése is bánt, kedvetlenít és nyomasztó előérzettel tölt el. Ám ez utóbbi bajon, a revizió fogyatékosságán komoly jó akarattal a tárgyalás folyamán lehetne még segíteni. Egy-két kritikusabb elme és ügyesebb simító kéz még most is sokat javíthat a törvénytervezet hiányain és hézagain. De a fentebb érintett egyházpolitikai kérdések kedvező megoldásához nem elég a zsinat jó akarata és bölcsesége; ebbe belejátszanak a zsinattól nem függő külső körülmények és az egyházi törvényhozás körén kivül eső fontos tényezők és döntő viszonyok. Vajha ezek a körülmények úgy alakulnának, hogy a zsinat fontos egyházépítő munkáját sikeresen előmozdítanák s ezzel eloszlatnák azokat a lehangoló érzéseket, a melyeket mi a felsorolt kedvezőtlen előjelekben látni vélünk. Vajha ezeket a nem alaptalan borús érzéseket a zsinat működésének fokról-fokra, lépésről-lépésre mutatkozó tényleges sikerei teljesen eloszlatnák, hogy a mikor a zsinat befejezi a munkálatát, örömmel elmondhassuk: íme az 1904. évi budapesti zsinat is maradandó alkotásokkal erősbítette a magyar kálvinista Siont! Pessimista. ISKOLAÜGY. Kántorok egyesületéről, A zsinati atyák szives figyelmébe. Anyaszentegyházunk létérdeke, hogy egyházi intézményeink fejlesztésében a gyorsan szárnyaló korral, a mennyiben tőlünk függ, lépést tartsunk, s a maga munka-és hatáskörében képessége szerint mindenki lelkes képviselője, lankadatlan buzgóságú, törekvő munkása legyen anyaszentegyházunknak. A jelen korban már minden nevelő, erkölcsnemesítő, törvénythozó testületeknek, egészségügyőröknek egyesületeik vannak, mint pl: a lelkészeknek, tanítóknak, óvónőknek, jegyzőknek, doktoroknak stb., egyedül csak a kántorok maradtak meg az ókori csendességben, az inerczia mélységes kátyújában. Pedig ha visszatekintünk a múltba s vizsgálódunk az ezeket illető dolgok körül, látni fogjuk, hogy a kántorság egyike a legrégibb hivatásoknak. Legelőbb a régi zsidóknál a Lévi törzs tagjainál vette kezdetét e hivatal, miután innen származik az egyházi ének és zene. Később a IV-ik században, mikor már a római püspökök pápaságra emelkedtek, a nagy városokban virágzó hivatal volt az org. kántorság ; mert a pápák Rómában ének- és zeneiskolákat alapítottak, a hol kitűnő szakképzetséggel bíró kántorokat neveltek és neveztek ki az egyházkerületeknek. Ha meg az orgonista hivatal keletkezése idejét kutatjuk, mint régi tudósok hagyományaiból kitetszik, orgona már volt Krisztus előtt mintegy 150 évveí, kétféle minőségben, ú. m. szélorgona (orgánum pneumaticuni) és víziorgona (orgánum hydraulicum). Tehát ha már ezen időben orgonák voltak, mindenesetre orgonistáknak is kellett lenniök. Angolországban 640—660 közti időközben, Francziaországban 757-ben már voltak a templomban orgonák. Németországban a IX-ik században hozatott használatba. Az orgonán működő orgonisták főhivatásúknak az egyházi zene művelését tekintették, s azt valóban magas színvonalra is emelték. 1673-ban már rendes orgonista-kántor czímén szerepelt Bach János Kristóf Eisenachban (Szász-Weimar), hasonló czímmel Bach János Sebestyén 1704-ben Arnstadtban, majd később Lipcsében. Ez utóbbinak idejében érte el az egyházi zene azt a pontot, a mely által felülmulta a világi zenét. Kántori hivatásunk keletkezését, ha csak Bach Sebestyéntől számítjuk is, így is igen réginek találjuk; sajnos, hogy a helyett hogy előmenetellel dicsekedhetnénk, arczpirulva kell bevallanunk, hogy egyházi zenénk óriási mértékben hanyatlott vissza a kezdetlegesség felé. Hátha még figyelmesen vizsgáljuk a mai kor művelődési viszonyainak minden irányú, ágú előhaladását, szomorún tapasztalhatjuk, hogy egyedüli elhagyatott nép CIqa maduar tíntíílydílQíiífi ÖÁn PC PQ7V n7ÖVíír» Tej szövetkezeti berendezések kézi erö- és göz- Tflairoííjf határtalan mennyimoU Lllttgjai ICJgaAUaöagl gcjr 00 COARUZigjai hajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és 1 CaVajai ségben veszünk, © FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, V! Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. ES9T Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.