Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-31 / 31. szám

megvilágosított lélek örvendező bizonyságával hirdeti a Jézusban megnyilatkozott váltságnak vigasztalását. Ez a Hofacker prédikátori működésének karaktérisztikuma. De ismét kérdezzük, ha vájjon csak a tárgyi tartalmat kell-e Hofacker működési ereje kulcsául tekintenünk? A német nép fejlett érzékére vall, hogy vallási dolgokban — ép úgy, mint az angol1

— tiszta, világos és komoly fejtegetést kiván. A sok esztétikai sallang, szóvirág;

a nagyhangú frázisok csak felszínes lelkeket tudnak hosszabb ideig uralni, de a komoly érett keresztyén lelkületet nem elégíthetik ki. Minél határozottabb, kizárólag csak tárgyába elmélyedő az egyházi beszéd, annál nagyobb a hatása. De itt szükség van egy kis megjegyzésre Az evangeliumi hitben élő népek vallás-erkölcsi tudata megkívánja, hogy a prédikátor szavai a legszentebb meggyőződésből eredjenek, hogy az a vallás-erkölcsi személyiség, a mely az Isten igéjének irányító szavát hirdeti, első sorban magára nézve tartsa kötelezőnek annak megtartását. Ha most már Hofacker prédikátori működése hatásának kulcsát keressük, megtaláljuk abban a tényben, hogy igehirdetését sohasem czáfolta meg életével. Lelke beolvadt abba a hatalomba, a melynek vigasztaló, megszentelő és megváltó erejét gyenge testében oly csodálatosan erős kitartással hirdette. Nem akarom és nem is szeretem, a mint ezt Knapp Albert. Hofacker • életírója tette, keresni és időről-időre megjelölni azt a pontot, a hol megkezdődik Hofackernél az ó-ember levetkőzése és az újnak felöltözése. Elhiszem, hogy a Zinzendorfisták nagy befolyást gyakorolhattak az amúgy is vallásos lélekre. Nekem elég tudni, hogy Hofacker nagy szónok, a kivel érdemes foglalkozni. Elég azt látni, hogy azon rövid idő alatt, a mig élt, szunnyadás nélkül élesztgette az Úr oltárának tüzét és a testi betegség emésztő kínjait keresztyéni megadással viselte, soha nem zúgolódott, hanem munkálta a lelkek idvességét. És a mit szólt, az lelkének legszentebb meggyőződése volt., Molnár János, erzsébetfalvi ref. lelkész. ISKOLAÜGY. A tanárkörök háromévi működésének lényegesebb mozzanatai. (1901 szeptembertől 1904 júliusig.) III. A) Nevelés- és egészségügyi kérdések. Bártfa a tan- és az országos közegészségügy szolgálatában cz. a. dr. Vass Antal, bártfai áll. gimn. igazgató, tartott érdekes és tanulságos felolvasást az eperjesi körnek Bártfára f. évi május 15-én történt kirándulása alkalmával, mely a közfigyelmet leginkább azért kelti föl, hogy kézzelfoghatólag láthassuk: a kultura magas fokán álló Szepesvidék mennyire össze tudja kötni a szellemet az anyaggal, az iskolai elméletet a gyakorlati élet hasznos intézményeivel. A vonattal megérkezett kollegákat a helyi tanártestület mindenekelőtt a Hölzel-féle szobrász- és 1 Angolországban már nem is feltűnő jelenség, hogy a hallgatók közül sokan jegyzik a szónok beszédét. Azt is tapasztaltam, hogy egy-egy burkolt, homályos kifejezésért felvilágosítást kértek a lelkésztől, természetesen udvariasan és nem is feltűnési viszketegből, hanem azzal az erős hittel, a mely feltétlen bizonyosságot tud és kiván a lelkiekben. fafaragó-tanműhely, majd a Maugsch-féle fa- és machégyermekjáték-műhely megtekintésére vezette. A felolvasás három részből állott. Az elsőben a felolvasó ismertette az előbb említett két tanműhelyt és a bártfai gyógyfürdő rövid történetét és a fürdő vérképző vizét. A második részben kifejtette, hogy külföldön az iskolákat szobrokkal díszítik és taneszközükül (sőt szobadíszül is) alkalmazzák; továbbá, hogy pl. a szász-svájczi Obervogelsgesangban levő Dürfeld-féle gyárban még a fajokat feltüntető állati s növényi utánzatokat is készítenek s aránylag nem drágák. De ezekre s még kevésbé a többi drága külföldi utánzatokra most nem szorulunk, mert nekünk is vannak képzett, ügyes műiparosaink és művészeink; így csak Bártfán a Hölzel-féle tanműhely (a helyszíni szemle szerint) készíthet nemzeti nagyjainkról s hőseinkről szobrokat, stílszerű képrámákat, dísztárgyakat iskoláink és szalonaink számára; a Dürfeldféle gyárban kitanult bártfai Maugsch Gyula pedig készíthet (a bemutatott modellek szerint) nagyobb bel- ós külföldi állat-modelleket, (kitömve az állatok igen drágák és múzeumainkban el sem férnének), népviseleteket szemléltető bábukat, gyümölcsutánzatokat. Kifejti ezután a gyermekjátékszerek és szemléltető eszközök fontosságát a gyermekszobában és kisdedóvókban s hogy azok készítésére egészségi és fogalomképzés szempontjából kiváló gondot kell fordítani. A bártfai műhelyben tuberkulózis-és trachomamentes, erkölcsileg kifogástalan munkások készítik ezen játékszereket. Hangoztatta, hogy az ország vérszegény, idegbeteg tanulói számára Bártfán internátust kellene létesíteni, mert itt a beteg tanulók tanulmányaik folytatása mellett naponként ihatnának a bártfai vérképző vízből; a friss levegő pedig megedzené idegeiket. Felemlítette pótlólag, hogy Turia Károly, bártfai áll. elemi isk. tanító, Sáros vármegye sirokai járásáról pontos domború térképet készített machéból. A harmadik részben indítványozta, hogy: a) a kör a központ útján hívja fel a tanügyi kormány figyelmét a bártfai műhelyek készítményeire azon czélból, hogy támogatásban részesüljenek s a készítmények az iskoláknak és a tanszerraktárosoknak ajánltassanak beszerzésre ; b) hogy a központ kutattassa fel az országban még meglevő szakerőket, hogy idővel összes tanszereinket itthon készíttethessük. A felolvasás közhelyesléssel találkozván, az indítványokat a kör azon módosítással fogadta el, hogy a Hölzel-féle műhely tulajdonosának figyelme a szabadkézi rajztanításhoz szükséges modell-csoportozatok előállítására is hivassék fel, nemkülönben a létesítendő internátust és a szünidei gyermektelepet a tanügyi kormány figyelmébe ajánlja. 10. A kötelező játékdélutánok. Tudvalevőleg a vaii • és közokt. miniszter 29,954—1900. sz. a rendeletével az állami középiskolák valamennyi osztályában kötelezővé tette a játékdélutánokat szept.—okt. és ápr.—jún. hónapokban, s ez intézkedésre a felekezeti főhatóságok figyelmét is felhívta. Azóta az egyes intézetekben a tanulók nemcsak tanulnak, hanem „játszanak" is, még pedig — muszájból. De hogy mily eredménnyel, eléggé megvilágítják a többek közt: a) A székelyudvarhelyi kör, a hol Nosz Gusztáv előadó felpanaszolta, hogy a játékterek megszerzésében a hatóságok nem támogatják eléggé az iskolát. Ez intézmény meggyökeresedéséről csak akkor lehet szó, ha a tanügyi kormány telekről (játszótérről) és fölszerelésről gondoskodik. Kevésbé népes iskolánál 4—4 osztályt összevonva hetenként két délután elégséges; de népes intézetnél 2—2 osztály összevonásával négy délutánra van szükség, a mi a tantervnél nehézségbe ütközik. Kérdés-