Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-11 / 37. szám

irodalmunk alakjait ábrázolják. Az indítványt a kör elfogadta. 16. Az ének tanítása. A pápai körben (1903. jan.) Sarudy Ottó tanítóképző-intézeti tanár az énektanításnak rendes kőtelező tantárggyá tételéről a középiskolákban cz. a. tartott szakszerű, tartalmas szabad előadást a következő indítványok kapcsán: 1. Mondja ki a kör, hogy az énektanítást, úgy az általános emberi, mint a vallásos, hazafias ós művészeti nevelés szempontjából szükséges tényezőnek tekinti s ezért a középiskolai tanítás keretébe is rendes, kötelező tantárgyként kívánja fölvétetni. 2. Mondja ki továbbá; hogy e kérdést a maga részéről állandóan napirenden tartja s egyszersmind felszólítja az Orsz. Középisk. Tanáregyesület összes köreit, hogy e tárgy czéljának, anyagának s módszerének megállapítása czéljából hasonlóképen cselekedjenek. A kör elfogadta azon módosításokkal, hogy az énektanítás elméleti része értelemfejlesztő hatásánál fogva a hallással nem bírókra is kötelezővé tétessék, és hogy az énektanításban is pedagógiailag képzett okleveles tanárokat óhajt alkalmaztatni a kör, különös figyelemben részesítve kiképzésükben a nemzeti zenét. Sepsiszentgyörgy. Benke István, (Folyt, köv.) ev. ref. főgimn. tanár. TÁRCZA. A bábakeresztelés és Halas. Almásy Pál főkapitány ezen hozzá intézett intimátumot a legszigorúbb hangú levél kíséretében köröztette a kerületekben; de külön s kemény utasítás mellett megküldte azt Yirágh Mihály püspöknek is, a ki aztán a szeniorok útján közölte azt a prédikátorokkal. A nemcsak nálunk, hanem szerte az egész országban körözve publikált intimátum erős mozgalmat indított a protestánsoknál, s annyival inkább, mert egynémely helyeken a megyei kiküldöttek által a lelkészektől reverzálisok is csikartattak ki arra nézve, hogy a keresztelésre, ezen tisztán lelkészi funkcziónak végezésére a bábákat felhívni, sőt kényszeríteni is semmiképen el nem mulasztják. Mivel pedig ily eljárás által a protestánsok hitczikkei —' melyekkel recepti sumus — sértetni látszatának ; s mivel továbbá számos helyeken a szorongatott prédikátorok engedékenysége folytán nyugtalanságok és zavarok támadtak, s méltán lehetett attól tartani, hogy további veszedelmes következmények fejlődnek belőlük: annálfogva az egyházkerületeknek Pesten, június 11-én együtt tanácskozó egyházi és világi fejei egyértelműleg szükséges és sürgős dolognak ítélték, hogy mielőtt a baj a gyakorlat által erőt nyerne, annak megszüntetése a maga útján niegkiséreltessék. A prot. főurak véleménye és javaslata a nehéz körülmények közt felette különböző volt, s végre is azt határozták, hogy ezen ügyben, a rávonatkozó reflexiók megtételével, alázatos folyamodvány terjesztessék a trón elé, úgy az ágostai, mint a helvét hitű alattvalók nevében. A reprezentáczió formáját és módját illetőleg pedig abban állapodtak meg, hogy ama megyékben, hol a protestánsok tömegesebben vannak s annálfogva ezen dolog különösebben érdekli őket, egy velős és az ügy érdemének megfelelő erőteljes mentőirat — apologetica deductio — készíttessék és annak a szokott kanálison fölterjesztése sürgettessék. Ottan pedig, hol a protestánsok kevés számmal vannak, s annálfogva sérelmes ügyük meg se hallgattatván a reprezentáczió felküldése megtagadtatik: egyelőre az azon megyebeli nemesektől és községektől szereztessenek megbízólevelek és ekképen a maga módja szerint kidolgozandó instánczia küldessék az Ágensek kezéhez, a kik aztán saját nevük alatt a legczélszerűbb módon a királynéhoz juttassák azt és ott promoveálják. Ennek felette jónak láttatik, hogy az egyetemes sérelmek kérdése a különféle incidentiák miatt pro hinc et nunc félretétessék és függőben hagyassék. Hogy pedig a fenforgó tárgyban kikérdezett s vallásukkal és lelkiismeretükkel ellenkező dolgokra kényszerített prédikátorok miként feleljenek és mentsék magukat, ha majd az investigátorok a kir. rendelet értelmében eljárni kezdenek : erre nézve a tiszántúli és dunáninneni kerület ekként véleményezé a feleletadást: „Tudva vagyon a mi hitünk és vallásunk arravaló nézve, hogy kiknek lehessen vagy ne lehessen kiszolgáltatni a sz. keresztséget, a lielv. Confessio XX-dik részének 6-ik §-ából is, melyben a bábák keresztelése teljességgel tilalmaztatik; a mint is az vallásunknak sok ágazatival egyenesen ellenkezik. „Tanítjuk, hogy az eklézsiában nem kell az asszonyoknak avagy bábáknak kiszolgáltatni a keresztséget; mert szent Pál eltiltotta az asszony-népeket az anyaszentegyházbeli szolgálattól. A keresztség pedig tartozik az anyaszentegyházbeli szolgálathoz." Ha annak okáért prédikátoraink ezen dologban megszólíttatnak, feleljék minden tisztelettel, hogy mivel confessiónkkal és vallásunkkal teljességgel ellenkezik az olyatén keresztelés: hitünknek ezen ágazatjától el nem állhatunk; azért is mentől előbb submittálandó instantiánk által felséges királyné-asszonyunk kegyelmességéhez ragaszkodunk s azon parancsolatnak relaxátiójáért esedezünk. Attól pedig egyáltalában tartózkodjanak, hogy valamelyes declaratiót írásban adjanak a Magistruális tisztviselőknek, mert arról a felséges Helytartótanácsnak intimátumában semmi nincsen, és az olyanforma írásnak nagy consequentiái is lehetnének." Virágh Mihály püspök ezen rövid utasítást is megküldte a kerületebeli prédikátoroknak. Hogy azonban még bővebben is instruálva legyenek, s különösen a vizitácziók alkalmával a püspökök és alantasaik által tétetni szokott faggató és furfangos kérdésekre, megjegyzések és ellenvetésekre könnyen, helyesen s mindenekfölött a helv. konfesszióval egyezőleg tudjanak megfelelni : a keresztség sákramentomáról egy terjedelmes, kérdések és feleletekbe foglalt tájékoztatást is készített s küldözött szerteszét, nemcsak saját kerületébe, hanem a többi egyházkerületekhez is.1 Az intimátum által újra előtérbe tolt vallási viszály és veszély feltartóztatására azonban nem látták elégséges óvszernek a prédikátorok kitanítását; sőt úgy látszik, hogy a trónhoz való felfolyamodásnak sikeres voltával sem kecsegtették magukat, mert — hogy a bábák keresztelésének az ellenszegülés látszata nélkül s mégis a lehetőségig útja legyen állva, erre nézve a dunamelléki egyházkerületben különös intézkedések is tétettek. Már előzőleg ugyanis — ad evitandam ex defeetu propter absentiam vei infirmitatem Ministri, administrationis baptismi periculum — felhatalmazták a tanítókat a szükség esetében való keresztelésre. így p. o. 1766-ban Ráczkevei István kántornak Czegléden, 1767-ben Jászkiséren 1 A keresztség sákramentomáról való eme szőrszálhasogató kérdések és megjegyzések a közös miheztartás harmóniájára nézve a debreczeni sznperintendencziában is elfogadtattak közönséges használatra, de azon megjegyzéssel, hogy a legtöbb részben már insertae exstant. (Lásd dunamelléki egyházkerület jegyzökönyve 543—551 lap).