Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-24 / 4. szám

egészséges lélek olyan állandó összeköttetésben van az igazsággal és igazságossággal, mint a mily állandóan fordul a mágnes mindig a sark felé. Az igazi jellemmel a lehetetlenség fogalma is kapcsolatban áll. Tudniillik a jellem olyan lehetetlenséget jelent, a mely akkor állhat elő, ha a jellemes ember erkölcsi bukásáról van szó ; mert a ki tiszta, kiforrott, megállapodott jellemnek birtokában van, annak erkölcsileg buknia, alásülyednie lehetetlen. íme, néhány Emersoni gondolat lényege a jellemről. A jellemnek ily erős kidomborítása eszményi szép, annál szebb, mert utóiérése nem is lehetetlen; bizonyítja az emberiség történelme. Ilyen jellemek nélkül nem alakulhatott volna ki a keresztyénség; sohasem lettek volna hősök, vértanuk. Csak nemes szív, erős akarat, szóval nagy lélek kell az ilyen jellemek kialakulásához. A mint Széchenyi mondaná: „nemesített kebel, csinosított értelem". Ilyen alapokon nyugvó, — hogy úgy mondjuk — helyesirányú, tiszta, okos, mély jellemet értünk mindig, ha Horatius hatalmas mondását olvassuk: Justum ae tenacem propositi virum, Si fractus illabatur orbis : Impavidum ferient ruinae. Jean Paul a jellemet tengerben álló sziklához hasonlítja, a melyen a hajótöröttek kiköthetnek, de a beleütközők hajótöröttek lesznek (Jean Paul Levana, oder Erziehlehre, 9.). A hasonlat nemcsak szellemes, hanem nagyon találó és igaz. Ha az életben a földi csapások, szerencsétlenségek, az emberi gyarlóságok oly mértékben sújtanak, hogy már-már leteperve érezzük magunkat, s félve a közelgő hullámok erejétől, közel vagyunk ahhoz, hogy rossz útra térjünk, nincs más mentségünk, egyedül ez a hatalmas szikla, az erős jellem ; ebbe kapaszkodjunk bele, ezt őrizzük meg hősiesen minden ellenségtől, akkor mentve vagyunk. De alkudozz csak a körülményekkel, ütközz csak össze a jellemmel, s dobd oda azt az önhaszonért ; mindent elveszítettél, hajótörött lettél és nyomorult koldus még akkor is, ha milliókat kapsz érte cserébe, ha aranyban s bijborban jársz is. Felsírhatsz és elmondhatod a tépelődő Fausttal: De boldog, a ki még remélni tud, Hogy e tengernyi tévelyből kijut! A volna jó, a mit nem tudhatunk, Haszontalan az mind, a mit tudunk! A jellemességnek feltétlen és elengedhetetlen kelléke a munkásság, a kötelességteljesítés. A ki csak azért dolgozik, mert a kenyérkereset vagy a törvény kéuyszeríti őt arra, hogy munkálkodjék, az még nem nevezhető dolgos, munkás embernek. Hanem az, a kit maga a kötelességérzet, a munka szeretete, az ember hivatásának tudata, belső ösztön sarkal ellenállhatatlanul a munkára, az méltán megérdemli ezt a nevezetet. A kinek az életben nagyon sok ideje jut az eltűnődésre és a tépelődésre, hogy mivel tölthesse el az unalmas órákat, szóval a kinek unalmas órái vannak, az nem jellemes ember. Rest és munkanélküli ember, bármilyen szemforgató legyen, sohasem lehet igazán jellemes, mert abból hiányzik a szeretet s a jóság is; az ilyen ember csak magát szereti, de még magát sem becsüli meg, mert saját énjét, önértékét is alászállítja a dologtalanság ; a kinek pedig magának sincs értéke, az hogyan tudná értékelni az ember erkölcsi erejét és hogyan tudna saját maga egy erkölcsi erőt képviselni?! A gimnáziumban ugyancsak bőven nyílik alkalma minden tanulónak arra, hogy a munkát s a kötelességteljesítést megszokja. De nem elég azt megszokni, hanem tudatos lelki szükségletté kell válnia minden egyes, gimnáziumot végzett tanulóban a munkásság és a kötelességteljesítés érzetének, mert csak úgy lehet erős, jellemes, csak úgy jut el az igaz és helyes akarásig, a minek fontosságát csak akkor látja igazán, ha eljött az idő arra, hogy akarnia kell. A könyveket, az olvasmányokat, mint az ismeretek egyik forrását, rendkívüli gonddal kell az ifjúságnak megválasztania. Bizalmas barátunkká csak azokat szoktuk fogadni, a kiknek jóságáról meggyőződtünk. így vagyunk a könyvekkel is. Különösen az otthoni munkánál, a mindennapi rendes foglalkozás elvégzése után fenmaradt szabad órák értékesítésénél kell különös gondot fordítania minden jó gondolkozású, törekvő ifjúnak az olvasmányok megválasztásánál. Nem az emlékezet hiában való megterhelése a czél, hanem az igazi nagy szellemek nagy, fenkölt gondolatainak helyes megértése, az azokból való okulás, a nemesedés. Egy-egy igazi jó könyv az ifjúi jellem fejlődése egész irányának adhat fordulatot. Inkább kérjünk először tanácsot otthoni olvasmányaink megválasztásánál is az ahhoz értőktől. De minden körülmények között olvassuk nemzeti irodalmunk nagy költőinek halhatatlan alkotásait szorgalommal, szeretettel. Olvassuk Kölcseyt, Petőfit, Aranyt, Vörösmartyt, Tompát, Katoiiát?

Madáchot, Kemény Zsigmondot, Eötvöst, Jókait, szóval olvassuk az igazi nagyokat, nem feledkezve meg a régebbi s újabb nagy költőkről sem. Nem az a czél, hogy mindent össze-vissza olvassunk. De a mit olvasunk, azt azután olvassuk el figyelmesnn, abban igyekezzünk elmélyedni, az olvasottak fölött gondolkozni, mert kincset rejtegetnek azok magukban. A nagy költők koruk nagy eszméinek a letéteményesei, az igazi nemzeti nagyság s hamisítatlan, tiszta érzés képviselői. Szépen, meggyőzően ír Kölcsey a Parainesisben a jó könyvek tanulva-olvasásának rendkívüli hasznáról s a czél nélkül való össze-vissza olvasás végtelen hátrányáról. A valódi művészet s a remekirodalom az emberi szív nemesítésében s a jellem erősítésében nagy hatalom. A korukból kiemelkedett legnagyobb emberi elmék alkotásai hogyne lennének csodás varázslattal a félénk, csüggedő és sokszor a kétségek s bizonytalanság közt hánykódó emberi lélekre! Épen mint a testi nevelés az egészséges lélek nevelésének elengedhetetlenül szükséges kelléke, úgy a szív és jellem erősítése végett az észnek szüksége van arra, hogy a rendes mindennapi leczkék körén kivül álló, önállóbb természetű szellemi gyakorlatokkal is foglalkozzék, mert így az egyes tantárgyak jelentősége is tudatosabbá, világosabbá és értékesebbé válik. A gimnáziumnak minden egyes tantárgya, a maga természetéhez és erejéhez képest, egyaránt hozzájárul annak a hatalmas épületnek a fölemeléséhez, a melynek annyi vihart kell kiállania az idők folyamán keresztül, s a melynek homlokzatára ez van felírva: nemes szív és erős jellem. Ez az épület az ember. Ha egy épület építése alkalmával a falak lerakásánál s egyáltalában az egész munka folytatásánál nem tartanák mindig a tervrajzot, a kiviendő czélt szemmel az egyes építő munkások, hanem mindenki szabadon, a maga módja és ízlése szerint építene s egyik magasan rakná a falat és egyenesen, másik a kiegészítő részt alacsonyan és ferdén, sohasem épülne fel a ház, vagy csak idomtalan tömeg válnék belőle. Míg ha mindenki czéltudatosan, tervszerűen dolgozik, könnyen s biztos eredménnyel