Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-24 / 4. szám

írók, „melyek együttvéve nem érnek annyit, mint egy jókarban levő pozsonyi ház". Iparosai mezei munkából élnek, napszámba járnak, bocskort viselnek. A felvidéktől le egészen Aradig mindegyik város, számba alig vehető kivétellel, — a szegénységnek megtestesülése. A falvakban a nyomor talán még nagyobb. Ha Árvamegyében a bizottság azt veszi jegyzékbe, hogy a nép szörnyű szegénységben sinlődik, évenkint költözködik, a nép egy része a nyomor miatt elvész, ez szomorú, de végre is érthető; de meglepő az, hogy az Ínségnek képei csaknem minden megyében megújulnak. Zemplénmegyében pl. 5045 telek áll üresen azért, mert lakói „megszöktek a Tisza vidékére". Elképzelhetjük, hogy nem a jólét miatt. A föld népe konzervatív, ragaszkodik a meglevőhöz, ragaszkodik házához, földjéhez; akármily gyakori a nép nagyarányú vándorlása, mindig nagy és komoly okok indítják a falusi embert arra, hogy a községet, melyben lakott, a hegyeket, melyekhez annyira megszokott, végképen elhagyja. De talán az Alföld népe jobb viszonyok között van ?Biharm egyének csaknem minden községénél elmondja a bizottság, hogy a lakosságnak nincsen megfelelő számú igavonó barma, a mi miatt a határ műveletlen marad. A váradi járásban a házak az erdőben épülnek, a földművelés a kertben folyik. Jellemző az akkori viszonyokra nézve, hogy a pozsonyi felülvizsgáló bizottság, a melyik t. i. az egyes megyék munkálatait számba vette, a pestmegyei összeíró bizottság adatait elfogadni nem akarta, még pedig azon egyszerű okból, mert lehetetlennek tartotta, hogy oly nagy megyében, oly sok jótermő földön oly csekély számú nép lakhassók. Annyira nem bízott a kéznél levő adatok igazságában, hogy a nevezett megyébe leküldte Turóczmegye megbízottjait, vizsgálják felül a helyszínén az előbbi bizottság adatait. A turóczi bizottság igazságot szolgáltatott, a beterjesztett munkálatokat pontosaknak találta. Ismeretes a bécsi kormánynak Magyarországgal szemben követett politikáj a; az a politika, melynek sarkalatos elve, hogy Magyarország maradjon földművelő ország s szolgáltasson nyersanyagot az örökös tartományok piaczának. De 1720 körül az ország még erre sem volt képes. Az Alföldön a közlekedés — legalább az évnek egy részében — lehetetlen volt; az utakat a természet („nur die liebe Natúr" mondja egy egykorú) építi. Az Alföldön nagy kiterjedésű mocsarak és lápok terjedtek el. „Tota trans-Tibiscana regio — írja Bél — paludibus scatet, quae avibus aquaticis et id genus animalibus refertae sünt".1

Torontálmegye 132Q mértföldnyi területének x

/3

-a ingovány. Ilyen viszonyok között az ország melegágya a járványoknak. A kisebb betegségeket leszámítva (a mocsaras vidékeken csaknem állandó a hideglelés), a század első negyedében négy ízben pusztított a pestis. Ismeretes dolog, hogy az 1712—15-iki országgyűlést is megszakították a pestis miatt, melynek pusztításáról fogalmat nyújt azon körülmény, hogy 1713-ban Pozsony városában közel négyezer ember esett áldozatul.2

Igazi fészke a Tiszántúli kerület volt. Pusztításairól helylyel-közzel egy-egy levél tájékoztat. Hadd álljon itt egy magánlevélből néhány sor: „Az infekczió közöttünk (e levél Hódmezővásárhelyen kelt) még sem szűnik; sőt ez az Istennek példás ítéleti, úgy láttyuk, még jobban foly közöttünk. Boldog szemek azok, kik ezeket nem láthattyák ... A kik még életben vagyunk is;

minden órán várjuk fejünkre ezt az Isten rettenetes 1 Bél M. Hung. Geögr. ad exempl. 34. 1. 2 Markusovszky S. A pozsonyi ág. hitv. ev. Lyceuni tört. 137. 1. ítéletit, mert annyira elfogytunk, hogy még temető embert is alig kaphatunk és sokan csak szekérre teszik halottyokat ... A legfőbb ember házánál is, ha halott esik, alig látunk 2—3 embert... Pusztáinkon ember nem látszik ... ökrök, lovak széljel a pusztában bujdosnak... az utczák üresek ... 12 napok alatt holtanak meg többen hétszázaknál".3 Dr. Pruzsinszky Pál, ref. fögimn. tanár KÖNYVISMERTETÉS. A magyar magánjog kézikönyve. Irta: dr. Raffay Ferencz. eperjesi jogakadémiai tanár. Ára 15 kor. Sziklai Henrik kiadása Eperjesen, 1904. 762 lap. Ára 16 korona. Jogásznemzetnek mondják a magyart, mégis bizonyos, hogy jogi irodalmunk egyes ágai nagyon szegények. Azt mondhatnánk, hogy csak a kodifikált részeket művelik, az az ága pedig, a mely nincs kodifikálva jogunknak, csaknem parlagon hever, Legtalálóbb példa erre a magánjog. Huszonhárom éve, hogy Zlinszkyn rágódik nemcsak, a jogot tanuló fiatalság, hanem a gyakorlati jogászság nagy gárdája is; pedig bizonyos, hogy ez a munka ma már nem üti meg sem a tudományos mértéket, sem a gyakorlat igényeinek nem felel meg. E mellett öten-hatan átdolgozták a szerző halála óta, a mi azt eredményezte, hogy sok helyütt még az alapvető kérdésekben is megtagadták Zlinszkyt s egyes részei túl terjengtek a munkának. Számbavehető teljes munka magánjogunk köréből nincs is több. A Fodor-féle nagy magánjog már 6—7 éve jelenik meg s ma sem teljes; hátránya továbbá az is, hogy többen írták, minek folytán se a kidolgozás módszere, se az alapfelfogás nem egységes. Több példa van, hogy egy kötetben ellentétes az írók nézete. E mellett olyan nagyterjedelmű a munka, hogy a gyakorlati igényeket meghaladja. Ilyen körülmények közt valóságos hézagpótló munka Raffayé, s bizonyos, hogy úgy a gyakorlati jogászság, mint a jogi vizsgálatokra készülők fel fogják karolni, annál is inkább, mert az elméleti és gyakorlati követelményeknek egyaránt megfelel. A munka két könyvre oszlik. Az egyik adja az általános tanokat és pedig dicséretes tömörséggel és rövidséggel. A jogi tanítás és tanulás terén sajnosan észlelhető ugyanis az a hiba, hogy bizonyos általános tanokat 5—6 studium körében ismételnek;

a mi sok időt rabol, de kellő haszna nincs, mert a hány tanár és a hány tankönyv, annyiféleképen adja elő ezeket a közös tételeket is, minek folytán nem tud a jogászifjúság biztos útmutatóra találni. Sokkal helyesebb volna pl. a jogalanyok, jogtárgyak, jogügyletek stb. közös szabályait egyszer előadni s aztán a többi tantárgy körében csak utalni az eltérésekre, a mik pl. a tételes jognak különös sajátságainál fogva észlelhetők. Ebben az állapotban Raffay művét az első lépésnek tekintjük, a mely 97 oldalon elő tudta adni, s már most megjegyezhetjük, igen világosan, az általános tanokat. Az általános rész anyagát két csoportba osztotta a Binding-Thon-féle norma-elmélet szerint, és pedig a tárgyi jogra és az alanyi jogra. Amabban a jogszabályokat, a normákat tárgyalja, emebben pedig az összes alanyi jogoknak azon szabályait, melyek közösek. A jogforrások a Eble G. „Gr. Károlyi S. és kora". 467. 1.