Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-24 / 17. szám

kisért mulatozások zavarják a hívek buzgalmát. Ez ellen törvény is van, de a végrehajtó közegek még felszólításra sem teljesítik kötelességüket; azonkivül divatba kezd jönni a vásároknak vasárnapon, sőt ünnepeken való megtartása, a mi eddig — ha arra a napra esett is a vásár — hétköznapon tartatott meg. Legutóbb nagypénteken is volt vásár egyik református községben, a hívek nagy megbotránkozására. Itt, úgy látszik, nem az alantas közegek a hibásak, hanem talán maga a kormány, mely sok utánjárásra engedi meg a vásárok más napra való áttételét, holott egy szabályrendelettel elejét vehetné az erkölcs- és vallásháborító eseteknek. Ez az ügy is az egyházmegye elé kerül. Több kisebb iigy elintézése után az értekezletet ima rekesztette be. L. I. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. A cliinai „új rabszolgaság" kérdésében az angol liberális közvéleménynek vesztett csatája van. Balfour keresztül erőszakolta a jóváhagyását azon rendszabálynak, a mely a kapzsi délafrikai bányakirályoknak megengedi a cliinai munkások importálását. Rosebery lord és a többi szabadelvű vezér szerint egyéb reakcziós széllemű törvény javaslatok mellett ezen „sárga" rabszolgaság engedélyezése egyik legnagyobb szégyene az angol parlamentnek. Az angol szabad egyházak e kérdésben a szabadelvű iránynak voltak harczosai; de a felsőházban csak egyetlen anglikán püspök akadt, a ki a rendszabály ellen szavát felemelte. A délafrikai gyarmat kormányzója, Milner, kiutasította Stead Vilmos híres hírlapírót, a „Pali Mail Gazette" volt szerkesztőjét, a ki ezen iigy tanulmányozása czéljából akart a helyszínére menni. Ez persze nagy felháborodást szült a szabad sajtó klasszikus hazájában. Most minden nagy angol világlap küld oda tudósítókat és ezen „nagyhatalom" ellen az erélyes kormányzó sem tehet semmit. Wales, a bárdok hazája, mindig a szabadelvűség hazája volt; az államegyház hívei kisebbségben vannak itt, s így nem lehet csodálkozni, hogy egész Walesben olyan helyi hatóságokat választottak az összes városokban, a melyek megtagadták az iskolai adó beszedését, úgy hogy ott az iskolai törvényt a kormány életbe sem léptetheti. Angliában ós Írországban nagy volt az „invázió" a franczia radikális vallási törvények következtében. Hogy milyen szellemet vittek ezek magukkal; kitűnik abból, hogy az év elején Írországban egy „katholikus egyesület" — Catliolic association — alakult, a mely fekete zászlójára azon jelszót írta: bojkottálni mindent üzleti és társadalmi téren, a mi protestáns! Előkelő r. kath. világi emberek, sőt maga az ir r. katholikus prímás is felszólaltak ezen osztály- és felekezeti gyűlölséget szító egyesület ellen. A szép „zöld szigeten" zöldelő oázis, a protestáns Ulster tartomány virágzó fővárosával, Belfasttal, a mely a brit birodalom egyik legintelligensebb, leggazdagabb városa. Anglia két prot. érseki székén skót származású főpapok ülnek; mindkettőnek ősei presbiteriániusok voltak. A yorki érsek, dr. Maclagan, szép jelét adta a vallási türelemnek. Fopásztori allőkúcziójában a ker. testvériességről beszélt és azon óhajának adott kifejezést, hogy nagyobb városokban mindenütt, a hol több protestáns felekezet van, évenként egyszer legalább közösen járuljanak az úri szent vacsorához az összes lelkészek és résztvenni kivánó hívek, hogy legyen legalább egyszer egy évben az úrvacsora valódi agape, szeretetegyesülés a Krisztusban. Ez valóban praktikus és könnyen kivihető unió. Fejedelmi ajándékot juttatott a londoni egyetemnek Sir Donald Currie. A londoni egyetem t. i. csak egy vizsgáló testület, s most fejlesztik a lord rektor, Rosebery agitácziója folytán valóságos, kollégiumokkal bíró egyetemmé. Ily czélból adott fent Currie 2 millió koronát az orvosi fakultás javára. Carnegie Pittsburgot egy teljesen felszerelt műegyetemmel ajándékozta meg, a melyet a jövő tanévben Morley János fog megnyitni. A nagy independens prédikátor, Whitefield emlékére épült templomot restaurálták és egy hatalmas belmissziói központtá tették a kongregáczionláisták London keleti részén. Most az egyháznak egy „igénytelen" tagja, valami Brown nevű úr, egy ifjúsági otthont építtet a templommal kapcsolatban, 12,000 font költséggel. A londoni „Bible House", a bibliatársaság palotájának egy látogatója a jubileum alkalmából ezer fontot adott a társaság czéljaira, nevének említése nélkül, a pénztárosnak; egy másik gazdag gyáros is 10,000 fontot adott a százados alap javára. Valóban a ködös, önző Angliában a sok fejedelmi vagyon mellett van itt-ott fejedelmi áldozatkészség is. Angliában alig van nagyobb népszerűséggel bíró ember, mint az amerikai követ, Choate, a ki az új angliai „vándoratyák" leszármazottja és a ki a bibliai ünnepélyen is a legrokonszenvesebben fogadott szónok volt. Most a skótokat hódította meg edinburghi látogatásával. O a második amerikai — az első a nagy szabadsághős Grant tábornok volt — a kinek az északi főváros szabad polgárjogot adott. Choate buzgó ápolója fontos poziczióján az angolszász faj egyetértésének, nemcsak a politikai, hanem a vallási és társadalmi téren is. A Moody család kedves emlékeket ébreszt mindazokban, a kik Edinburghban jártak. Most egy előkelő tagja hunyt el ezen családnak, a magyar studensek egykorú kedves patrónusának, dr. Moody Stuartnak fia és életírója. Kenneth Moody Stuart, moffati szabad egyházi lelkész, követte nagynevű atyját; a róla írt emlékiratban magának is maradandó, kedves emléket emelt. Anglia és Skóczia a biográfiák hazája. Alig van nevesebb ember, kinek életrajzát meg ne írnák, sokszor már életében, de legtöbbnyire rövidesen halála után. Tennysonnak már kót életrajza jelent meg, Drummond életét is ketten megírták már. Egy fiatal, szép reményekre jogosító theol. tanár, Holliday Douglas, kit közülünk is többen ismertek, hunyt el nemrég, és immár megjelent életrajza. Az egyház, irodalom, politika minden kiválóbb alakjának életét, levelezését sokszor túlságos sietséggel tárják a nagyközönség elé. Sokszor sértő indiszkrécziók is fordulnak elő ennek következtében. így a történetíró Froucle nagy méltatlankodást keltett, midőn ízetlen módon Carlyle békétlen családi életét tálalta a nagyközönség elé, még neje életében. Az angol és franczia könyvpiaczon majdnem egyidőben jelent meg két hírneves férfiúnak életrajza. Mindkettő Jézus életének megírásával szerzett magának halhatatlan nevet. A franczia dominikánus szerzetes, Didón atya és az angol Farrar a lehető legélvezetesebb alakban tárták elénk az isteni Mester életét. Mindkettő be-