Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-03 / 14. szám

S a mint ott sírván áll, vala S a nyílt koporsóba lehajla, Két angyalt lát a sír felett: Mit sírsz? Ez angyali szót hallja. Elvitték az ón Uramat! Kesereg. S nem tudom, hogy hol van. S ím, hátra nézvén, látja Öt, De föl nem ismerhette nyomban. S az Úr szólt: Mit sírsz ? Kit keressz ? Felelt ő: Jézust a kereszttel. És monda Jézus : Mária ! S a nő szólt térdre hullva: Mester! * * * — Mit a halál vág a szivén, Oh gyászolók, e seb minő seb! De bízzatok : a szeretet Még a halálnál is erősebb! Két angyal mosolyog felénk: Egyik elaltat éjszakára, Másik, a húsvéti remény Fölkelt új élet hajnalára. Sántha Károly Feltámadáskor. I. De nagy is voltál te En édes Mesterem, Hogy bűn nélkül, a mint jöttél, Olyan tisztán átkiizdöttél Ezen az életen. Küzdésedet nézve Most már tudom, látom : — Hogy legyőzve az életet, Nehéz immár nem lehetett Győznöd a halálon. II. Én nem tudom megérteni Nagy részét az embereknek: -Mért félnek úgy a haláltól, Munkájától mért remegnek ? A Megváltó megmutatta: Nem lesz semmivé az élet ... — Vagy tán nem is a haláltól, A feltámadástól félnek? III. Vájjon ama más hazában Hogy' lesz ottan, A hol mostan mi előttünk Csak titok van? . . . Ha nyílttá lesz mind, a mi most El van fedve, Hogy' állunk ott majd egymással Szemtől-szembe ? Mi itt történt, hogy' bírjuk ott Elfeledni? Hogy' nem tudunk más egyebet, Csak szeretni? Nagy Vincze, A helytartótanács és a protestánsok. Visszapillantás. Szerzetes-iskolák. Az t723. IIIC—CII. törvényczikk. A pestmegyei sérelmek. A helytartótan ácsnak 1725 aug. 7. kelt intiínatuma. II. A megye a sérelmeket megvizsgálta és meggyőződött arról, hogy a felsorolt sérelmek valóban úgy történtek, a mint azt a folyamodók feltüntették; ámde e sérelmekben a megye a fentebb említett királyi rendeletnek megsértését nem látta, nem látta pedig azért, mert míg a királyi rendelet úgy intézkedik, hogy minden vallási ügy abban az állapotban maradjon, melyben a pesti bizottság előtt volt, — a vizsgálat folyamán pedig kitűnt, hogy a felsorolt bajok hellyel-közzel régibb keletűek. Erre hivatkozva a megye a felpanaszolt ügyet magától elhárította és arra nézve a következő határozatot hozta: „Tekintve a sérelmet, melyet a megyei ágostai és helvét hitvallásúak elősoroltak . . úgy találtuk, hogy az ügyeket meg kell vizsgálnunk. Kis-Vácz, Kis-Ujfalu, Szt.-Miklós, Hártyán, Alsó-Némedi, Mogyoród, Szada, Veresegyház és Üllő községekben . . . azt tapasztaltuk, hogy az illető egyházközségek nem épen a pesti bizottság ideje előtt és alatt fosztattak meg templomaiktól, papjaiktól, tanítóiktól . . . Egyszersmind tudomására jöttünk annak is, hogy a fent említett egyházak állapota és azzal az ágostai és helvét hitet követők vallásügye már a pesti bizottság ülése előtt is nagyban hányódott-vetődött, minélfogva véleményünk oda terjed ki, hogy a szóbanforgó ügy végleges elintézése egyedül ő felségének bölcs belátására tartozik; mi máskép intézkedni nem tudtunk, minthogy a dolgot úgy vizsgáltuk meg, mint a hogy előadtuk s így ő felsége kegyelmes parancsának engedelmeskedve, kötelességünknek eleget tettünk." E megyei határozatot olvasva, szinte előttünk áll egyrészről a helyzet, melybe a megye került a kérvényezőkkel szemben; másrészről a nagyfokú aggályos óvatosság, mellyel az ügyhöz nyúl. Megvizsgálja a sérelmeket, szem elől nem téveszti a kir. leiratot; de nem annyira arra fordítja a figyelmet, hogy a sérelmeket megszüntesse, hanem hogy a maga számára kivezető utat találjon. Ezt meg is találja : íme a királyi rendelet dátuma nem egyezik a sérelmek dátumával. Az nem számít, hogy a dolog lényegét tekintve, a panasz alapos. Kiélesít