Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-24 / 4. szám

halad a munka. Még inkább így van a gimnázium az ő épületével, mert ez élő épület. Sehol annyira nem szükséges a végső czélnak örökös szemmel tartása, mint itt. Az egyes tantárgyak valamennyien csak eszközök a gimnázium nagy feladatának, az ember emberré tevésének a megvalósítására. A közös, nagy munkának a végzésében az egyes egyéni véleményeknek bizonyos egységgé való kiforrása, az egyöntetűség, s a nagy czélnak örökös szemmel tartása és fennen való hangoztatása: létkérdés. Az egyes tantárgyak mind csak a nagy czél keretében érvényesülhetnek, s csak annyira, a mennyiben annak a megvalósítására szükségesek. A külön-külön területeken való vég nélküli elkalandozás, a bizonytalanság sehol sem boszulja meg magát jobban, mint itt. Valamint egy iskolában sem kezelhetők a tantárgyak eredményei külön-külön, egymásra való tekintet nélkül, úgy a gimnáziumban sem, ez természetes. Minél jobban sikerül épen ennek a közös tekintetnek az érvényesítése, a kapcsolatoknak a lehető megtalálása s a vezető fonaloknak a felállítása, annál könnyebben, szebben oldja meg feladatát a gimnázium, annál könnyebben megszabadul sok mindenféle apró, de rendkiviíl kellemetlen, kicsinyes és káros iskolai nehézségtől. Minél kevésbbé sikerül ez, annál nagyobb lesz a bizonytalanság, a jellem hiánya a neveltekben; annál könnyebben száll beléjük még meglett korukban is a kétkedés lelke, mint Madách Ádámjába, s ők is fájdalmasan mondhatják el Ádámmal, mint Kepplerrel: Kívántam a kort, mely nem küzd semmiért, Hol a társas rend megszokott nyomát, E megszentelt előítéletet, Nem bántja senki, hol nyugodhatom És egykedvű mosolylyal hagyhatom, Hegedni hosszú harezaim sebét. — Megjött a kor. s mit ér, ha e kebelben A lélek él, e kínos, szent örökség, Mit az egekből nyert a dőre ember, Mely tenni vágyik, mely nem hágy nyugodni S csatára kél a renyhe élvezettel. Haj, e kebelben két lélek szállásol, S egymástól elszakadni vágyik! Egyike nyers szerelme gyökerével Lánezolja magát a földnek tögéhez, • A másik e gőzből erővel, hévvel Tör fel nagy ősök szelleméhez! S kínos, nehéz dolog az. mikor a kétségek marczangolják az emberi lelket! Úgyis oly nagyratörő, oly szertelen az emberi szellem már születésétől kezdve; úgyis annyiszor megszállják még a nagy lelkeket is a kétségek az élet pályájának megfutása közben. A nevelés elismeri feladatául azt, hogy igazi hivatásához tartozik neveltjeit a lelki nyugodtság, a boldogság révéhez minél közelebb vezetni, s épen a sokféle szép ismeret nyújtása útján s a nevelők személyiségével az emberek lelkét műveltté, szivét nemessé, jellemét igazán erőssé tenni. Itt az ember belső világáról, belső bajáról van szó; belső baj ellen külső kenőcs nem használ. Szív ós jellem képzése, ez a segítés, ez a boldogulás útja. A nemesszivű és erős jellemű művelt ifjú olyan, mint a drágakő. A gyémántból hiába tördelnek le darabokat, az mindig gyémánt marad. A nemesszivű ós erős jellemű művelt ember mindig jó, nemcsak ha önérdeke kívánja, s ha élete útján bármikor, mint a görög hitrege szerint Heraklessel történt, egyszer válaszúthoz ér: tisztában van azzal, hogy melyik utat kell követnie. Tud áldozni a közügyért; hazájáért, egyházáért, embertársaiért; nem szégyenli a munkát, bármilyen legyen az, hanem erénynek tartja; belső értéke szerint megbecsül mindenkit, mert van jó ízlése; könnyen viseli a szenvedéseket, s önálló és nyugodt, mert van hite, reménye; gyöngéd, figyelmes, mert lelkében a szeretet él; jelszava a haladás és sohasem egyoldalú, mert tudja az ember magasabb czélját, hivatását; munkakörét betölti becsületesen s boldognak, gazdagnak érzi magát, ha szegény is, mert egy csodálatos kincses bányának van a birtokában, a mely a használattal nem fogy, de gyarapszik: ezt a kincses bányát a bölcsek úgy hívják, hogy a lélek harmóniája. Ravasz Árpád, ref. főgimnáziumi tanár. TÁRCZA. A magyar protestantizmus, Közállapotok a XVIII. század első negyedében. A protestánsok zaklatott helyzete 1715 után. Előkészületek a pesti bizottság tárgyalására. A bizottság első ülésszaka. Eredménytelen viták. A magyar protestantizmus válságos sorsáról a XVIII. század első negyedében csak úgy alkothatunk magunknak képet, ha pillanatra szemügyre vesszük az akkori Magyarország belső viszonyait is. A hosszú ideig tartó hódoltság, a több ízben kitört kuruez szabadságharezok után a pusztulás, a szegénység és nyomor az, a mi a városokban épen úgy magára vonja a figyelmet, mint faluhelyeken. Az ellenséges hadak dúlásait befejezték a szabálytalan folyók áradásai és az 1709., 1713., 1714., 1719. évi pestis. Nincsen semmi túlzás abban az állításban, hogy a tatárpusztítás idejét leszámítva, akkora züllést egy kor sem mutathat föl. III. Károly uralkodása kezdetén nagy súlyt fektetett arra, hogy az adó arányosan osztassék meg,1

miért is 1715 óta a megyékben összeíró bizottságok dolgoztak, melyeknek munkálataiból2 bő alkalmunk van áttekinteni az akkori Magyarország anyagi és népességi viszonyait. Egy-két jellemző adatot legyen szabad felhoznunk. A Felvidék meglepően szegény, Bártfát pl. utczáról-utczára romban heverő házak borítják. A bizottság jegyzőkönyvei felemlítik, hogy e városban 110 mesterember van ugyan, ezek közül azonban csak hétnek van valami jövedelme (7—10 forint évenkint, a többinek ennél is kevesebb). „Nagy szegénységben síntődnek". De miért mutatunk épen egy felvidéki városra? a határszéli város szegénysége végre is érthető, de épen az a megdöbbentő, hogy alig van egy városa az országnak, mely a pusztulásnak képét ne viselné magán. Budán pl. 22 jobb kinézésű ház van, a többit alig lehet háznak nevezni; nem is'^kőműves épité azokat, hanem szegény tulajdonosaik tákolták vályogból, sövény közé tömött földből azokat össze. „Csak abban különböznek a falusi házaktól, hogy e szerencsétlen város területén épültek". A lakosok nem tudnak építeni, de kedvük sincs hozzá, mert ki vannak téve a katonák önkényének. „A legtöbb házon olvasható: Eladó". Lakói szegény mesteremberek, földművesek, halászok. Debreczen „nem hasonló más sz. k. városokhoz"; házai között egy díszesebb sincsen. Sok tűzvész pusztítja; a nép a város szélén igen hitvány kunyhókban, földbe ásott vermekben lakik. Lőcse rom; N.-Bányán 80 olyan házat találnak az össze-1 Mert az adó, mondja a kir. leirat, „non tam propter contributionale quantum, quam eiusdem inaequalem et improportionalen? repartitionem" súlyos. 3 L. Aesádi I. M. 0. népessége a Pragm. Sane. korában.