Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-31 / 31. szám

nek marad, hogy a játékdéliitánokon való megjelenésre kényszeritett tanulókat vájjon kényszeríthetjük-e a játékban való activ részvételre is"? Előadó kezdetben az egyes csoportokban csak azokkal a tanulókkal játszik, a kik előszeretettel karolják fel a játékot, s a kiknek kitörő lelkesedését a passiv nézésre utalt tanulók nem tudják sokáig tétlenül nézni, hanem villamos áramként rájuk is elragad a játékkedv. A kisebb fiúkat egyáltalában nem kell nógatni, mert ez annyit tenne, mint macskát egérfogásra ösztönözni. A nagyobb tanulók ellenben azért veszik immel-ámmal, mert nem tudnak megbarátkozni a gondolattal, hogy egy szabad délutánt veszítettek, a melyet ők másképpen akartak volna felhasználni, avagy pláne tétlenül agyonütni. Ha az egyes játékok a tanulók korához és hajlamaihoz alkalmazkodnak, a tanulók mindenike úgy bele fog törődni, mint más kötelező tantárgyba, a melyhez esetleg nem volt kellő egyéni ambitiója. A fegyelmet illetőleg: alkalmat kell ugyan adni a tanulóknak a felüdülésre, a fesztelenebb mozgásra, de a szabadságnak szabadossággá fajulását ne engedje a tanár a disciplina rovására. 70 tanulóval, a mely szám a rendelet szerint egy csoportnak minimális összege, még talán megbirkózhatik egy tanár is; de ha egy csoportban 140 tanuló van, egy tanár a fegyelemre képtelen. Ilyenkor a játékot vezető tanárnak legyen segítségére az osztályfőnök is, ki a rendre s a fegyelemre ügyeljen föl. b) A temesvár-kerületi körben dr. Steiner Simon főreáliskolai tanár nagy megfigyelésről tanúskodó előadását (1902. jan.) rövid vázlatban ekként foglaljuk egybe: A játék lényegéhez tartozik, hogy nem szabad rá a játszót kényszeríteni. Kényszert még a tanulásra nézve sem kell alkalmazni, mert hiábavaló. A játék első sorban üdítést czéloz, kényszerrel pedig nem érünk el üdítést. És ezzel elesik az a sok erkölcsi előny, melylyel a szabadban való játék össze van kötve. Mert a játékhoz kedv kell, kényszerrel nem lehet a tanulót kedvre deríteni. De higiénikus szempontból sem válik be a kötelező játék. A tanuló rendesen akkor játszik, mikor a házi körülmények, az időjárás és a tanulás megengedik, s játszik ott, a honnan az esetleg hirtelen beállott rossz idő elől gyorsan haza juthat. A kötelező játék azonban előre megállapított időben és helyen folyik és sem az idő, sem a hely nem áll a higiénia szolgálatában. A játékterek többnyire igen messze vannak, s így míg hazulról az iskolába, onnan a játéktérre ér a tanuló: elfárad, kimerül, úgy hogy a test felüdítése helyett annak elcsigázása következik be. A hirtelen támadt rossz idő elől sokszor futással menekülhet, mi által alapos meghűlés, esetleg komoly betegség áll be. A legtöbb helyen a játékterek nem mintaszerűek : hiányzik a hűsítő, árnyas hely, a jó ivóvíz. így valóságos martiromság a kis tanulóra e nap: kimerülve, elcsigázva ér haza este 6—7 óra tájt, a mikor a másnapi iskolakötelezettségének nem tud eleget tenni. Egyetlen érv szól a kötelező játékok mellett : hogy módot nyújtanak a tanulónak szép játékok megtanulására. De ezt a czélt a kötelező játék nélkül is el lehet érni a tanórák anyagának megváltoztatásával. Télen és a nyári hónapokban oly napokon, mikor rossz idő van, a tornateremben tartatnék meg az óra, a mostani anyag bizonyos reductiojával; nyáron pedig a játéktéren, ha közel van, különben a tágas iskolaudvaron folyna a játék betanítása. Felolvasás után a következő indítványt terjesztette a kör elé, melyet az el is fogadott: „Mivel a kötelező játékdélutánok zsenge intézménye a gyakorlati kivitelben már is aggályt támaszt arra nézve, hogy a jelen szervezetben a kitűzött nemes czélt, az ifjúság testi és közvetve erkölcsi nevelésének támogatását elérhesse: kéressék föl az országos középiskolai tanáregyesület központi vezetősége, hogy a kötelező játékdélutánok intézményét az egyes köröknek és a központi választmánynak tárgyalására kitűzze és annak eredményét a közgyűlésen bemutassa". Ezen indítvány megvalósítása még csak ezutáni feladat leend, mert idáig közgyűlési tárgyalás alá nem került. c) Az eperjesi körben dr. Körösy György a játékdélutánokon a tanulók csoportosításának a kérdését tette megbeszélés tárgyává. Ugyanis a miniszteri rendelet szerinti csoportosítás (I—II., III-IV., V—VI., VII—VIII.) nem czélszerű. Mert a legalsó két osztály amúgy is a legnépesebb, ezeknek a játékára felügyelni magában véve is nehéz a tanárnak; de meg a kis fiúk játékánál majd mindig szükséges a tanárnak bíráskodnia, azonkívül, a kis fiúk nagyon hamar beleunnak egy játékba, a mi szintén nehezíti a játékok vezetését. Míg ellenben, ha pl. az I. osztályt csoportosítanék az V-ikkel vagy Vl-ikkal: a nagy fiúk komolyabbak, játékukra nem kell folyton felügyelni, annál többet lehet az ember a kis fiúkkal. Az ilyetén csoportosttás azért is helyesebb, mert egy időben négy osztály játszik a játszótéren; a mostani csoportosítás szerint például az V—VIII. A nagy fiúk mind olyan játékokat játszanak (football, füleslabda, longa méta stb.), a melyekhez külön-külön nagy hely szükséges, úgy hogy 8—10 csoportnak az ember nem tud helyet adni a játékra, pedig legalább ennyire kell felosztani a négy osztályt. Ezek után a kör czélszerűnek vélné, ha a csoportosítást a játékdélutánokon az egyes intézetekre bíznák. Ezzel áttérünk a tulajdonképeni oktatásügyi s azzal összefüggő kérdésekre. Sepsiszentgyörgy. Benke István, (Folyt, köv.) ev. ref. főgimn. tanár. KÖNYVISMERTETÉS. „Egyetemes főgondnok és főkonzisztórium a magyarországi református egyházban." írta: Zoványi Jenő. Kiadta : a Magyar Prot. Irodalmi Társaság. 1903. Nagy 8°. 179 lap. Ára 2 kor. 40 fill. Mert igaz ugyan, hogy 1714-ben a közel Ludányból udvarlására ment a piinkösti ünnepeket szentkereszti nyaralójában töltő Cardinális érseknek, de nem mint egyet, főgondnok, hanem mint országgyűlési követ; s a zempléni nemeseket sem utasítá a pataki Collégium dolgára nézve, hanem mint benefaktor csak javallá nekik, hogy az iránt — occasione publicationis patentium — in Comitatu Zempleniensi egy protestácziót adjanak be. (Adattár 1902. I. levél.) Igaz, hogy több ízben elment Bécsbe audiencziára, de nem mint egyet, főgondnok, hanem előbb mint országgyűlési követ, később pedig mint egyik tagja az időnként Bécsbe menesztett küldöttségeknek; s midőn maga nem mehetett, nem gondoskodott az arravaló egyének felküldéséről, hanem csak javallá Szentimrey Sámuel, hogy a bécsi követséget miképen kellene fundálni. (Adattár 1902. I. levél.) Igaz lehet, hogy mint a pesti Kommissió egyik ref. vallású tagja szorgalmazta a prot. egyházat 1681. óta ért sérelmek beterjesztését, de az már nem lehet igaz, hogy mint egyet, főgondnok intézkedéseket is tett volna arra nézve, hogy a protestánsok érdekének védelmére a Kommissió tárgyalásai közben megíbzottak kellő számmal heígt álljanak, mert hiszen azt még az is tudja.