Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-14 / 33. szám

sítani, s a szebb architektúra alatt igyekezzünk felszereléseink s berendezéseinknek is szebb, áhítatot keltőbb alakot adni. Intézkedjék a közelgő zsinat, hogy bizonyos útonmódon, bizonyos szakkörök által állapíttatnék meg egyetemes egyházunkban a különböző fekvésű, nagyságú, stílű templomok építési és berendezési formájának bizonyos normája, a melynek vezető vonalain a továbbfejlesztő leleményesség találhatna még elég árnyalatokat, üe minden templomépítést és javítást, legyen az nagy vagy kicsiny, jelentős vagy jelentéktelen, egyelőre felterjesztett tervezetben egy szakbizottság birálna meg. De ám erre feltétlenül biztosító törvényt kellene a zsinatnak alkotnia. A kicsiny és jelentékteleneknek látszó dolgokat is azért hangsúlyozom, mert az Isten házában a legaprólékosabbb részlet sem jelentéktelen, mert sok kicsiny részletekből épül fel még egy hatalmas dóm is, s egyetlen jelentéktelennek látszó részlet ízléstelensége is képes megzavarni az összesnek kedvező hatását és sokszor egyetlen kicsiny részletnek szépsége emeli a nagy egészet. E szakbizottság, vagy nevezzék annak, a minek akarják s szervezzék úgy, a hogy akarják, állítsák olyan törvények alá, a milyeneket a legjobbnak látnak, csak legyen szakképzett, s vele együtt az egyházi felsőség, az esperes, püspök lennének vezető s védői a helyes építés és berendezésnek. így megakadályoztatnék sok ízléstelen, halvaszületett templomépítés és berendezés. így egy hivatalos szakkör védelme és szankczionálása alatt bátrabban fordulhatna előrehaladásunk kereke e tekintetben is. Mert nagy hatása van ám a vallásos kedélyre a megillető külső és jól tudta ezt a mindeneket tudó Jehova ama nagyszerű templom építtetése és berendezésénél. Száműzve volt abból a faragott bálvány, mégis az istenség fényének volt az visszfénye. c) De liturgiánk s általában kultuszunkon nemcsak változtatnunk kell, hanem új elemek is adandók hozzá a különböző alkalmak szerint. Itt helyspórolás végett csak utalok e czikk II. pontjának elejére. Istentiszteletünk tárgyilagos részének több helyet kell biztosítanunk Új (vagyis ősrégi) elemeket kell behoznunk. Ez elemek volnának: bibliaolvasás minden alkalommal: hétköznapokon reggel, délután. Vasárnapokon délelőtt, délután. Ünnepnapokon délelőtt, délután. Keresztelés, konfirmálás, esketés, egyházkelésnél, temetéseknél; felszentelések és beiktatásoknál s általában minden kultuszi alkalmakkor. Minden egyes esetre gyönyörű, megkapó rövid részletek találhatók ama kifogyhatlan gyémántbányában, a bibliában. Nem kívánom a szigorú perikopákat, de feltétlenül szükséges az, hogy tervszerűleg összeiratnának a különböző hétköznapok, vasár- és ünnepnapok s általában a különböző alkalmakra illő bibliai részeknek számai már vagy egy külön könyvben, vagy az új közös és így egységes agenda végei mint „függelék". Mivel pedig az ó-és új-szövetségnek akár ellentétesen (pl. törvény, átok, kegyelem; remény, megvalósulás stb.), akár parallel összevágó helyei együttesen sokkal mélyebb hatásúak : válogattatnának össze az ilyen helyek. Van rá kész forrás elég. Egy külön táblázatban osztályoztatnának a zsoltárok, talán ilyformán: 1. bűnbánó, 2. magasztaló, 3. hálaadó, 4. kérő, 5. vigasztaló, 6. tanító zsoltárok. Egy másik táblázatban pedig a liturgiái részletek között használandó biblikus votumok s talán ugyan e csoportban a gyülekezet vagy énekkar responsoriumai. Tekintettel azonban arra, hogy „megszokottságunk" stb. miatt még a protestáns egyházakban egyetemlegesen használatos „arany középútig" se mehetünk el (jelenleg bizony a minusban leledzünk), meg kell elégednünk azzal, hogy a határon jóval innen maradjunk. Minden évben 4-szer van alkalmam látni, hallani ezt a szerény mintát a ref. cseh atyafiaknál, a kik külön lelkészükkel templomunkban Daruváron tartják istentiszteleteiket. Bemutatom a tovább elmélkedés fonalául pl. egy vasárnap délelőtti istentiszteletüket. A lelkész a templomba belépésekor azonnal az Úr asztalához mén. Rövid glóriát mond: Dicsőség az A. F. Sz.-nek, miképen volt kezdetben, most és mindörökkön örökké. Amen. Gyülek : Haleluja. Ezután lelkész : Kegyelem és békeség nektek stb. Gyűl. Amen.: Azután a lelkész leül székébe. Következik a nálunk is szokott éneklés. Ezután ismét az Úr asztalához lép a lelkész. Egy rövid suspiriumot mond a zsoltárból, pl. „Jó az Urat" dicsérni stb. Ezután egy hosszabb ima következik. (Szerintem helyesebb volna ezt is a bibliából venni, még pedig bűnbánó zs., pl. 51. zs. 3—15. v., de a mely elé mondandó pl. I. Ján. 1: 9—10: „ha megvalljuk" stb., s melyre az új-testamentumból egy idevágó rövid intés következnék, pl Zsid. XII: 12—15. és 28., 29. v., vagy I, Pét. 5: 6—11. stb., a mire jönne a kegyelem hirdetése, pl. Rom. 5 : 8—9, összekötve „Eredj el s többé ne vétkezzél"1

stb. Az nem áll, hogy ezzel hatását veszti az úrvacsorai bűnbánat. Mindennap, minden vasárnap szükségünk van a bűnbánatra és a kegyelemre. Legyen ennek a liturgiája ünnepélyesebb alkalmakkor bővebb, ünnepélyesebb formában kiemelve, variálva. Kálvin a .10 parancsolatot olvastatta fel.) E hosszabb ima után jő a Miatyánk Ezután rövid biblikus votum vezet a bibliaolvasásra, ámde minden tervszerű előírás nélküli szabad választással. (Szerintem, ismétlem, leghelyesebb, ha tervszerűleg, rövid, frappam és összevágó változatokban olvasnának és olvasnánk az ó-szövetség, evang. és pásztorlevelekből. Közbe közbe a gyülekezet Áment mondana, vagy énekelne. A nagyobb pauzánál a 76. dics. „Szent vagy örökké", a liturgiához kitűnően vágó dallama és versei énekeltetnének. Ha van, az énekkar is énekelhetne 1—2 verset. Ha nincs, az iskolásgyermekek is betaníthatok volnának 1—2 összhangzatos énekre.) Bibliaolvasás után rövid biblikus záróbeszéd következik, pl, boldogok, a kik az Isten beszédét hallgatják ós megtartják (Szerintem a bibliaolvasás után a credonak (hiszekegy) kellene jönnie, mely után következnék egy rövid glória.) Ebben némi tért kellene már egyszer engednünk az általunk sarkalatos dogmánk szerint oly erősen hangsúlyozott és hitt láthatatlan egyháznak is. Ennek fent lakó tagjait természetesen segítségül nem hívjuk, de őket teljesen agyonhallgatnunk nem volna szabad, mert bibliai alappal bír a hozzájuk való tartozásnak nemcsak hite (Pál 1, Kor. 12, Ef. 5 stb. stb.), hanem kifejezése, dicséreteinknek az övéikkel való elvegyülése is, pl. zsolt. 103: 19—22, v. beszőve, vagy votumként elébe téve Ef. 1: 10, t. i. „A mennyeieknek velünk egybeszerkesztetése" stb. stb. helyek s aztán e glóriában elvegyülvén, a mennyei seregekkel szőnénk tovább a seraphi sanctust, az őskeresztyének Trisagionját: Szent, szent, szent stb. Ézsaiás: nem állítok szokatlant, újat. Tessék csak elolvasni régi énekeskönyvünk 64 „himnuszát", a „Te deum laudanmst" és a 341-iket. Kiirtotta ugy-e a raczionálizmus és a sokféle izmus! Nem pászol az a doktrinár észhez, Tessék csak szemet nem hunyni a többi protestánsok himnologiája előtt. Ezt tessék ajánlgatni, nem