Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-26 / 26. szám

a mienk 35%, a r. katholikusoké 65%, tehát a mi veszteségünk 15%. Összevetve a kettőt: 1882-től 1890-ig veszteségünk volt 27%, 1895-től 1903-ig pedig 15%, amiből nyilván látszik, hogy a vegyesházasságoknál., legalább Kassán, 1895 előtt majdnem kétszerannyit veszítettünk, mint azóta. Bizton hiszem azonban, hogy nemcsak Kassán, de az összes városi egyházakban, s mivel a vegyesházasságok főként itt fordulnak elő, az egész országban ez az arány. E számok után nekem alig van még mondanivalóm. Legfeljebb ismétlem, a mit idevonatkozólag, már évekkel ezelőtt, esperesi jelentéseimben elmondtam. „A vegyesházasságoknál és az áttéréseknél állandóan veszteségben vagyunk a r. kath. egyházzal szemben; mert hiszen sem a Integetésnek, sem az elrettentésnek azon eszközei, melyekkel a másik fél, különösen a köznépre hat, a mi rendelkezésünkre nem állanak; vagy ha állanának is, nem férne hozzánk azok felhasználása. A r. kath. egyház dogmájából s papjainak következetes eljárásából feltétlenül következik, hogy a vegyesházasságoknál, a nem róm. kath. fél folytonos csábításnak, térítgetésnek, sőt zaklatásnak van kitéve a másik fél részéről, melynek vallásos kötelességéül tétetik, hogy eretnek házastársát az egyedül üdvözítő anyaszentegyháznak megnyerje s ekkép lelkét a kárhozattól megmentse. Ily elvvel és eljárással szemben, a mi részünkről szükségesnek látnám, hogy híveinket ezen tényre, t. i. a vegyesházasságban rejlő veszélyekre folytonosan figyelmeztessük s a lelkiismeretesen gyakorlandó lelkipásztori gond által a vegyesházasságok számát lehetőleg csökkenteni igyekezzünk. Nagyobb városokban, erősen vegyes lakosságú helyeken, kevés eredménye lehet ez irányú fáradozásainknak; kisebb egyházainkban azonban, mint példákból tudom, nagy sikert eredményez e téren is a lelkészi gond és munkálkodás." (1900.) „Saját tapasztalatom szerint a kitérőknek mintegy 50%-je olyanokból kerül, a kik már eredetileg r. katholikusoknak lettek elkeresztelve, r. kath. nevelésben és gyónásban részesültek s így ev. ref. egyházunknak tagjai voltaképen sohasem is voltak; hanem, mikor 18-ik életévöket betöltötték, a törvény rendelkezése miatt kénytelenek nálunk kitérésre jelentkezni, hogy most már törvényesen lehessenek annak az egyháznak tagjai, melynek, a törvény ellenére, eddig is tagjai voltak. Az ilyeneket tehát voltaképen nem most, hanem 18—20 évvel ezelőtt, mindjárt születésükkor veszítettük el. Szükségesnek tartom ezt megjegyezni azért, hogy e helyen is bizonyíthassam azt a régi állításomat, miszerint a reverzálisok törvényesítése által végeredményében alig rosszabbodott a helyzet, mert, a törvény ellenére, azelőtt is voltak nagy számmal elkeresztelések és elnevelések, csakhogy azokat nem lehetett evidencziában tartani, mint a hogy most a megegyezéseket hónapról-hónapra számon tartja a hivatalos statisztika. A vegyesházassági megegyezéseknél a tavalyihoz képest némileg javult a helyzet. A fenforgó viszonyok közt ezt a csekély javulást is nagy nyereségnek kell tartanunk, mert a másik félnek sokkal több módja és eszköze van saját érdekeinek megvédésére, mint nekünk; mi pedig sokszor talán még azokat az eszközöket és módokat sem használtuk fel, a melyek rendelkezésünkre állanak. Ha a helyi viszonyoknak megfelelőleg alkalmas módot keresünk és találunk arra, hogy a szándékolt vegyesházasságoknál híveinket jó előre kioktathassuk és megerősíthessük; ha igyekszünk különösen a népesebb egyházakban, a presbitereket is megnyerni e czélra munkatársainkul; ha szükségszerinti időközökben egyházi beszédek s a mindkét nemű felnőtt ifjúság oktatása által és alkalmával is igyekszünk híveinket egyházunk és vallásunk iránti szent kötelességükre inteni és figyelmeztetni, '— akkor, de csakis akkor, mindinkább kevesbedni fognak a hátrányunkra adott reverzálisok, a mint hogy az egész országra nézve már is örömmel tapasztalhatjuk, hogy úgy papságunk mint a hívek kezdenek talpra állani s a legutóbbi hónapokban sokkal kevesebb már egyházunk vesztesége, mint a törvény életbeléptét követő hónapokban volt" (1901). Kassa. Révész Kálmán. A lajstromos szavazás mellett. Elmondatott a dunamelléki ref. egyházkerület f. évi június hó 15-én tartott rendkívüli közgyűlésén. A magyarországi református gyülekezetek egyetemét a zsinaton 96 választott tag képviseli és a törv. 67. §-a értelmében e képviselők megválasztásának és igazolásának módját az illető egyházkerületek magok határozzák meg, azonban a zsinatpresbiteri elvek épségben tartása mellett, a mi alatt a törvény kétségtelenül azt érti, hogy bármi módot határoz is valamely egyházkerület, a presbitériumok választó joga sérelmet ne szenvedjen. Itt tehát a törvény kétségbevonhatatlanul bizonyos latitudöt enged a kerületeknek, a minek folytán látjuk, hogy nem minden kerületben egy és ugyanaz a választás módja. íme, a tiszáninneni egyházkerület a lajstromos szavazás alapján már meg is választotta a zsinat rendes tagjait, míg a mi egyházkerületünk az előző mindkét zsinatra az egyházmegyék által választott két-két képviselőt küldött. És -az a kérdés, hogy a f. évi már összehívott zsinatra e mi dunamelléki egyházkerületünk mi módon rendelje el a szavazást a tiszáninneni kerület állásfoglalása után, megérdemli, hogy e kérdéssel bővebben foglalkozzunk.