Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-14 / 33. szám

pedig „unitárius atyánkfiai imakönyvet" !! ! (E glóriához volna fűzhető az 57. zsoltár 6., 8, 10, 11., 12. versei. Ezután jöhetne egy „Kegyelem nektek és békesség'' stb. melyre a gyülekezet respondálna egy Áment vagy helyesebben az „A. F. Szl.-nek nevében'1 stb. avagy a 76. dics. 6. v.-ét). Az Úr asztalánál végzett ima, Miatyánk, biblia­olvasás és rövid záró votum után a lelkész visszamegy iilőszékébe. A gyülekezet énekel egy verset. Ezután a szószékre megy a lelkész. Rövid biblikus előfohászt mond­pl „Uram, kihez mennénk" stb., némileg kibővítve. Erre felolvassa a textust s miután a gyülekezet, vagy még szebben — ha van — az énekkar egy verset énekelt, pré­dikál. Ezután rövid utóima. Áldás. Hirdetés. (Szerintem a Miatyánk utóima után is elmondandó és a legutolsó Amen után a gyülekezet Áment és Haleluját respondáljon. Kimenőre a szokott éneklés következnék. Ez a cseh ref. atyafiak vasárnapi liturgiája. Minden­esetre a többi ref. és ev. egyházakéhoz képest egyszerű. Jelzettem módon alakítauám át De ha ez átalakítás egy­szerre nehezen volna keresztülvihető, annyit feltétlenül behozandónak látok, hogy az Úr asztalánál a biblia olvastassék. Ünnepnapokon okvetlen felolvasandó lenne az ünnep története. Az úrvacsora liturgiájáról már az I. pontban szólottam. Még azt fűzöm hozzá, hogy a bűnbevalló ima, mint a hogy az szerintem a legtökéletesebb bűnbe­vallási mintában, a Szoboszlai-féle agendában olvasható, valóban Istennek való gyónás legyen, részletezvén lehe­tőleg a bűnöket „gonosz szómmal, látásommal, hallá­sommal" stb. Én e Szoboszlai-féle imákat tartom a leg­kenetteljesebbeknek. Akár ezek, akár mások, akár újak használtassanak is fel, okvetetieniil jelentékenyen rövi­debbek legyenek a mostan használatosaknál. Tömören össze volna bíz az vonható, valamennyi felére is A jegye­ket felszentelő imák a dunántúli egyházker. gyakorlata szerint igen röviden elmondandók. Melyek alatt a lelkész a tányért, majd a kelyhet kezében fentartsa. Ismétlem, az agendai beszédek egységesen előirott igen rövid, tömör liturgiái és nem szónoki hangzásúak legyenek. A szereztetési ige a bibliából olvasandó fel. Itt aztán már több bibliai felolvasásra nincs se tér, se idő. Elvégezte azt már a lelkész predikáczió előtt az Úr asztalánál. A konfirmáczió és a templomban végzett kereszt­ségnól is csak egy rövid, odavágó részlet olvasandó fel a bibliából. A konfirmácziónál a gyermekek kézráté­tellel való megáldatásuknál, a 37. dics. énekelve, letér­depeljenek, mint a hogy a püspökök, lelkészek is letér­depelnek felszenteltetésükkor (mint a hogy az Istenfia s az ő apostolai is földre borultak a felséges Isten előtt, ellentétben a mi nyakasságunkkal). Nálunk a konfirmáczió is rendkívül hosszadalmas. Az imák, a beszéd legyenek rövidek, tartalmasak. Leg­helyesebbnek találom az erdélyiek konfirmáczióját, ha az jelentékenyen megrövidíttetik. A keresztség, ha a rendes istentisztelet keretén kivül végeztetik, akkor elmondandó a hiszekegy is. A temetéseknél az említetteken kivül kívánatos, különösen vegyes vallású vidékeken, hogy a hiszekegy elmondassék. A templomfelszentelés azon része, mely a templom­ajtó ünnepélyes felnyitása előtt, tehát a templomon kiviil történik, legyen inkább objektív, liturgikus. A hosszú beszéd itt is, bent is, meg a sakramentumoknál is való­ságos agyongyötrés, még ha extra rendelhetnénk is az ily alkalmakra Demostheneseket. Különösen ily alkal­makkor fékezzük önmagának túlkövetelő alanyiságunkat. A felszenteléseknél az egy predikácziót, csak igen rövid beszédet kivéve, legméltóságteljesebb és hatásosabb, ha a teljes objektivitásra szorítkozunk rövid, tömör, de vál­tozatos liturgiái részletekkel A kulcs átadása és átvevése, valamint az ajtó fel­nyitása külön-külön leghatásosabban bibliai mondatokkal történhetik. Bent predikáczió előtt az Úr asztalánál meg­felelő bibliai részlet volna felolvasandó, összekötve az egyház történetének felolvasásával. Predikáczió, sakra­mentumok, esketés után az Úr asztalához menne a püspök, mellé állnának a fungáló lelkészek s egy biblikus rövid áldás fejezné be az egészet. Bármennyire szerettem volna is a részletesebb kifejtéseket, térszűke miatt most meg kellett elégednem e rövidebb vonásokkal. Nézze el a kegyes olvasó mun­kámnak e hiányosságát. Végtelen örvendenék, ha a mit csekély tehetségemmel, de Istennek kegyelmével itt most leírtam, mint általános elveket s csak igen szűken, mint részletterveket: a közért működő pályatársaim s általában atyámfiai lelkében tovább szőnék a gondolatokat, hogy azok testet öltvén, Istennek lantja magyar ref. Sionunk templomában, mindinkább növekvő mennyei tisztasággal, szépséggel s lelkeket felragadó hatalommal zengedez­nének megújuló liturgiánkkal. A megvilágosító, meg­szentelő áldott Szentlélek tegye e nagy munkában igazzá, az igazságban szabaddá, elfogulatlanná és buzgóvá a mi szivünket és elménket. Földváry Jenő, ev. ref. lelkész. A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. A pesti ref. egyházmegye f. évi augusztus hó 4-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Mády Lajos esperes ós Teleki József gróf gondnok elnökletével, Budapesten, a ref. főgimnázium dísztermében. Tárgy volt bőven, közöttük olyan is, a minőket nem szívesen látunk egyetlen egyházmegye vagy kerület tárgysorozatán sem; értjük alattuk a fegyelmi ügyeket, a melyeket a pastoralis prudenczia vagy a lelkipásztori alázatosság és önmegtagadás hiánya eredményezett. Sem neveket, sem az ítéletet nem akarjuk e helyen érinteni. Meg vagyunk győződve, hogy a kik ítéletet mondottak, igazságszeretet és az egyházak érdeke vezette elhatá­rozásukat, a mellyel sújtottak, feddettek, dorgáltak vagy jóakaratúlag figyelmeztettek arra, hogy nem az egyház van az egyénért, hanem megfordítva. Magára a közgyűlés menetére is van egy kis meg­jegyzésünk, és pedig kizárólag azon demokratikus elv teljes fentartása érdekében, a mely ev. ref. egyházunknak fundamentális vonása. Daczára azon körülménynek, hogy a közgyűlési tárgyak a közgyűlést megelőző napon elég bő megbeszélésben részesültek, bizonyos lázas sietség vonult végig az egész közgyűlésen. A két legfontosabb tárgy, a liturgia és az énekeskönyv kérdése megérde­melték volna, hogy a legbehatóbb és legnyugodtabb eszmecsere tárgyát képezzék. De sietni kellett; rövid volt az idő a tárgyak tömegéhez képest. Nos, ezen segí­teni kell. És pedig vagy a közgyűlési időtartam meg­hosszabbításával, vagy a mi tán még czélravezetőbb, az esperesi jelentés előleges kinyomatásával és szétkül­désével, a mikor is legalább másfél órát nyerhetünk és szentelhetünk a legfontosabb tárgyak megbeszélésre. És abban az esetben, ha t. i. a lelkészek idejében békül­denek minden adatot az esperesi hivatalnak; nincs is semmi akadálya annak, hogy mindez így legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents