Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-03 / 14. szám

egy külső, lényegtelen eltérést, és hivatkozva arra, hogy „az ágostai és helvét hitvallást követők vallásügye már a pesti bizottság ülése előtt is nagyban hányódott-vetődött" — érdemileg elhárítja azt magától, még ahhoz sem kiván szólani, hogy ha a protestánsok vallásügye „hányódott-vetődött", miben van e zavarok oka? Az efféle eljárásban nincsen nyoma, sem annak a nyíltságnak, annak az őszinteségnek, mely a magyart jellemzi; az idegenből beszivárgott vallási türelmetlenség, a klérus nagy hatalma megtévesztette az elméket: az emberek formulákba, dátumokba kapaszkodtak ott, a hol tények kétségbevonhatatlanul, világosan beszéltek. Magában áll-e Pestmegyének szóbanforgó eljárása a protestánsokkal szemben? Hiszen az országgyűlések, a klérus, a hatalmas világi urak minden vallásügyi intézkedését szinte tipikusan jellemzi a formulákhoz, az egyes (előszeretettel előtérbe vont) törvénypontok betűjéhez való ragaszkodás. Hogy a közbéke szenved e miatt, hogy a protestánsokat a zaklatás a kétségbeesésig gyötri, az számításba épen nem jöhet, mert mindez a kimagyarázható formulák értelmében, tehát lege artis történik. Az is bizonyos gyakorlat alapján történik, hogy a protestánsok itthon nem találván sebeikre orvosságot, Bécsbe mennek orvosságért. De most az 1725. év új csalódást hozott reájuk. Nem Bécsből jött meg az orvosság, hanem Pozsonyból — a helytartótanácstól, és e leiratban nem volt köszönet. Sebekről és orvosságról lévén szó — hogy tovább is a hasonlathoz tartsuk magunkat — e leiratról elmondhatjuk, hogy medicina peior est morbo. A szóban levő intimatumnak nevezett leirat épen nem volt alkalmas arra — de nem is az volt ennek czélja. — hogy a protestánsok aggodalmait eloszlassa; sőt ellenkezőleg; igen czélszerűen volt megszerkesztve arra nézve, hogy — ha lehet — a kedélyekét még jobban elkeserítse. A 1725. aug. 7-én kelt és a megyékhez intézett helytartótanácsi leirat a dolog lényegót illetőleg elismeri, hogy a vallásos élet terén a bajok, a zaklatások napirenden vannak; de az okokra nézve azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a vallási zavaroknak okai az evangélium szerint reformált egyházak, mihez képest azokat kötelességszerűleg megfenyegeti. Az intimatum egészben véve figyelemreméltó és jellemző. Mert miről van szó ? Vallásháborításról, templomok elfoglalásáról, papok, tanítók elűzéséről. És kiknek templomait foglalják el ? A tények bizonyítják, de a dolog természetéből is következik, hogy a gyengébbek az elnyomottak, a gyengébbek, a kiknek egyedüli fegyverük a panasz. A gyengébb fél, a lehetőség határain belül, inkább hajlandó a jogtalanságot elviselni, mint a hatalmas ellenfélnek haragját felébreszteni. És az intimatum mégis vádol; vádol és fenyeget, vádolja, fenyegeti azokat, a kik a nélkül is eleget szenvedtek. Azok, a kiknek a vádak szólottak, méltán kérdezhették : „ Qui possum, quaeso, facere, quod quereris, lupe ?u „Jóllehet ő cs. k. felsége, kegyelmes urunk — így szól a leirat — veleszületett kegyességéből ismételve kegyesen elrendelte, hogy az ágostaiak és helvét vállá súak vallási ügyei összes hozzátartozó ügyeikkel együtt abban az állapotban maradjanak, melyben közvetlenül a pesti comissio előtt voltak, mindaddig, míg ő felsége ebben az ügyben intézkedik: elrendelte, hogy minden ellenkezés, viszály, minden botrány kerültessék. Az említett ágostai és helvét vallásúak nemcsak nem engedelmeskednek az ismételt királyi kegyes parancsolatnak, hanem csaknem naponkint országszerte és könnyelműen új és új kihágásokat, viszályt, botrányokat okoznak. A megyei hatóságok nem ismerik feladatuknak ezeknek útját állani, avagy ezeket mérsékelni, sőt inkább alkalomadtával azokkal tartanak, a kik ő felsége előtt panaszkodnak s alkalmat adnak arra, hogy — mint az már gyakrabban történt — az elégedetlenek ő felségénél alkalmatlankodjanak. Hogy tehát a bajt illően orvosoljuk és hogy ő felsége kegyes parancsa pontosabban végrehajtassék, hogy a felséges udvar az efféle zaklatásoktól megkimél tessék, a helytartótanács kötelességéhez híven feliilczímzett uraságtokat egyetemlegesen, s e megye elülj áróságát különösen emlékezteti arra, hogy szeme előtt tartván a köteles engedelmességet, — ő felségének említett és jóakaratú rendeletét hatáskörében érvényre emelni, annak érvényt szerezni el ne mulassza. Vizsgálja meg a megye a területén felmerült és az akatholikusok által okozott zavarokat, viszályokat, botrányokat; vizsgálja meg, akár saját hatósága tesz azokról jelentést, akár a kerületi felügyelő, vagy épen a helybeli lelkipásztorok adnak azokról hírt, a kiknek az eljárás egyöntetűsége végett szintén megfelelő utasítást adtunk. Fordítsanak gondot arra, hogy megtartatván a szigorú vizsgálat, a rendelet ellen tett újítások megszűnjenek s minden abba az állapotba helyeztessék, a melyben a pesti comissio előtt volt. Az engedetlenek ellen, mint a kegyes királyi rendeletek megvetoi . . . ellen az eljárást indítsák meg. Nevezetesen ellenük, ha az illetők kisebb rangú emberek, a megyei fiskus előtt az 1715. XXX. s az 1681. XXVI. t.-czikk alapján indíttassék meg a kereset; ha azonban a parancs megszegői magasabb rangúak, akkor ügyük; a körülmények Őszinte és részletes ismertetésével; a helytartótanács elé terjesztessék. A botrányok okozóit, a vasárnapok, a dekretalis ünnepek megszegőit Szent István (decretum libri 2) és Szent László (decretum I. 12.), a káromkodókat az 1563. XXIV. és a legutolsó országgyűlés CX. czikke értelmében ... példásan kell megbüntetni. Az ágostai és helvét hitvallásúak papjai az 1691. ápril 2-án kelt császári királyi Lipót-féle explanatio értelmében a lelkészi teendőktől, minők a keresztelés, esketés stb. tartózkodjanak mindazon helyeken, a hol ezeknek gyakorlása szabályszerűen engedélyezve nincsen. Azokat, a kik e rendeletet megsértenék, és pedig akár az elsorolt esetekben, akár pedig más, tényleg fennálló, kötelező törvényeknek meg nem tartása által, Ulászló király VIII. törvényczikke értelmében kell törvényes büntetéssel sújtani. Á kiket az istenfélelem, a törvényeknek, a jóindulatú rendeleteknek tisztelete nem tart vissza a rosztól, hadd rettentse azokat vissza a rosztól a szigoré fegyelem." * * * E helytartótanácsi rendeletnek (mely, mint láttuk, egy kalap alá foglalja a protestánsokkal a botránycsinálókat és káromkodókat) korholó hangját pedig élesebbé teszi a hír, mely a prot. lelkészek üldöztetéséről terjed; a hír, hogy pl. Heczey Sámuel siklósi lelkészt hamis vád alapján „a pécsi püspök ő exczellencziája (gr. Nesselrode) setét éjjel dragonyos lovas németekkel... hatalmasul elfogatta, és violenter Pécsre áristomképen behozatta." Kesergett is Heczey Sámuel „minapi siklósi ref. ev. prédikátor, mostan pedig az Úr Jézus Krisztusnak méltatlan foglya" börtönének fenekén eleget, úgy hogy elfogatása után több mint két év múlva is ..ex Arresto Pécsiensi Anno Epochae Christianae 1726. Die 20. április" panaszkodott, ártatlanságát hangoztatva; de irányadó körökben sem ez, sem a szerencsétlen Krmann Dániel ág. szuperintendens esete, úgy látszik, nem volt sem erőszakosság, sem jogtalanság. Dr. Pruzsinszky Pál, ref. főgimn tanár.