Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-29 / 22. szám
rásának saját vallásfelekezetének tagját, a keresztyén embert tartsa első sorban maga előtt. A mi azonban a köteles imák mellett elmondható beszédeket illeti, ezeknél igenis lehet a fenforgó körülményekhez és viszonyokhoz képest eltérés és különbözőség; szabad tér engedtetvén az eljáró lelkészeknek egyaránt; de szerintem azon kötelező szabály megtartásával, hogy beszédeik ne legyenek világiasak, hanem bibliásak s a szentírásra alapítsák, mert bizonyára manapság különösen az ünnepélyesebb halotti beszédek, immár úgy szólván világi szónoklatok sorába mehetnek, melyeknek pedig már is bővében vagyunk, sőt halotti temetéseinknél maholnap papokra se szorulunk, mert sajnosan tapasztaljuk, kivált népesebb és előkelőbb gyülekezeteinkben a bibliára fektetett valláserkölcsi tartalmú halottipredikácziók elmaradását, melyek helyett divatba jöttek a felravatalozott halottak körül fényeskedő gyertyák, a felkoszorúzott koporsókat kisérő lobogó fáklyák és harsogó zenék, a temetők csendes sírjainak pogány korból származó zajos kivilágításai ós az úgynevezett halottak napján évenként ismétlődő koszorús felczifrázásai, melyek mellett mostani temetéseinknél bánkódva nélkülözzük a megjelent népség áhítatos közéneklését, s a néma ajkú és rideg közönyű kíséretben — mely gyakran nem egyéb kíváncsi és bámészkodó seregnél — megbotránkozik az érzékeny szivű s hitbuzgó református keresztyén. Székesfővárosunk üzletei és kirakatai nyiltan hirdetik a temetkezési pompát § ezt & távol vidékekre is kiterjesztik úgy, hogy halottaink eltakarítára már valóságos luxussá válik és sok ezernyi pénzérték, mely az emberi nyomor enyhítésére jótékony czélú intézetek és vállalatok támogatására, szűkölködő özvegyek és árvák gyámolítására szolgálhatna, vándorol állandóan az anyaföd rideg gyomrába. Igaz, hogy a magyarhoni református keresztyénségnek a hitújítás hajdankorából származó, az akkori elvilágiasodott római katholiczizmus ellenében elfogadott puritán szertartásai szárazok és meddők, s különösen a még ma is uralkodó r. katholikusságéhoz viszonyítva kevésbbé szólnak az emberi érzékenységhez, a pompát és fényt pedig merőben nélkülözik. Mi tagadás benne, el kell ismernünk, hogy templomi terjengős közéneklésünk, kivált ott, hol szakképzett kántoraink, a tanítás mellett énekvezérséggel is foglalkozó közegeink és orgonáink nincsenek s az összhangzatos közéneklés berendezése még hiányzik, kellemesnek és megnyerőnek épen nem mondható; pedig nálunk az istentiszteletnek lényeges alkatrészét a gyülekezet közéneklése teszi. Régibb lelkészeink és felekezeti néptanítóink az éneklésben kiképezve nem lévén — ha netán akarnák is — templomi és halotti közéneklésünknek kellemesebbé és tetszetősebbé tételét nem eszközölhetik, míg a pápistáknál közönséges templomi istentisztelet kántori énekvezérlet és orgonakiséret nélkül még a leggyengébb gyülekezetekben sem történik. Ennélfogva be is valljuk, hogy a pápista köznép templomi éneklése is rendszerint simán, tetszetősen s a testi érzékenységre behatóbban hangzik, mint a mi köznépünké. Mindezeknél fogva, szerintem, ideje is volna jövendő közzsinatunknak figyelmét most már arra is kiterjeszteni, hogy tekintettel jelen korunkra, az időközben megváltozott körülményekre, s már a köznépre is elragadt, főkép pedig a nőnemnél észlelhetőbb érzékiségre vallásfelekezeti szertartásainkban, különösen közönséges istentiszteletünkben, úrvacsoránk kiszolgáltatásában, növendékgyermekeink konfírmácziójánál, halotti temetkezéseinknél, közénekléseinknél több melegség és élénkség fejlődjék ki, hogy a külsőségekre is ügyelve, a szivrehatóságot jobban számba vegyük, tagadhatlan lévén, hogy a túlságos egyszerűség és szárazság, mely csak az észre és értelemre hat, sokakat elidegenít köztünk, nem ugyan a hitelvektől, melyekre már nem annyira gondol az emberiség, hanem a vallásfelekezetiségtől és egyháziasságtól. Valamint hajdan nemcsak a nagy Németországban, hanem magyar hazánkban is voltak ágostai hitvallású evangelikus testvéreink közt úgynevezett kripto-kálvinisták, úgy most lehetnek, sőt valószínűen vannak is köztünk reformátusok közt, mint a ködös szigetországokban lakó s inkább reális mint ideális angol nép uralkodó református egyházának érsekei, püspökei, főpapja, hittanárai s világi főemberei közt már is nagy számmal találtatnak úgynevezhető kripto-katholikusok és pedig egyenesen a vallási szertartások élénkebbítésére s behatóbbá tételére irányuló szándékból. Innen példát véve ne feledkezzünk meg arról, hogy már a magyarhoni kálvinistaság kebelében is növekszik az olyan egyháztagok száma, főleg a műveltek és értelmiséghez tartozók, s különösen a nőnem köréből, a kik örömest látogatják a római katholikusok templomait és megbámulják az ottani pompát és látványosságokat, örömest hallgatják ott a kellemes éneklést és zenét, míg saját templomaikban — még a legfőbb ünnepek alkalmával is — alig. mutatkoznak, némán ülve a közéneklők hangos soraiban. Használjuk fel a kínálkozó alkalmat már közzétett, eléggé meghányt-vetett, számos újabb vonatkozású dicséretekkel s több kellemes dallamokkal megbővített próbaénekeskönyvünk minél előbbi közhasználatával vallásfelekezeti szertartásunknak, a közéneklés terén is, megnyerőbbé és tetszősebbó tételére. Ne engedjük, hogy minden irányban kielégítő próba-énekeskönyvünk a mostaninak sorsára jusson, mely a mult XIX. évszázad elején sok nehézségek mellett és sok akadályok közt csak lassan és fokozatosan foglalhatta el helyét. Bizonyára komoly megfontolást érdemel ifj. Győré Dániel torontál-vásárhelyi ref. orgonistának Lapunk f. é. A legjobb, legmegbízhatóbb gazdasági és kerti magvak a GOMBÁS JENŐ MT (ezelőtt Nöthling Vilmos) magkereskedésében szerezhetjük be, Budapest, IX., Kálvin-tér 9. ""^W == Árjegyzék ingyen és bérmentve.