Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-29 / 22. szám

kicsoda készül akkor ama nemes harczra? Hiszen annyian vannak ma is, a kik kinyújtva kezeiket abban fáradoznak, hogy kitördeljék a drágaköveket egyenként a mennyei király koronájából. A tagadás és kishitűség szellemének is megvan szakadatlan lánczolata mincl e mai napig és szózata immár sok helyen a főszó szerepét viszi. De az Úr Lelke nem erőtelenült meg. Hatalom, Szentség és szeretet az ma is. Csak kérjük őt rendíthetetlen hittel, hogy adja nékünk is a Szentléleknek erejét, elevenítse, dicsőítse meg bennünk a Krisztust, eszünkbe juttatván mindazokat, a melyeket Tőle vettünk, és támassza fel bennünk azt az életet, a mely által tánloríthatlan, igaz tanúi lehetünk Krisztusnak. Mert a valódi tanúságtétel nem betű, nem is szó, hanem amaz új élei", a mely vagyon a Lélek által. B. Pap István. Az egységes református liturgia érdekében. A már folyó 1904. évi november hó 10-ikén megnyitandó s hihetően a jövő 1905. évre is kiterjedendő zsinati tárgyalásokban, az egyházi adózás mellett, véleményem szerint, a legfontosabb helyet a liturgia és ennek a már egyetemes egyházunkban lehető egységesítése foglalandja el. Az egyéni határtalan szabadság, illetőleg a szabadosság vallási tekintetben nem fér össze a felekezeti szervezet és összetartozandóság korlátjával és ezen belől nem érvényesíthető, mert különben felekezetnélküliséggé válik és oda utasítandó. Ennélfogva nálunk, hazai reformátusoknál is, a jó emlékezetű őseink által elfogadott és megállapított hitelvek bolygatása nélkül a vallásfelekezeti külsőségeknél, jelesül a közönséges istentiszteletnél, a keresztség! és úrvacsorai sakramentumok kiszolgáltatásánál, hitnövendékeink nyilvános konfirmácziójánál, a házasuló felek egyházi összeadásánál és meghitelésénél, a halottak egyházi eltemetésénól megtartandó jó rendnek, szóval minden vallásos eljárásnak és cselekményeknek egységes össze hangzása nemcsak kívánatos, hanem épen szükséges és nélkiilözhetlen, még pedig nemcsak az egyes gyülekezetekre, illetőleg ezeknek alkotó tagjaira, hanem, a menynyiben a vallásos és egyházi cselekmények törvényeink értelmében lelkészi közreműködéssel történnek, az ide vonatkozó hivatalos eljárásnak egységessége, meggyőződésem szerint, magára a papságra, a lelkészi karra nézve is kötelező, illetőleg azzá teendő. Azonban hogy állunk jelenleg mi hazai reformátusok e tekintetben ? Úgy, hogy valósággal a régi magyar közmondás szerint elmondhatjuk: „valahány ház: annyi szokásnemcsak egyes gyülekezeteinket, hanem magát a lelkészi kart illetőleg is ; sőt papváltozások eseteiben a közönséges istentisztelet rendjénél s általában a lelkészi hivatalos eljárásnál a változatosság ugyanazon egyházak kebelében is többnyire tapasztalható. Hogy minő eltérések, különbözőségek, több- és sokféleségek észlelhetők gyakorlatilag református gyülekezeteinkben a közönséges és ünnepi istentiszteletnél, a szent sakramentumok kiszolgáltatásánál, s minden egyéb vallásos, hitfelekezeti és papi hivatalos cselekményeknél, úgy magára a lelkészségre szorosabban vonatkozó külsőségeknél is, a Lapunk mult 1903. évi 25., 26. és 27. számaiban Szentmártoni név alatt megjelent czikkekben bőven és részletezve kifejtve, szellőztetve, illetőleg helytelenítve vannak, mely mindeddig visszhang nélkül maradt közlemény tartalmát ismételni nem akarván, ezúttal csak azt emelem ki, hogy, hallomásom szerint, az úrvacsora nyilvános kiosztásánál oly gyülekezetben, hol hitfelekezetünknek főrendi, főnemesi tagjai s volt vagy esetleg jelen korunkban is egyházi patrónusai szintén magukhoz veszik a szent jelvényeket, olyan gyakorlat fordul elő, hogy a lelkész a megszentelt kenyeret és bort maga viszi oda a külön padban vagy székekben ülve maradó előkelő személyeknek. A mi már különösen érvényben levő egyházi törvényeink 86. §-át, illetőleg ennek 4. pontját illeti, ezt ón is szerfelett fogyatékosnak és ki nem elégítőnek tartom, mert csak „az istentisztelet alakjának és rendjének lényeges vonásokban való megállapítását" sorozza a zsinat jog- és hatáskörébe, holott, véleményem szerint is, az általam szerény czikkem elején jelzett egyéb vallásos és egyházi cselekmények egységes rendjének megállapítása is annyival inkább oda tartoznék, mert az úgynevezett lelkészi ágendát, vagyis vallásfelekezeti szertartásaink tartalmát, mely Lapunk idézett számaiban csak mellékesen érintetik, részemről igen nagy jelentőségűnek tartom, s annak egyházunk beléletében észlelt sokféleségét szerfelett hátrányosnak és károsnak ítélem. Igyekezni kellene nekünk, a magyarhoni egyetemes református egyház tagjainak is, vallásfelekezeti szertartásunkat egységesíteni, a közönséges istentiszteletünk alatt és minden vallásos cselekményeinknél használandó és gyülekezeteinkben elmondandó lelkészi imák szövegeit egyenlősíteni, hogy ne legyen különbség és eltérés a gazdag és előkelő s a szegény ós közrendű egyháztagok gyermekeinek megkeresztelésénól, s ő maguknak, mint házasulandóknak egyházi összeadásánál ós megáldásánál, mint halottaknak egyházi eltemetésénól hivatalból elmondandó imák közt, hanem legyen e tekintetben tökéletes egyenlőség, egyező legyen a szöveg, mint az úri imádság, s a lelkész minden vonatkozásában hivatalos eljátflcíí maduar tAÍdí}7daCíítíÍ din PQ {H27Vn7dUíír Tej szövetkezeti berendezések kézi erö- és göz- Tűavraiaf határtalan mennyi-JjlöU magjai LCJgaAUaoagl gcp- üö CűZiRUZigJfai hajtásra, úgyszintén mindennemű tejgazd. gépek és ICaiajai ségben veszünk. © FUCHS és SCHLICHTER, Budapest, VI., Jász-utcza 7. eszközök a legjobb kivitelben és legjutányosabban szállíttatnak. WBF Árjegyzék és költségvetés ingyen és bérmentve.