Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-11 / 37. szám

a leányok preceptorának, s majd Kecskeméten, Halason, sőt a kisebb helyeken is a rektoroknak — az eklézsia kívánságára — megengedte a tiszt, szentszék, hogy in casu necessitatis keresztelhessenek és az úri sz. vacsora kiszolgáltatásának alkalmatosságával a megszentelt poharat oszthassák; úgy mindazáltal l-o, hogy azt a sz. sákramentomot nem consecrálhatják és a kenyeret a kommunikánsoknak nem oszthatják ; 2-o hogy ezen indultummal az említettek csak addig élhetnek, míg az illető eklézsiában közönséges szolgálatban lesznek. Ezen ideiglenes felhatalmazások azonban nem bizonyultak czélszerűeknek, s az újabb szorongattatás behatóbb intézkedést parancsolván: az 1769-ik évtől fogva a nagyobb egyházak a papságra felavatott egyéneket kezdtek — diakónus czímmel — alkalmazni, a miből aztán a tanítókáplánságok intézménye fejlődött ki és állandósult meg. VIII. A fundus, mely Halas város tanácsa által kir. parancsolatra a róm. kath. kápolna számára kijelöltetett és hasíttatott, csak kevés ideig állott üresen; s voltaképen nem is kápolna, hanem templom, még pedig pompás templom épült azon. Az 1769-ik év május 15-én nagy solemnitással tétetett le a terjedelmes, quasi basilica alakra tervezett templom alapköve, melynek építési költségeit a kir. kincstár fedezte s a királyné parancsára a kamara elnöke, gr. Grassalkovics Antal szolgáltatta ki. Keserves szemekkel nézték a halasiak, hogy annak a nyakukra tolt egy-két jött-mentnek kedvéért oly ékes templom épül az ő városukban, s épül pedig az ő ere jükkel. Mert bár az anyagok, kő, tégla és fa szállításánál a kiskunsági többi kálvinisták is segítségül lenni kényszeríttettek: mindazáltal mind a fuvarozásból, mind az építésnél felhasznált kézi napszámból a legtöbb teher őket nyomta. Ezen igazságtalan terheltetés annyival nehezebben esett nekik, mivel a pápisták ellenében a saját egyházuk hátrányára tett óvintézkedések folytán amúgy is súlyos teher szakadt a nyakukba, még pedig épen akkor, midőn a maguk rozoga, toldott-loldott. s a nép befogadására elégtelen templomuknak tetemes költséggel és munkával használhatóvá tétele már-már halaszthatlanná lett.* Eddigelé teljesen ismeretlen volt előttük az egyház fentartására szolgáló köteles adózás. Miként általában a teljesen vagy túlnyomólag prot. városokban a hitközség és a polittkai község úgyszólva fedezték egymást, s annak következtében a városi municipiumok tetemes községi segélyben részesítették a helybeli egyházakat és iskolákat : így volt ez Halason is, hol a város különféle jövedelmeiből derekasan segittetett az eklézsia A mint azonban Eszterházi püspök az 1761-ben nála járt küldötteket megfenyegette: „ha megvizsgáltatom a számadásokat, micsoda költségeket tesztek, találok én módot, fundust a plebánus fizetésére" : ettől fogva maradozni kezdett a város jövedelmeinek önkényes megosztása, s végre csakis az egy fü-pénz maradt meg, a mely eleitől fogva az egyházi személyek fizetésére fordíttatván, ezáltal a község a papbér fizetésétől megkíméltetett. Midőn pedig a pápistáknak beköltöztetése kezdetét vette, az osztozás követelésének s más effélének elkerülése * A halasi templom egy része még a reformáczió előtti korban épült. A városnak 1566-ban elpusztulásakor, a visszatérő lakosok a puszta falakat tető alá vették s ágy a hogy használhatóvá tették. 16í)7-ben — miután igen elrongyollott állapotban volt — újra kitatarozták, bevakolták és meszelték s ablakait megüvegeztették, 1698-ban padokat és szószéket készíttettek bele, 1703-ban tornyot ragasztottak hozzá s így állott történetünk idejéig. végett a fű-pénzt is kénytelenek voltak az egyházi jövedelmek közül kitöriilni az előljárok, a mi aztán szükségképen maga után volna a külön egyházi adózás behozatalát. (Folyt, köv.) Földvdry László, váczhartyáni ref. lelkész. BELFÖLD. A liturgia egységesítése. Az írás-olvasásnak, a lélektani indokokon kivül, egész az őskorba visszanyúló történelmi alapja van. Már a zsidók a törvényt kezdetben 154 vagy 175 részre osztották s az egészet 3, illetve 372 év alatt végig olvasták. Később csak 54 részre különítették (parasot) s egy év alatt átolvasták. Hasonlóképen cselekedtek a prófétai írásokkal (haftarot). Az első keresztyének átvették és megtartották e szokást ; bizonyos ez az apostoli iratok több kitételéből. Pál apostol pl. úgy hivatkozik az írásokra, mint a melyeknek tartalma a pogány keresztyének előtt is ismeretes. Pedig hogyan ismerhették volna, ha előttük nem olvastatik (I. Kor. 6 :16; 9 :13. Rom. 7 :1.) Pál leveleit még életében olvasták a gyülekezetekben s ezt ő maga a leghatározottabban sürgeti : „Kényszerítelek titeket, hogy e levél elolvastassék minden szt. atyafiak előtt" (I. Thess. 5:27. II. Kor. 1 :13. Kol. 4 :16). Természetes, hogy ekkor még mint a távullevő apostol magántanításai olvastattak e levelek, később azonban, midőn az új-testamentomi rész is kanonikus tekintélyt nyert, az ó-testamentommal egyenlő rangra emelkedett s vele párhuzamban olvastatott. A pericopa-rendszer eleinte nem volt ismeretes. Még Chrysostomus csak azt ajánlja, hogy a bibliából az a rész olvastassék föl, melyből a következő vasárnap a predikáczió textusa fog vétetni. A VI. század elejétől fogva jönnek divatba a különböző lectionariumok. A reformátorok közül Luther megtartotta a pericoparendszert, Zwingli és Kálvin elvetette, de helyébe ez utóbbi a „lectio continua"-t, vagyis a Szentírásnak egyfolytában való olvasását hozta be. Jó ideig fönmaradt ez a szokás; sok helyen ma is megvan, nálunk azonban lassanként kikopott a templomból s nem maradt egyéb belőle, mint a textus-olvasás. A bibliaolvasást újra be kell hozni istentiszteletünkbe, ha az evangéliumhoz s vallásunk történetéhez következetesek akarunk lenni. A magyarázat nélküli igeolvasás nem gépies külsőség, mert a tartalom ható erő, minden lelkek üdvösségére; a hit ennek hallásából vagyon. A bibliaolvasást istentiszteletünk lényege követeli. Föl kell ezt vennünk nemcsak a vasárnapi, de hétköznapi istentiszteletünk keretébe is. E czélra a teljes Szentírásnak ott kellene állani minden református templomban. Erdélyben — úgy tudom — ott is áll. A mint a r. katholikus egyház jelvénye, a kereszt, kiséri a papot minden funkcziónál, úgy a mi útitársunk legyen a biblia az isteni szolgálat útján. Ha bibliát olvasunk, rövidíthetjük a predikácziót, s változatosság kedvéért, olvasás után, énekelhetünk egy vers éneket. Istentiszteletünk végzésénél tehát nem kívánunk más egységet, minthogy az Ige mindenütt kellőképen érvényesüljön, s régi helyét elfoglalja. b) Az evangeliumi keresztyén öntudat ébrentartására és fejlesztésére a komfirmáczió mélyebbé és tinne-